Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

22. orszägos ülés november 30. 1887. 171 zik, azt meg ne ízlelhesse és azt ne szívhassa, Nagyon köszönöm a t. ministerelnök urnak és a t. államtitkár urnak ezt a kijelentését, mert ez a törvénynek túlszigorát mégis bizonyos tekintetben enyhíteni képes; de akkor ajánlom a t. ministerelnök urnak és a t. államtitkár urnak megfigyelésébe azt, hogy a csempészet leginkább azokban a hónapokban tízetik nagymértékben, mikor a dohány még kimunkálás alatt künn van. Ezt nekem nem kell bizonyítanom, mert maga a t. pénzügyminister ur is saját indokolásában azt mondja, hogy évek óta tapasztaltatik, miszerint a jövedéki gyártmányok a nyári hónapokban a legnagyobb kelendőségnek örvendenek, mindaddig, mig a dohánylevelek érni kezdenek, ezen időponttól kezdve azonban az eladás folytonosan csökken, úgy, hogy pl. januárban már felét képezi a júniusi fogyasztásnak. Most ezzel kapcsolatban azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy nem az az egy pár kiló, amit az illető elfogyaszt, számít. Én is abban a vélekedésben vagyok, hogy ez nem számít; hanem azt kell megakadályozni, hogy az illető azon czímen, hogy licentiája van 5—10 kiló dohány elhasználására, ennél sokkal nagyobb mennyiséget el ne csempészhessen. Hogyan fogja ezt a t ministerelnök ur ellenőriztetni közegei által akkor, épen azon hónapokban, mikor a csempészet a dolog természeténél fogva legjobban űzetik, vagyis mikor a dohány kimunkálás alatt van ? Ekkor nem kell licentia ahhoz, hogy a termelő vagy a dohányos, a kinek a kezén van a dohány, nem 5 kilós, hanem 10—30 mázsát kezeljen, illetőleg tartson, mert hiszen még a termés beadva nincs, akkor hiába megy oda a pénzügyőri közeg s kérdi, hogy van-e licentia. Azt feleli, hogy nincs. Hol a dohány? Itt van 25 mázsa, ezt beadom januáriusban. Ekkor tízetik leginkább a csempészet. Ezt pedig, ha az illető csakugyan csempészkedni akar, a licentiának megléte vagy hiánya meg nem akadályozhatja, hanem csakis az ellenőrzés. * Maga a ministeri indokolás elismeri azt, hogy épen azon időben történik a legnagyobb visszaélés, midőn a dohány még beadva nincs, midőn még a termelők és kertészek közt forog. Nagyon természetes, mert akkor könnyebben hozzájutnak. T. ház! Legyen szabad megjegyzést tennem a t. minister urnak a tegnapi napon tett felszólalása folytán azon látszólagos vádra, melylyel t. képviselőtársamat, Dessewffy Aurél grófot illette. A t. ministerelnök ur ugyanis bizonyos inconsequentiákat látszott felfedezni gróf Dessewffy t. képviselőtársam eljárásában, midőn azt állította a t. ministerelnök ur, hogy most t. képviselőtársam ezen törvényjavaslatot a bizottsághoz akarja visszautasítani, volt pedig egy szaktanácskozmány, mely az ő elnöklete alatt tartatott és ezen szaktanács- j kozmány a törvényjavaslatot elfogadta. Erre nézve felolvasom, ha méltóztatik megengedni . . . Tisza Kálmán ministerelnök: Nem szükséges! Jói tudom, hogy mit mondtam! Gulner Gyula: Hogy gr. Dessewffy Aurél t. képviselőtársam állítólag ineonsequentiába esett volna, arra nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a t. ministerelnök ur, hosszas parlamenti gyakorlata folytán bizonyára jobban tudja, mint közülünk bárki is, hogy nagy különbség van egy képviselőnek, vagy egy pártnak álláspontja közt, melyet egy törvény]avaslattal szemben elfoglal, midőn azt visszautasítja és nem fogadja el, vagy pedig azt módosítás és kiegészítés végett bizottsághoz kivánj a utasíttatni. És ha a ministerelnök ur esetleg következetlenséget lát abban, hogy mig azon szak tanácskozás, melynek Dessewffy Aurél gróf volt elnöke, a törvényjavaslatot állító lag elfogadta, ma t. képviselőtársam a törvényjavaslatot bizottsághoz akarja visszautasítani, akkor csak annyit vagyok bátor rectificatióként elmondani, hogy a szaktanácskozmány ezen törvényjavaslatot, melyet a t. ministerelnök ur, mint olyat, ma elfogadásra ajánl, igy változatlanul nem fogadta el, hanem azon több lényeges módosítást tett, a minthogy a ministerelnök ur tegnap ki is jelentette, hozzá tévén, hogy ezen óhajnak több pontban meg is felelt a kormány. Már most, t. ház, a közt azután, hogy azon szaktanácskozmány a törvényjavaslatot nem fogadta el változatlanul, de azon módosításokat tett és azon álláspont közt, a melyet gróf Dessewffy Aurél elfoglal, midőn helyesli a törvényjavaslatot, de azt bizottsághoz kívánja visszautasítani kiegészítés és helyesbítés végett nagyon könnyű a consequentiát megtalálni és csak keresve lehet az inconsequentiát felfedezni. Különben is nagy különbség van egy képviselő eljárása és a szaktanácskozmány elnökének állása közt. És ha ugy történt volna is — a mint azonban az nem felel meg a valóságnak — hogy a törvényjavaslat, mely most tárgyaltatik, keresztül ment volna is a szaktanácskozmány tárgyalásán és ez azt elfogadta volna, abból sem következett volna sem több, sem kevesebb, mint az, hogy Dessewffy Aurél gr. mint a szaktanácskozmány elnöke, nem szokta saját véleményét a tanácskozás ta^'j aira reá oetroy álni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És akkor, midőn a tanácskozmány felirata, mely módosítást proponál, az ő aláírása mellett a kormányhoz intéztetett, ő csak kötelességét teljesítette, mint azon szaktanácskozmány elnöke. (Ugy van /balfelöl.) T. ház! Félve, hogy visszaélek a tisztelt ház becses türelmével, azért csak még némely észrevételt kívánok tenni azokra, a miket Hegedűs tisztelt barátom a pénzügyi bizottság előadója mondott. (Halljuk!) Azt mondja a tisztelt előadó ur, hogy az én