Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-24

84. or-aiigos fiiéi ieenmber 2. 1SS7. g IS hatatlanul meglevő azon tévhit elenyészszék — habár azt elismeri, hogy az államkincstárt megkárosítani sem. helyes — nem azt tartja meghélyegzendőnek, a ki megkárosítja, hanem azt, a ki feljelenti.. (Felkiáltások balfelől: Azt is!) Mert, t. képviselőház ily módon tévfogalmakat elenyészhetni csakugyan nem lehet. Én ismételve kérem a t. házat, hogy a szakaszt ugy, a mint van, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! E szakasz hoz a magam részéről is kívánok egy módosítványt, ilhtöhg egy indítványt benyújtani, mielőtt azonban erre térnék, legyen szabad megmondani véleményemet azon módosítványra, melyet Kiss Albert t. képviselőtársam benyújtott. (Bálijuk! Halljuk!) Én részemről az indokolásban nem mennék odáig, a meddig ment a t. előadó ur és ment az igen t. pénzügy mini ster ur ; mert én azoknak egy részét, a mik elmondattak, nagy túlzásoknak látom. Nem mennék pedig odáig annál kevésbbé, mert méltóztassanak megengedni, de azokat, miket Szederkényi Nándor t. barátom incidentaliter felhozott, visszautasítani, t. minister ur, lenét és igen könnyű. (Igaz! Ugy van! halfélöl. Halljuk! Halljuk!) A felfogások is különbözhetnek a tekintetben, hogy vájjon Magyarországban künn és benn a törvényekkel szemben mindig a megkívántató köteles tisztelet megtartatik-e, vagy nem; de, t. ház, hol nyilvánvaló tények beszélnek, (Élénk helyeslés balfelöl.) hol nyilvánvaló jelenségek fennforognak, ott tagadni hiábavaló dolog. (Helyeslés balfelől. Ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) Sajnos t. ház, hogy ezen kérdéseket itt a házban szellőztetni kell. Én nem akarok ezúttal velők foglalkozni, mert úgy látszik, lesz alkalom rá, midőn ezekhez épen a közérdek szempontjából, bár sajnos, de hozzászólni kötelességünk lesz. Az említett módosításra nézve azonban meg kell mondanom a magam részéről is, hogy azt nem fogadhatom el. Azon rendelkezés, mely ellen a kép%dselő ur felszólalt, természetes következménye minden államban a monopóliumnak és a fogyasztási adótörvényeknek. Fennállnak azok nálunk is és azzal, ha azokat most elakarnók törölni, felfogásom szerint sokkal többet ártanánk azon érdekeknek, melyeket mindnyájan, habár különböző utón, megóvni akarunk. Sajnos, hogy az ily intézkedéseket nemcsak nálunk, de a külországokban is- fen kell tartani, e tekintetben tehát nálunk kivételt tenni talán felesleges is lenne; a dohánymonopóliumnak pedig, hitem szerint mindenesetre ártalmára lenne : ezért a módosítást el nem fogadhatom. Azonban indítványt kívánok tenni ezen szakasz második bekezdésére vonatkozólag, mely azt mondja, hogy: „minő esetekben tartozik a csendőrség önállóan eljárni, a kiadandó utasításban fog megállapíttatni." Én részemről sokkal jobban szeretném, hogy ha a csendőrség önállóan ezen monopólium ellenőrzésénél soha és semmi esetre sem járna el, mert hiszen arra valók a községekben az elöljárók, a szolgabírák és a közigazgatási hatóságok, hogy azok ellenőrizzék és tegyenek meg a csempészet ellen minden intézkedést. Kívánatos, hogy a nagy közönség kitéve ne legyen azon nagy kellemetlenségnek, midőn az egyszeri közbiztonsági közegek sok esetben talán a legnagyobb kiméletlenseggel járnának el. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon) Ha már a csendőrségnek bizony03 esetekben önálló eljárási jogosultságot kívánunk adni, azt lehetetlen rendeletben tenni. Ezen törvény sok oly rendelkezést tartalmaz, milyeneket sokkal nagyobb jogosultsággal lehetne rendeletben előírni; végrehajtási rendeletben soha sem szabad oly intézkedést felvenni, melyben esetleg az ország polgárainak egyéni jogai biztonsága és házuknak nyugalma az illetők szeszélyének kitéve legyen. Én tehát, t. ház miután a.legkevesebb a mivel a törvényhozás az ország polgárainak tartozik az, hogy legalább minden oly esetben, hol ezen. általam felsorolt fontos jogai lehetnek megtámadásnak kitéve, az ez iránt való intézkedést ne engedjük át szabályrendeletnek, hanem magában a törvénynek precisirozzuk. Erre vonatkozik módosítványom, mely következőleg szól: „a második bekezdés utasíttassák vissza a pénzügyi bizottsághoz az esetek meghatározása és áj szövegezés végett." Gondolom, az igen méltányos kívánság, mert általa lehetetlenné tétetik, hogy az állampolgárok érdekei léptennyomon egy végrehajtó közeg önkényének legyenek kitéve. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ezen eszme, hogy a csendőrség hatásköre a törvénybe vétessék fel, ha jól emlékszem, megbeszéltetett a pénzügyi bizottságban is. Én ott is igyekeztem felvilágosítást adni, a mire a bizottság el is állott ezen kivánságätól. Hiszen a csendőrségnek hatáskörét a csendőri törvény főbb elvi ala pókra meghatározza; ezeken túlmenő hatáskört annak rendeleti úton adni nem lehet. De hivatkozom arra, hogy azon lefektetett elvi alapokon a csendőrség egész elj szabályrendelet által van megállapítva, mely szabályrendelet annak idején be is mutattatván, ugy tudom, mindenki átlátta, hogy az nem a csendőrség hatalmaskodásának előmozdítására, hanem épen arra irányult, hogy annak rendes, törvényszerű eljárása biztosíttassék. És én a szabályrendeletet itt is épen azért tartom szükségesnek, hogy utoljára is ne az egyes-