Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-24

84. or-aiigos fiiéi ieenmber 2. 1SS7. g IS hatatlanul meglevő azon tévhit elenyészszék — habár azt elismeri, hogy az államkincstárt meg­károsítani sem. helyes — nem azt tartja meg­hélyegzendőnek, a ki megkárosítja, hanem azt, a ki feljelenti.. (Felkiáltások balfelől: Azt is!) Mert, t. képviselőház ily módon tévfogalmakat elenyész­hetni csakugyan nem lehet. Én ismételve kérem a t. házat, hogy a sza­kaszt ugy, a mint van, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! E szakasz hoz a magam részéről is kívánok egy módosít­ványt, ilhtöhg egy indítványt benyújtani, mielőtt azonban erre térnék, legyen szabad megmondani véleményemet azon módosítványra, melyet Kiss Albert t. képviselőtársam benyújtott. (Bálijuk! Halljuk!) Én részemről az indokolásban nem mennék odáig, a meddig ment a t. előadó ur és ment az igen t. pénzügy mini ster ur ; mert én azoknak egy részét, a mik elmondattak, nagy túlzásoknak lá­tom. Nem mennék pedig odáig annál kevésbbé, mert méltóztassanak megengedni, de azokat, mi­ket Szederkényi Nándor t. barátom incidentaliter felhozott, visszautasítani, t. minister ur, lenét és igen könnyű. (Igaz! Ugy van! halfélöl. Halljuk! Halljuk!) A felfogások is különbözhetnek a tekintet­ben, hogy vájjon Magyarországban künn és benn a törvényekkel szemben mindig a megkívántató köteles tisztelet megtartatik-e, vagy nem; de, t. ház, hol nyilvánvaló tények beszélnek, (Élénk he­lyeslés balfelöl.) hol nyilvánvaló jelenségek fenn­forognak, ott tagadni hiábavaló dolog. (Helyeslés balfelől. Ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) Saj­nos t. ház, hogy ezen kérdéseket itt a házban szellőztetni kell. Én nem akarok ezúttal velők foglalkozni, mert úgy látszik, lesz alkalom rá, midőn ezekhez épen a közérdek szempontjából, bár sajnos, de hozzászólni kötelességünk lesz. Az említett módosításra nézve azonban meg kell mondanom a magam részéről is, hogy azt nem fogadhatom el. Azon rendelkezés, mely ellen a kép­%dselő ur felszólalt, természetes következménye minden államban a monopóliumnak és a fogyasz­tási adótörvényeknek. Fennállnak azok nálunk is és azzal, ha azokat most elakarnók törölni, felfo­gásom szerint sokkal többet ártanánk azon érde­keknek, melyeket mindnyájan, habár különböző utón, megóvni akarunk. Sajnos, hogy az ily intéz­kedéseket nemcsak nálunk, de a külországokban is- fen kell tartani, e tekintetben tehát nálunk kivé­telt tenni talán felesleges is lenne; a dohány­monopóliumnak pedig, hitem szerint mindenesetre ártalmára lenne : ezért a módosítást el nem fogad­hatom. Azonban indítványt kívánok tenni ezen sza­kasz második bekezdésére vonatkozólag, mely azt mondja, hogy: „minő esetekben tartozik a csend­őrség önállóan eljárni, a kiadandó utasításban fog megállapíttatni." Én részemről sokkal jobban sze­retném, hogy ha a csendőrség önállóan ezen mo­nopólium ellenőrzésénél soha és semmi esetre sem járna el, mert hiszen arra valók a községek­ben az elöljárók, a szolgabírák és a közigazgatási hatóságok, hogy azok ellenőrizzék és tegyenek meg a csempészet ellen minden intézkedést. Kí­vánatos, hogy a nagy közönség kitéve ne legyen azon nagy kellemetlenségnek, midőn az egyszeri közbiztonsági közegek sok esetben talán a legna­gyobb kiméletlenseggel járnának el. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon) Ha már a csendőrségnek bizony03 esetekben önálló eljárási jogosultságot kívánunk adni, azt lehetetlen rendeletben tenni. Ezen törvény sok oly rendelkezést tartalmaz, mi­lyeneket sokkal nagyobb jogosultsággal lehetne rendeletben előírni; végrehajtási rendeletben soha sem szabad oly intézkedést felvenni, melyben esetleg az ország polgárainak egyéni jogai biz­tonsága és házuknak nyugalma az illetők szeszé­lyének kitéve legyen. Én tehát, t. ház miután a.legkevesebb a mi­vel a törvényhozás az ország polgárainak tartozik az, hogy legalább minden oly esetben, hol ezen. általam felsorolt fontos jogai lehetnek megtáma­dásnak kitéve, az ez iránt való intézkedést ne en­gedjük át szabályrendeletnek, hanem magában a törvénynek precisirozzuk. Erre vonatkozik módosítványom, mely kö­vetkezőleg szól: „a második bekezdés utasíttassák vissza a pénzügyi bizottsághoz az esetek megha­tározása és áj szövegezés végett." Gondolom, az igen méltányos kívánság, mert általa lehetetlenné tétetik, hogy az állampolgárok érdekei lépten­nyomon egy végrehajtó közeg önkényének legye­nek kitéve. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ezen eszme, hogy a csendőrség hatásköre a tör­vénybe vétessék fel, ha jól emlékszem, megbeszél­tetett a pénzügyi bizottságban is. Én ott is igye­keztem felvilágosítást adni, a mire a bizottság el is állott ezen kivánságätól. Hiszen a csendőrség­nek hatáskörét a csendőri törvény főbb elvi ala pókra meghatározza; ezeken túlmenő hatáskört annak rendeleti úton adni nem lehet. De hivatkozom arra, hogy azon lefektetett elvi alapokon a csendőrség egész elj szabály­rendelet által van megállapítva, mely szabályren­delet annak idején be is mutattatván, ugy tudom, mindenki átlátta, hogy az nem a csendőrség ha­talmaskodásának előmozdítására, hanem épen arra irányult, hogy annak rendes, törvényszerű eljá­rása biztosíttassék. És én a szabályrendeletet itt is épen azért tartom szükségesnek, hogy utoljára is ne az egyes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom