Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

22. oricágfts ilés aovember 30. ll87, j 73 vaslat több oly pontot tartalmaz, melyre nézve a t. ministerelnök ur első felszólalásában nem nyilatkozott. Az államtitkár ur ezt talán elég indoknak fogja találni, hogy nem vonhatom le a consequentiát abból, hogy a ministerelnök ur hajlandónak mutatkozott óhajaim egy részét részben, másik részét pedig egészben teljesíteni, nevezetesen kész módosítani a 2-ik szakaszt és a beültetési határidőt hajlandó hátrább tenni. Ámde, a határozati javaslatnak van még több lényeges pontja, melyekre nézve, mint például a simítóházak kötelező voltára, a t. ministerelnök ur egyáltalában nem nyilatkozott, egy másikat mely a határozati javaslatban ben foglaltatik, egyáltalában visszautasított Ily körülmények között nem követhetem t barátomnak, az államtitkár urnak azon tanácsát, hogy vonjam le ebből azon consequentiát, hogy mint tárgytalant e határozati javaslatot vonjam vissza. Sőt, t. ház, fenn kell tartanom határozati javaslatomat annyival inkább, (Halljuk! Halljuk!) mert a vita folyamán és azon, mondhatom lelkes és nagymérvű támogatás folytán, melyben a törvényjavaslat részesült, még inkább vagyok arról meggyőződve, t. ház, hogy azon álláspont, melyet c határozati javaslattal magunkévá tettünk, leghelyesebb és olyan, a mely úgy az állam érdekeinek, mint a közgazdászat érdekeinek s ugy a csempészet raeggátlásának, mint a dohány minősége emelésénekdegjobban megfelel. És engedje meg t. ministerelnök ur, hogy ugyanolyan értelmű felszólalással, illetőleg szuvakkal fejezhessem be felszólalásomat, mint amilyeneket t. ministerelnök ur tegnap használt. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg, hogy én is azt mondjam, nem azokat kéiem, hogy fogadják el ezt a javaslatot, kik népszerűséget^ hanem kik az állam javát akarják. Én, t. ház, sem magamra nem veszem, sem magamtól el nem utasítom azt, mit t. ministerelnök ur mondott, egyet azonban határozottan állítok. Állítom azt, hogy ezen álláspont, melyet én t. elvbarátaim megbízásából a kormány törvényjavaslatával szemben képviselni szerencsés voltam és vagyok, a szemrehányásokat, ha az akar lenni, vagy a czélzást meg nem érdemli. Ép oly határozati javaslat, t. ház, és oly álláspont, mint a mienk, mely készségét fejezi ki az iránt, hogy hozzájáruljon a kormány és a pénzügyminister azon törekvéséhez, miszerint a dohányjövedék bevételei fokoztassanak, mely kész hozzájárulni ahhoz, hogy az ellenőrzés mérvei gzigorittassanak, kész hozzájárulni, hogy a csempészet a lehető minimumra szállittassék, ezeket a szemrehányásokat, ha azok akarnak lenni, ezt a czélzást, ha az akar lenni, meg nem érdemli. Állítom, t. ház, hogy merném bátran és nyugodt lelkiismerettel meghúzni a parallelát, melyik álláspont az, a melyik az állam igazi javát akarja, az-e, a melyet a törvényjavaslat képvisel, vagy az, melyet a mi határozati javaslatunk? A törvényjavaslat akar egy állapotot, a mely

r szerintem — mert ennek ellenkezőjét nem láttam, nemcsak meg nem vagyok győződve, de még csak meg sem ingatva — egy részben végrehajthatlan törvényt akar alkotni. Megakarja drágítani a termelést, nagy mértékben oda fog hatni, hogy a kis termelők abba fogják hagyni a termelésüket, vagy oly terhet vállalnak majd magukra, melynek folytán kénytelenek lesznek e teher súlya alatt összeroskadni. A mit mi akarunk ezzel szemben, t. ház, az ez : legyen meg az államnak, a mi az államé. A mit az illető fogyaszt, a kiszabandó minimumban fizesse meg egyenértékét azért, a mit élvez, fogyaszt. Akarjuk az ellenőrzés mérvét kiterjeszteni, az ellenőrzés szigorát fokozni, akarjuk a dohány minőségének fokozását; de meg akarjuk óvni a közgazdaság érdekeit és akkor, midőn nagy ég erősen romboló mezőgazdasági válsággal küzd a gazdaközönség, nem akarjuk ok és szükség nélkül a dohánytermelést drágítani, nem akarjuk kitenni sem a nagy-, sem a közép-, sem a kistermelőt annak, hogy ok, szükség nélkül oly felesleges kiadásokkal terheltessék, (Helyeslés lalfélol) melyek meggyőződésünk szerint a dohányt sem mennyiségileg, sem minőségileg emelni nem fogják, sem a csempészetet megakadályozni képesek nem lesznek. És mert határozati javaslatunknak ez képezi tulajdonképeni czélját s ebben hiszszük az állam javát híven szolgálni, ismételve kérem a t házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! Egy pár, remélem igen rövid észrevételt tenni kötelesnek tartom magamat, előre is megmondva, hogy mindazokra vonatkozólag, a mik ma ismételve és ismételve felhozattak, válaszolgatásba bocsátkozni nem szándékozom. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni a közvetlenül előttem szólott képviselő urnak, hogy nem tudom, miért volt szükséges a sajnálatomra itt jelen nem lévő gróf Dessewífy képviselő urat velem szemben az inconsequentia vádja ellen védelmezni. Épen én mondottam, hogy kár is volt neki igazolni, hogy miért is ment be a részletekbe a bizottságban és miért szavaz most ellene; mert hiszen ez a bizottsági tárgyalások természetéből folyik; de igenis visszautasítottam azt, hogy az ő eljárásának oka az a merevség lenne, melylyel én az ő javaslatait a pénzügyi bizottságban el nem fogadtam. Rámutattam, hogy ott is fogadtam el javaslatokat és azután említettem azt az enquétet, de nem azért, hogy inconsequentiát vessek a szemére, hanem azért, mert azon enquéte fogadott el olyan