Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-23
23. srassAgos ülés áeezenfcer 1. I8S7. jgg dohányomnak szerfelett nyomott árakon való beváltása ellen kifogást tettem és vele szembeszálltam, a maga igazolására bizalmasan közölte. Igaz, t. ministerelnök ur, én ezt manapság igazolni nem tudom, mert az a dohánybeváltó tiszttartó ezelőtt 4—5 évvel elhunyt. Hanem mégis igazolhatom némileg egy körülménynyel. (Halljuk!) Én ezt az incidenst felfogva, a kis-várdai gazda-körben indítványt tettem, hogy méltóztassék a gazda-kör a dohánybeváltási calamitások megszüntetése, vagy legalább szelidítése érdekében a pénzügyministeriumnál lépéseket tenni. Ezen indítványomat két körülményre alapítottam. (Halljuk f) Miután ugyanis a kis-várdai dohánybeváltó körzetben azon időtájt, tudniillik már január havának második felében, a dohánytermés átlaga 57* mázsára rúgott és miután ugyanazon évben a naményi beváltó tiszttartónak a debreczeni felügyelőségtől azon utasítás adatott, hogy az átlagár 17 frt 50 krná! felébb ne rúgjon, ezen a két alapon a dohánytermelést nemcsak nem jövedelmezőnek, hanem határozottan károsnak mutattam ki. Ennek következtében a kis-várdai gazda-kör egy enquét-et küldött ki a memorandumnak, illetőleg a pénzügy niinisteriuinhoz beterjesztendő kérvénynek fogalmazására. Szerencsés voltam ebben azenquéteben 'részt vehetni. Tizennégy pontból állott a dohánytermelés budgetjének fedezeti és szükségleti rovata. Midőn a gazda-kör választmánya előtt, mely a vidék társadalmának elitejéből, a vidéki gazdák javából 16 tagot számlált, az enquétenek ez a munkálata felolvastatott, az pontonként elfogadtatott és rajta a legkisebb módosítás-sem tétetett. És mi lett az eredmény,t. ház? összeadva a fedezeti és a szükségleti rovatokat, kijött az az eredmény, hogy egy kis holdra marad a gazdának tiszta jövedelműi 3 frt 50 kr. No már, t. képviselőház, ha én abba az oly jói elkészített földbe zabot vetek és azt kicsépeltetem, annak a szalmáját sem adom 3 frt 50 krért. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezzel tartoztam válaszul az igen t. ministerelnök ur azon megjegyzésére, hogy azzal ne ijesztgessenek, hogy a. dohánytermelés szünetelni vagy legalább csökkenni fog, mert ha száz holdra való engedélyről le fognak mondani, ezer holdra fognak kérni engedélyt. Hát ez tökéletesen igaz, t. ministerelnök ur. De kérdés, hogy miért van ez a nagy concurrenjiája a dohányengedély után epekedőknek? Hát hiszen a „(reschäff'-re mindig akad ember. Hát én már most ennek viszonzásául kérdem a t. minister úrtól, méltóztassék megmagyarázni, mi az oka annak^ hogy manapság egy nyomorult fizetéssei ellátott díjnoki állomásra is 50—60 egyén concurrál? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát bátorkodom azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy ennek oka közgazdasági calamitásainkban és miseriainkban rejlik. (Igaz! Ugy van ! a szélső haloldalon.) Azt hiszem, hogy ezen két szempontból a simítóházak tarthatatlanságát bebizonyítanom eléggé sikerült. De van még egy sokkal fontosabb ok és nézpont, a melynél fogva a simítóházakat feltétlenül elítélem, mert hogy lehet azt képzelni, hogj^ több kis dohánytermelő közös költségen, közös manipulatióra egy közös simítóházat építsen, fentartson és abban közösen működjék? Ennek tarthatlan voltára, azt hiszen, elég annyit mondanom, hogy minden közös dolog rossz, odiosus. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van egy, még sokkal fontosabb ok, a miért én ezt elítélem, tudniillik a nemzetgazdászati. Mit jelent ez inclusive mást, mint a kistermelőknek a dohánytermelésből való kirekesztését; (Helyeslés a szélsőbalon) ez pedig speciális hazai szempontból megengedhetlen s nézetem szerint talán hazafiúi vétség, minthogy Magyarországon házi ipar nem lévén, a szegény termelő egész nyári munkájának gyümölcsét télen inproductive kénytelen elfogyasztani. Ha pedig egy most űzött productiv foglalkozást elveszünk a kistermelőtől, ugy hiszem, annak magyarázatára nincs szükség, hogy ez tarthatatlan állapot lesz. Ezeknél fogva t. ház, a törvényjavaslat ezen szakaszában foerlalt ez intézked ést mint közgazdászatilag nem előnyöst, mint pénzügyileg és különösen a csempészet megszüntetése szempontjából határozottan károst és mint nemzetgazdászatilag a kisbirtokosra nézve igazán hátrányost, elejtendőnek és a törvényjavaslat keretéből kitörlendőnek tartom. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Almásy Sándor: T. ház! Mindenekelőtt Liptay Károly előttem szólott t. képviselőtársamnak köszönetet mondok azért, hogy azon állításomat megerősítette, miszerint csakugyan előre meghatároztatik a ministerium által, hogy mi áron lehet a dohányt beváltani és azt hiszem, ezen köszönetemhez hozzájárul ugy a t. minister ur, mint a t. államtitkár ur is, a kiknek erről eddig nem volt tudomásuk, most remélem, el fogják hinni, hogy csakugyan ugy van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a szőnyegen levő tárgyat illeti, arra nézve is tökéletesen osztozom előttem szólott t képviselőtársam nézetében, de ennek részletezésébe bocsátkozni nem akarok. A csempészet meggátlására mindenesetre tény, hogy sokkal inkább meg van az által gátolva, hogy ha a dohányosnak kimérve adatik a dohány és a simítás.
