Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-23

|_gg 28. orszAgiM älés ember működése egy terembe szorittatik. Már pedig tudjuk, hogy minő befolyása van ennek a munka véghezvitelére, mert ez csak időveszteséggel jár. Ez időveszteséget hogyan fogja a dohénykertész pótolni? Nem másként, mint ugy, hogy vagy szakavatatlan napszámosokat fog alkalmazni, vagy pedig a munkát fogja siettetni. Hogy a szakavatatlan napszámosok milyen dolgot fognak ott végezni, azt képzelni lehet. A legnagyobb vétséget fogják ezek elkövetni az ellen, & mi a dohány kezelésének értékesítése és hasznosítása szempontjából az első kellék, mert nem fogják a dohányleveleket helyesen kiválogatni és nem fogják a dohánycsomóknak helyes osztályba való sorolását eszközölni; minek természetes következménye a dohánytermelőre nézve azon károsodás, a mely abból származik, hogy a dohánybeváltó íi^zt a különböző minőségű dohányokat mindig nz alsóbb minőségű dohányok osztályába szokta sorolni. Ezenkívül, mint mondám, a dohánytermelő az időveszteséget a munka siettetésével fogja pótolni. Tudjuk, t. ház, hogy a hamar munka nem lehet jo munka; holott ha a dohánytermelő a szükséges dohánymennyiséget saját lakosztályába viheti s a munkát ott nyugodtan vezetheti, azt bizonyára jobban is fogja végezni, {ügy van! szélső bal felől.) Nem tartom czélszerünek, t. ház, a dohánysíiíiító házak elrendelését pénzügyi szempontból vagy a dohány jövedelmének emelése szempontjából sem. De legkevésbé tartom czélszerünek a csempészet megszüntetése szempontjából, mert ha a dohányosoknak a napi munkára szükséges dohánymennyiséget, melyet a dohánytermelő nekik minden nap súlymérték szerint szokott kiadni és másnap annak a szokott becsomagolás szerint visszaadását-követeli; azt hiszem, ez elégséges garantia arra, hogy ott csempészet ne történjék. Csempészet történhetnék legfeljebb ugy, ha azon súlymérték mennyiségét, a mely csempésztetik, az illető dohányos a többi dohánymennyiségének megnedvesítése által igyekeznék pótolni; ámde pzen manipulatiót perhorreskáfják maguk a sohánykertészek, mert ezen megnedvesítés által v dohány qualitása megrontatik s a dohány osztályba sorozásánál a kertész kárt okoz önmagának s a termelőnek is. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mit eredményeznének, t. ház., a simítóházak a csempészet megakadályozása szempontjából? Hiszen a hol 50—60 ember munkálkodik, ott a csempészet emberileg meggátolhatlan. Annyi embernek ki- és bejárása közben a csempészetet megakadályozni nem lehet, hanem ha miüd*ányiszormegvizagálíataáöak,átkutattataának,mií iezember 1. 1SS7. én részemről legalább ethieai szempontból sem kívánatosnak, sem megengedhetőnek nem tartok. Van még egy másik mozzanat, a mi a mellett szól, hogy a csempészetet ily módon megakadályozni nem lehet s ez a mozzanat az, hogy azon garantiát, mit én magamnak a dohány mennyiségének súlymérték szerinti kiadása és bekivánása által szerzek, a simítóházak felállításával a kormány nullifikálja; mert azon dohányt, melyet én most súlymérték szerint kiadok a dohánytermelőnek s egyenesen az ő felelősségére bizom, a javaslat szerint kiveszem az ő felelőssége alól, beterelvén azt a közös simítóházakba, hol az nem a dohányoskertész kezére, hanem más számtalan, nem megbízható emberrel közvetlen érintkezésben lévő manipulatiójára bizatik s a kertész netaláni csempészet esetén hivatkozhatik a termelővel szemben arra, hogy hogyan feleljen ő a mennyiségért, midőn a dohányt az ő saját felelőssége alól kivenni s más kezekre átterelni elrendelni méltóztatott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva ezen szempontból sem tartom czélszerünek a simítóházak felállítását. Ha pedig ezeknek a termelőre nézve káros kihatását tekintjük, akkor is mellőzendőknek tartom ezeket, még pedig két szempontból. Először azon szempontból, mert a simítóházak felállítása, fentartása és a bennök teljesíteni szokott munkálatokra való felügyelet költségei annyira megterhelik a dohánytermelőt, hogy még a 40 holdas dohánytermelő birtokos sem fogná azt megbírni, annálJkevésbbé a kisebb dohánytermelő birtokos, mert annak minden jövedelmét absorbeálja. Ez alkalommal legyen szabad nekem egy megjegyzést tennem az igen t. ministerelnök urnak és hasonlóképen az igen t. államtitkár urnak a legutóbbi alkalommal gr. Dessewffy t. képviselőtársam ellenvetésére adott válaszában foglalt azon megjegyzésére, hogy tudniillik a dohány javítása szempontjából a kormány részéről nemcsak hogy akadályok nem gördittetnek, hanem anna k előmenetele még segittetik. Mert az igen t. ministerelnök ur nyilatkozata szerint a ministeriumnak nincs tudomása arról, hogy a dohány , átlagárakat valahol valamely felügyelőség előre megállapította volna. Én, t. képviselőház, az igen t. ministerelnök urnak ezt a nyilatkozatát tökéletesen elhiszem, de viszont méltóztassék nekem is hitelt adni, ha azt mondom, hogy saját szemeimmel olvastam egy dohánybeváltó felügyelőségnek azon utasítását, melyet az a dohánybeváltó tiszttartóhoz küldött és a mely ezen szavakból állott: „ utasíttátik, hogy az átlagár 17 frt 50 kron felül ne emelkedjék.

0 Ezt az illető beváltó tigszttsrté vélem, a ki