Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

22. országos ülés BOT ember 3t>. J88?. 163 Mit akar tehát a t. képviselő ur ? Jobb pénzügyi eredményt nem biztosít; igazságos teherviselést nem biztosít a igy azt hiszem, hogy ily módon egyfelől koczkáztatja a nemzetgazdasági előnyöket, másfelől koczkáztatja az adónak igazságos voltát és végre koczkáztatja annak pénzügyi eredményét. Ez mégis esak elegendő ok arra, hogy én egy ily javaslatnak elfogadásától visszariadjak s igy határozati javaslatát nem fogadhatom el. Ezeket voltam bátor, t. képviselőház, azokra a határozati javaslatokra megjegyezni, a melyek e törvényjavaslattal szemben beadattak és ugy hiszem, hogy a midőn ezen határozati javaslatokkal foglalkoztam, egyúttal indokoltam azon törvényjavaslat elfogadásának szükségét, a melyet a pénzügyi bizottság nevében voltain szerencsés ajánlani. Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Egész őszintén és határozottan kiemeltem volt máiigénytelen bevezető szavaimban, hogy itt első sorban fisealis intézkedésekről van szó; megérintettem és megjelöltem azon nemzetgazdasági jövedelmeket is, melyek ezzel összefüggésben vannak, de a fősúlyt ezekben felismertem és kiemeltem. Elismerem, hogy e törvényjavaslat a szokásoknak és különösen némely előnyöknek, igy például a saját használatra való termelésnek, valamint a saját szükségletre való dohány visszatarthatásának megszüntetése, bizonyos feláldozását megköveteli; elismerem, hogy ez az illetőkre, kivált addig, a mig az új viszonyokba bele nem szoknak, nemcsak hátránynyal jár, de bennök mindenesetre szokatlan és kellemetlen érzést kelt fel. De azt hiszem, hogy ha egyfelől tekintetbe veszik, hogy ezen igen alárendelt előnyök feláldozása által az országnak újabb teherkivetés és nagyobb adóemelés nélkül jelentékeny összegeket biztosíthatunk, másfelől pedig a kormánynak kilátásba helyezett intézkedései folytán megszokott dohányuknak szívásával nem kell hogy felhagyjanak, miután erre vonatkozólag trafik utján is lesz intézkedés : azt hiszem, hogy azt az áldozatot, a mely utóvégre is csak a megszokás és kényelem bizonyos nemének feláldozása, meg fogják hozni az ország érdekében, mert kétségtelen, hogy e törvényjavaslat pénzügyi eredménye bizonyos újabb tehertől kíméli meg az illetőket és az ország nagy része ezekkel szemben megkövetelheti azt, hogy a midőn arról van szó, hogy tisztán csak az igazságos rendszabályok szigorú érvényesítése szempontjából lemondjanak bizonyos csekély előnyről: akkor e felhívásnak eleget tesznek és igy e törvényjavaslatba belenyugosznak. A törvényjavaslatot általánosságban a rész letes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom." (Élénk helyeslés jobbfelöl.) [ Elnök: Helfy képviselő urat illeti a szó. Helfy Ignácz: T. képviselőház! Én ugyan a t. előadó ur által most előadott érvek által sem érzem magam megingatva, gyengítve állásomban, de készséggel elismerem, hogy ő komolyan, nyugodtan és alaposan foglalkozott javaslatommal. Nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy ugyanezt mondhassam at. államtitkár urnak tegnapi beszédéről is. Én azt hiszem — és engedje meg a t. államtitkár ur, hogy azt egészen őszintén kimondjam — hogy a túlzás még az egyszerű képviselőnek sem válik valami nagy dicséretére, államtitkárnál pedig egyenesen hiba. Államtitkárnak minden állítást, de különösen pénzügyi számokat, mezőgazdasági theoriákat nagyon óvatosan és megfontolva kell előadnia. Felfogásom szerint a t. államtitkár úr a tegnapi napon nem felelt meg ezen követelménynek, mert javaslatomnak pénzügyi oldalát támadván meg, a mai eladási arányokat véve alapul, a következőket mondja : ha a nyers dohányt szabadon méltóztatik hagyni, jóval nagyobbak lesznek az önköltségi szézalékok mint ma. Ebből a monopólium utján mintegy 10 és V* millió tiszta jövedelmet lehetne elérni a szivaroknál s egyáltalában a gyártmányoknál, melyeknek tiszta jövedelmét pedig, a mai eladást véve, maga is 21 — 22 millióra számítja. Ha azonban az én javaslatom fogadtatik ] el és a dohánytermelés szabaddá tétetik, akkor az kevesebbre mint felére olvadna le. Engedelmet kérek, de én nem tudom, honnan vonja le a t. államtitkár úr azon természetes következtetést, hogy a dohánytermelésnek szabadon hagyása drágítaná az önköltséget. Ezt indokolni is elfelejtette a t. államtitkár ur, mert kiemeltem már első beszédemben, hogy az kétséget nem szenved, hogy a termelők jövőre is nagyon szívesen fognak termelni az állam számára, mert az állam biztos és a legnagyobb vevő, a mely mindenesetre kifogja állani a versenyt a magánkereskedőkkel. De azután nem értem a t. államtitkár urnak azt a calculusát, hogy az összes bruttó jövedelem a dohányból 32 millió forint. Ha tehát a t. államtitkár ur ealculusa szerint 22 milliónyi gyártmányból a tiszta jövedelem csak 10 millió lesz, akkor honnan hozza ki a tényleges 21 — 2ű milliónyi tiszta eredményt ? Ez, t. ház, az egyik számtételi hiba, melybe a t. államtitkár úr esett. Igy van pl. ez azzal is — hogy azonnal reátérjek, amit kétszer is az államtitkár ur említeni méltóztatott, hogy Magyarország összesen csakis 40,000 hold dohánytermését képes elfogyasztani. Előttem vannak a statistikai kimutatások, melyeket maga a pénzügy ministeri um volt szíves 81*