Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

170 22, országos ülés november 30. ISÍ>7. az akár 12, akár 14, akár 15 kiló, de hogy én bizonyos számítással léphessek a t. ház elé, önként értetik, hogy beszédemben, mint saját egyéni véleményemet, fel kellett azt hoznom. T. ház! Kifogásolták azon ellenvetésemet, hogy én azt állítottam ezen törvényjavaslatról, hogy az végrehajthatatlan lesz némely intézkedésében és gondolom, a t. államtitkár ur mondta, hogy hiszen végrehajtható Franciaországban, Austriában, Galicziában is. Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy én bővebben informálva nem vagyok, de erősen meg vagyok arról győződve, hogy úgy Francziaországban, mint Galicziában, mint Austriában és Tirolban, mint mindenütt, a hol dohány termeltetik, csempészet volt, van és lesz, csak a csempészet mérveinek összehasonlításából tűnik aztán ki, hogy vájjon azon intézkedések, melyek javaslatba hozatnak, szükségesek-e vagy nem és a csempészet mérveinek megállapítása határozza meg az egyes országok állapotát e t kintetben. S e részben mi, kik a határozati javaslatot aláirtuk, azon súlyos ellenvetéssel találkoztunk — és ebben osztoztak a t. ministerelnök ur, t. barátommal az államtitkár úrral — hogy nem akarjuk a lazának mondott administratiót megszüntetni, hanem azt mondjuk, hogy ez kivihetetlen. Ez, t. ház, egy óriási félreértés. Egész álláspontunkat, mely határozati javaslatunkban le van fektetve, félre méltóztatnak érteni, ha azt gondolják, hogy mi az ellenőrzés szigorítását nem tartjuk szükségesnek és óhajtandónak. Nekünk nincs kifogásunk a törv ényjavaslat azon dispositiói ellen, melyek az ellenőrzés szigorítását ezélozzák, mint pl. az administrativ közegeknek bevonása ellen, bár megjegyzem, a magam részéről feltétlenül szükségesnek ezt sem tartom, mert úgy hiszem, ez úgy is kötelessége minden administrativ közegnek, de nem ellenzem, hogy belejöjjön a törvénybe. Ne méltóztassék tehát rólunk feltenni és bennünket azon szemrehányással illetni, hogy mi nem akarjuk az ellenőrzés szigorítását, hanem a mostani laza administratio fentartását. (Helyeslés balfelöl.) Ha mi az administatio szigorítása tekintetében ellenkező álláspontot foglaltunk volna el a törvény) avaslattal szemben, mert azt implicite nem érintettük sem határozati javaslatunkban, sem felszólalásainkban egyetlen szóval sem, ha azt szükségtelennek vagy túlságosnak tartanok, akkor méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a, 6. pont után egy hetedik nagyon elfért volna, ha e véleményben lettünk volna. De mi az administratio javítását, éberségét, szigorítását magunk is óhajtjuk és ezt azért nem vettük be határozati javaslatunkba, mert olyan pontot, a melyre nézve a módosítást nem tartjuk szükségesnek, nem akartunk a határozati javaslatba bevenni. Ugyancsak a t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur mondották több helyütt beszédeikben, hogy mi túlhajtjuk a törvényjavaslat intentióit, midőn azt mondjuk, hogy a kimunkálás alatt levő dohányból nem szabad élvezni semmit. Mi ezt joggal állítottuk és most is joggal állítom, mert a törvényjavaslatban ez benne van. Méltóztassék a törvényjavaslatnak 15. §-át elolvasni és abból a consequentiákat úgy levonni, hogy az minden körülmények közt egyformán legyen alkalmazható a t. minister ur, a t. államtitkár ur, de a vidéken levő pénzügyőri közegek által is. Mit mond a 15. paragraphus? Ezt mondja: „A termelő dohányterméséből senkinek bármily czímen bármily csekély mennyiséget sem engedhet át." T. képviselőház! Nem teszem fel sem a t. minister úrról, sem a t. államtitkár úrról, hogy ha esetleg panaszként jönne elő, hogy ezt túlhajtják és vexatiókra aknázzák ki a vidéki pénzügyőri közegek, hogy akkor esetleg nem fognak elégtételt szolgáltatni a termelőnek (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy fognak!) Én abban a hitben vagyok, hogy fognak elégtételt szolgáltatni, de ne feledjük el azt az egyet, t. képviselőház, hogy a magyar ember már annyira meg van puhítva, hogy csak a legvégsőbb esetben fordul a felsőbb hatósághoz panaszra, (ügy van! JJgy van! balfelöl.) Csekélynek látszó vexatióért az ország túlsó végéről nem fog senki bélyeges papíron felfolyamodni, ügyvédet vallani, vagy Budapestre felutazni. (Ügy van! balfelöl.) De hát mit akarok én azzal a határozati javaslattal, melyet benyújtottam és mit fejeztem ki tegnapelőtti beszédemben? Azt, hogy legyen a törvényjavaslat szigorú a csempészette] szemben és legyenek az ellenőrzés szabályai félreérthétiének, de azután legyen a törvényjavaslat tiszta és világos, melyet az akadémia elnökétől az utolsó fmánczig egyaránt megértsen mindenki, mert e törvény sok tekintetben olyanokra fog alkalmaztatni, a kik bizony azzal a qualificatióval és azzal az ügyességgel, a melylyel ügyes-bajaikat igy vagy amúgy eligazítni egyik vagy másiknak sikerül, nem birnak s legtöbb esetben szegény emberek, apró házbirtokosok és egyszerű földmívelők azok, kik e törvényjavaslat által érintetnek és mindezek azután egy ily homályos, hézagos, hogy ugy mondjam, félreérthető kifejezése által a törvénynek számtalan vexatiónak és zaklatásnak lehetnének kitéve. Ez az, t. ház, a mire én már első felszólalásomban reá mutatni bátor voltam s a mit most csak ismételni vagyok kénytelen. Az mondatott, hogy ez nem teszi azt, hogy akkor, a mikor a dohány kimunkálás alatt van, az illető dohányából nem élvezhet semmit. És azt méltóztatott mondani a t. ministerelnök és a t. államtitkár ur, hogy nem is értik e szakaszt úgy, hogy addig, mig az illető a dohánynyal foglalko-