Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

J72 'i2. országo» üléi november 80. 1S&7. javaslatom a kistermelőkre olyan túlságos niegterheltetést ró, melyet azok megbírni nem fognak. Erre nézve már előbb is reflectáltam, mert ugyanaz az ellenvetés benne volt a ministerelnök ur és az államtitkár ur felszólalásában is, hogy sokkal nagyobb megterheltetés az, a mely e törvényjavaslatban ezéloztatik, mint a fogyasztási illeték, melyet én az illető kertészekkel és kistermelőkkel fizettetni akartam. De azt mondja a tisztelt bizottsági előadó ur, hogy én itt egy bizonyos eoncessiót teszek, mert azon kistermelőkre vonatkozólag, kik a községek belterületén laknak, magam is a simítóházak fentartását szükségesnek tartom, én csak a külterületeket akarom e tekintetben mentesíteni. Ebből a tisztelt előadó ur azon inconsequentiát akarja kivonni, hogy én, ki a kistermelők érdekében szólalok fel, ezen intézkedés által a kistermelöket akarom sújtani, mert a kistermelőknek legnagyobb része lakik községekben. A kerti dohánytermelésre vonatkozólag különben is más tekintetű és kivételes álláspontot kell elfoglalni. De azt méltóztassék a t. előadó ur nekem elhinni, ki a dohánytermelő vidéket jobban ismerem, hogy nemcsak a községek belterületén, de külterületén, isatanya helyeken 2—3—4—5 holdas termelő igen sok lakik és ez dohányának kimunkálását nem a községben, hanem azon kivül, a hol meg van a saját pajtája, lakása, végzi el. Már most, t. ház, minden kivétel nélkül a dohánytermelőkre kimondani a simítóház kötelezettségét, a mi alkalmazást nyer ily kis termelőkkel szemben, nem lehet. Ha egyszer kint a vidéken, a hol lakom, szerencsém lenne a pénzügyi bizottság t. előadójához, nagyon fognék örülni, különben is, de azért is, hogy azon tévedést helyreigazíthassam, hogy kistermelők vannak, még pedig távolabb fekvő területeken egyik dűlőben 2, másikban 3, harmadikban 5 s igy tovább szanaszét. Már most absolut lehetetlenséget követelünk, ha kívánjuk, hogy közös pajtát állítsanak, mert abból következik az, hogy a termelő hátán hurczolja a dohányt, mikor simítani lehet és hurczolja nagyobb területekre és tegye értéktelenné, vagy pedig követelni kell azt, hogy minden 3—5 holdon termelő saját kis gazdaságában emeljen simító házat, akár az egyik, akár a másik teljesen lehetetlen és kivihetetlen. Megvallom, engem arra, hogy eoncessiót tettem és csak a községek belterületére kívántam szorítkozni, nem a magam tapasztalata, hanem a pénztigyministeri indokolásnak azon része vitt rá, mely világosan azt mondja ki, hogy leginkább a községek belterületén, nem is a termelők helyiségében, hanem a termelők által alkalmazott feles kertészek egyes lakaiban történik a simítás, ott van a csempészet melegágya. Ezen indokolás vezetett engem azon megkülönböztetésre, melyet a bel- és külterületre nézve megtettem. Én sem tudok egy indok elől kitérni és ez az, hogy a községek belterületén kétségtelenül a csempészet nagyobb a sűrű érintkezés folytán, mert több alkalom van rá és azért ha van egyáltalában valahol indokolva a simítóház, az csakis itt lehet; a külső területekre vonatkozó kötelezettség azonban absurd vagy lehetetlen, vagy azt involválja, hogy a kis termelő kénytelen legyen dohánytermelési engedélyéről a rája rótt nagy költség miatt lemondani. A t. előadó ur Francziaországgal sokat foglalkozott mai beszédében s kimutatta magyon szépen azt, hogy ime Franczíaországban, hol 70 év óta van monopólium és ahhoz nem nyúlt egyik államforma sem, milyen szigorú, milyen drákói intézkedések foglal tatnak ott a törvényben, melyekhez képest a mieink valóságos gyerekjáték ; egy részük ugyan már megvan, másrészük most hozatik be, de legszigorúbb részük esetleg még nincs alkalmazásban. Azt mondta t. előadó ur, hogy Francziaországban már ezt sem tartják elégnek és nemrég enquéte foglalkozott a dohánycsempészet meggátlása érdekében az ellenőrzési szabályok szigorításával, kifejezte tehát, hogy Franczíaországban is terjed a csempészet. Ezzel, t. ház, nagy igazságot szolgáltatott nekünk, mert lám Franczíaországban terjed a csempészet, daczára ama nagymérvű túlszigorú intézkedéseknek és daczára annak, hogy ott nyoma sincs ama kedvezményeknek, melyeket eddig termelőink élveztek és melyek bizonyos mérvben ezentúl is fenn fognak maradni. Én ezt akkor följegyeztem, ekkor a t előadó ur azt mondta : ne ijedjek meg oly nagyon, mert ámbár Franczíaországban a csempészet elleni új szabályok hozatalával foglalkoznak, ott még sem oly nagy a csempészet, mint nálunk, mert ott az összes területen az utolért csempészet dohány összege 21,000 kilogramm, nálunk 76,000 klg. Hát ezzel mit bizonyít a t. előadó ur? (Halljuk ! Halljuk!) Csak azt, hogy Franczíaországban, a hol 27—28,000 holdon termeltetik dohány s a hol a mieinknél sokkal erősebb rendszabályok mellett van a monopólium alkalmazva, a 21,000 kgramm utolért csempészett dohányból egyeatastralis holdra 778 gramm utolért csempészett dohány esik, nálunk pedig, a hol szerinte tűrhetetlen állapotok vannak, a beültetett terület egy-egy catastralis holdjára, mindamellett, hogy a csempészet ellen olyan rosszul vagyunk megvédve, csak 654 gramm utóiért csempészett dohány esik. Ebből nem azt hozom ki, hogy nálunk oly intézkedésre szükség nincs, csak arra nézve mondom, hogy a t. előadó ur engem meg akart nyugtatni: hogy Franczíaországban 27,000 kiló az utolért csempészett dohány, nálunk gedig 76,000 kiló. A beültetett területhez viszonyítva Franczíaországban sokkal nagyobb a csempészet, mint nálunk. T. ház! Az általam benyújtott határozati ja-