Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-24

JJg 24. országos filé; deezember 2. ÍS87. csendőrnek felfogására legyen bízva, hogy mikor és mit szabad neki tenni, hanem egy felelősségre Tonható fen hatóság által legyen az megállapítva. Hiszen a dolog természetében fekszik, hogy akár a dohánycsempészt, akár mást a csendőrség elfoghat, el kell hogy fogja bizonyos esetekben, de a többi azután nem az ő hatáskörébe tartozik. Meg kell azonban határozni azon eseteket, azon korlátokat és e tekintetekben pedig rendeletileg nem törvényben kell eljárni, mert sokkal részle­tesebben, sokkal tüzetesebben lehet ennek rende­leti utón megfelelni. És én tökéletesen nyugodt vagyok az iránt, hogy ha ugyanaz fog itt történni, a mi megtörtént az általános utasítások alkalmával, hogy kérdés intéztetvén a ministeriumhoz, hogy milyenek azok, azok he fognak mutattatni, a mire bármikor haj­landó leszek, mindenki át fogja látni, hogy azok­ban csakis ezen czél utóiérése van szándékban. De természetes, önként magától is eljár a csendőr, ha szükség van reá. Mert ha például körútja alkalmával, egy pusztán, a hol hatóság nincsen, lel egy csempészeti czélokra szánt szekér dohányt, természetes, hogy azt le kell foglalnia és a legközelebbi hatósághoz elkísérnie. Ilyen esetek azok, melyeknek megállapítása azon uta­sításokban szükséges. Én tehát ismételve kérem, hogy ezen érte­lemben a szakaszt nem a bizottsághoz utasítani, hanem elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Petrich Ferencz: T. ház! (Halljuk!) A22. §, második bekezdésére több módosítás adatott be, a mely annak javítását czélozza, de mégis maradt fenn egy hiánya, mely bennem aggodalmat kelt. Nem tagadható, t. ház, hogy épen ezen oldal­ról, akkor, midőn a csendőrség államilag szervezve lett és egyáltalán a csendőrségről szó volt, igen sok aggodalom merült fel, mert attól féltünk, hogy az a túlszigorúság, az a katonai fegyelem, nagyon be fog a polgárok szabadságába nyúlni és a szabad eszmék fejlődését meg fogja gátolni. Ennek egy kis nyoma talán most is meglátszik. Nem tagadható meg azonban, hogy a csend­őrségnek a becsületesség, az igazságos jogérzet, a megvesztegethetlen jellem oly szilárd alapja, hogy ebben kételkedni egyáltalában senkinek joga nincsen. — És mit tapasztalunk ? Azt, hogy e sza­kaszszal a csendőrséget, melyhez ez idő szerint, hozzá se lehet férni, meg akarják vesztegetni, erkölcsi reputatióját quasi aláásni és ki akarják tenni a legveszedelmesebb gyanúsításoknak. És mit mond ez a szakasz ? (olvassa) : „Minő esetekben tartozik a csendőrség önállóan eljárni, a kiadandó utasításban fog megállapittatni. Az általuk feljelentett vagy felfedezett kihá­gás! esetek után befolyt bírságokból a szabály­szerű feljelentési s tettenérési jutalékra igénynyel birnak. A csendőrség tagjai ebbeli igényöket törvé­nyes felsőbbségök utján érvényesíthetik." Hegedűs Sándor előadó: Nem az tár­gyaltatik! Petrich Ferencz: Én, t. ház, ismerem a csendőrséget, a mint már tegnap is megjegyeztem. Sokszor megfordultam közöttük, láttam, hogy sokszor éjjel jönnek kiéhezve, fázva, hogy szána­lom rájuk nézni és annyira fegyelmezve vannak, hogyha étellel vagy itallal kínálja meg őket az ember, semmit sem fogadnak el. Ha mi ezt a szellemet akarjuk belőle kiölni r ezt én egyáltalán nem tartom helyén levőnek. (ügy van! balfelöl.) A csendőrség tudni fogja kötelességét, e pontban foglalt intézkedés nélkül is. Kérem tehát ennek a 2. és 3-ik bekezdésnek egyszerű kihagyását. Elnök; T. ház! szólásra senki sincs felje­gyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó sem kívánván szólani, a ta­nácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A 22-ik §. első bekezdése nem támadtatott meg, ezt tehát elfogadottnak jelentem ki. A 2-ik bekezdéshez két indítvány adatott be. Horánszky Nándor képviselő ur e bekezdést a bi­zottsághoz kívánja visszautasítani szövegezés vé­gett ; természetes tehát, hogy először azt kell kér­désre föltennem: visszautasít ja-e a t. ház Horánszky képviselő ur indítványa értelmében a szöveget a pénzügyi bizottsághoz ? Ha ez nem fogadtatnék el, akkor azt fogom kérdezni; elfogadja-e a ház a szöveget szemben a Petrich képviselő ur kiha­gyatási indítványával ? Kérdem tehát először: Elfogadja-e a t. ház Horánszky Nándor képviselő urnak azon indítvá­nyát, hogy a második bekezdés új átdolgozás czéi­jából a bizottsághoz utasittassék vissza, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem, azon képviselő ura­kat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani, (Megtörténik) A ház többsége nem fogadta el Horánszky képviselő ur indítványát. Kérdem már most: elfogadja-e a t. ház a szöveget szemben a Petrich képviselő úr indítvá­nyával, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a bekezdést a bizottság szövegezése szerint. A harmadik bekezdést Kiss Albert és Petrich Ferencz képviselő urak kihagyni kívánják. Kér­dem a t. házat, méltóztatik-e a 3-ik bekezdést fen­tartani szemben a két törlési indítványnyal, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik fenn kívánják tartani a bekezdést, méltóztassanak felál­lani. (Megtörténik.) A ház többsége fenntartja a harmadik bekezdést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom