Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

j 6g 22. orsíápos ülés noTeasber 80 1887. egyenes adókat szemben a közvetettekkel, el kell ítélni. Én, t. ház, idézhetnék akárhány szaktudóst, nőt Francziaországban, Olaszországban is egész iskola van már — és ez pedig demoeraticus iskola — a mely épen az ellenkező tant vitatja, bebizonyítván, hogy az egyenes adónak meg van azon érdeme, hogy nyilt, őszinte, becsületes, mert megmondja a polgároknak, milyen teher háramlik rájuk, holott a közvetett adók kerülő úton veszik meg az állampolgárokon a pénzt. Az igen t. államtitkár ur javaslatunknak még két szavába is beleütközött. Megvallom, ítészedének ezt a részét én őszintén sajnálom. Indítványomban ugyanis az van, hogy a t. kormány „minél előbb" terjeszszen elő törvényjavaslatot az én indítványom alapján. Erre ő azt mondja, hogy elfelejtem, hogy itz a „minél előbb" legalább is tiz esztendő i mert hiszen mi nekünk Austriával vámés kereskedelmi szerződésünk van. Ezt, t. ház, nem vártam volna az államtitkár tfrtól, hogy magára vállalja az osztrák államtitkár szerepét. Én, t. ház, elolvastam nemcsak most, mikor az államtitkár ur ráutalt, hanem előbb is számtalanszor —- hiszen, fájdalom, kell ezen szerződésekkel foglalkoznunk — ezen szerződést, melynek tizenegyedik szakasza azt mondja, hogy a dohányjövedéket, sőt egy rakásra veszi mind, a dohányjövedéket, sójövedéket és mindazokat, melyek az ipartermelésre befolyással vannak, mint a minők a szesz, a sör és a czukoradó — egyenlő törvények és szabályok szerint kell kezelni. Itt azonban jövedékről van szó, de nem a föld productiój áról, a mely a termelésnek alanyul szolgál. Hiszen ha ezen az úton haladnának; ha igy akarnák önök alkalmazni, magyarázgatni a szerződéseket: akkor azt is lehetne következtetni, hogy a répa, knkoricza, komló mind közösen kezelendő. Az egyöntetűség, melyről a szerződésben szó van, vonatkozik arra, a mi árúba bocsáttatik, t. í. a gyártmányokra. Beismerem, hogy Magyarország keze meg van kötve, hogy nem gyárthat másféle szivart, mint Austria, hogy nem árusíthatja el azokat más árakon, mint a melyeken Austria árusítja ; sőt megengedem azt is, hogy még a nevekre nézve sincs, beismerem — az eltérés; hogy a mi portorico ott, kell, hogy itt is az legyen, nehogy a monarchia nagyhatalmi állása a megkülönböztetés által valamiként megdöntessék, (Derültség a szélső baloldalori) de tagadom, hogy magára a föld productumára nézve az ország keze meg legyen kötve. Semmi esetre sem tartom pedig a magyar államtitkár feladatának azt, hogy e tant itt e házban hirdesse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De tegyük fel azt az esetet, hogy constatálva van, hogy a szerződést igy kell magyarázni; azonban én erre azt jegyzem meg, hogy — hiszen önök I tudják ezt legjobban — még a pénzügyi bizottság I sem volt soha abban a helyzetben, hogy látta volna s a szerződést, mely a dohányjövedékre nézve Magyarország és Austria között fennáll és igy kérdem, micsoda érdek viheti rá Austriát, hogy ellenezze azon intézkedéseket, a melyeket én javasolni bátor voltam ? Mi áll Austriának az érdekében? Az, hogy közös lévén ez időszerint a vámterület, a magyar gyártmányok ne legyenek különbözők az osztrák gyártmányoktól; ne lehessenek jobbak, olcsóbbak azoknál azért, hogy nekik kárt ne okozzanak. Ez az egyik érdeke. A másik érdeke pedig az, hogy Austria jó magyar dohánynyal elláthassa magát. Akadályul szolgálna-e, t. ház, az én indítványom e két követelménynyel szemben ? Nem vállalhat-e a kormány a jövőre is ép úgy kötelezettséget arra nézve, hogy a mint eddig, úgy ezután is elláthassa jó dohánynyal Austria a maga dohányjövedékét. Hiszen maga a t. államtitkár ur is föltételezi, hogy óriási lesz a dohánytermelés Magyarországon, ha szabaddá tétetik a termelés. Ha pedig óriási lesz ez, elképzelhetetlen, hogy ne legyen elegendő nyers anyag a monarchia és a külkereskedés szükségletének fedezésére. A t. ministerelnök ur is jónak találta a múltkor a dolognak könnyebb végét megfogni és nekem válaszolva, először azon meggyőződésének adni kifejezést, hogy ha az én indítványom elfogadtatnék, akkor az összes magyar dohánytermelők tönkremennének, a mihez még azt is hozzátette, hogy ez különösen áll a kis termelőkre, a i kikkel szemben azon eljárás, a melyet én javaslok, valóságos kegyetlenség lenne. Ily elméletet fel lehet állítani, t. Láz. de én azt hiszem, hogy ha a pénzügy min ister ur ilyesmit állít, mégis csak kellene magának annyi fáradságot venni, hogy állítását legalább a látszat kedveért valamivel indokolja. Miért mennének tönkre a termelők? Azért, hogy szabadon termelhetnek ? Hát tönkremennek nálunk a gazdák azért, mert a szomszédban szintén búzát termelnek ? Nem, ezért nem mennek tönkre; hanem azért, mert a viszonyok olyanok, hogy nincsenek elegendő piaezaink; mert az árak túlságosan hanyatlanak. (TJgy van! a szélső baloldalon.) A dohány is csak oly ezikk lenne a szabad termelés mellett, mint a többi. Lenne oly esztendő e tekintetben is, midőn nagy volna a jövedelem: viszont lennének oly évek, melyekben ez is kevesebb jövedelmet adna. A mi pedig a kis termelőket illeti, azt mondja, hogy ezek határozottan elpusztulnának. Engedelmet kérek, de itt én sokkal kedvezőbb helyzetben vagyok, mint a ministerelnök ur; mert hogy az ő rendszere szerint, a kis termelő tönkremegy, az a