Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

164 22 országos ülés november 30. 18&7. rendelkezésünkre bocsájtani. Ezekből én azt látom, hogy a magyar dohányjövedék három alakban dolgozik kivitelre. Austria számára nyers levelekben és félgyártmányokban a 4,743,079 forint 55 kr. értékű' dohány megy ki. Kész gyártmány — megjegyzem azonban, hogy ebben már benne van a külföldi is, hiszen mi saját gyártmányunkból — fájdalom — összesen csak 5 frt értékűt szállítottunk a múlt esztendőben Austriába — 70,300 frtot tesz;méltóztassanak ehhez hozzáadni a külföldi kivitelre eladott dohányt 1 millió 85,930 frt 10 krral. E tételek összesen 5.899,311 frt 79 krnyi összeget tesznek, a mi az összes bruttó jövedelemnek alig egy hatoda. Hogy lehetséges tehát ekkor az. hogy az egész magyar fogyasztás alig 40,000 holdnyi terméket volna képes emészteni? Hisz ebből az következnék, hogy a többi 73,000 hold terménye Austriába ós külföldre megy; holott a számok világosan mutatják, hogy a termésnek alig hatodrésze küldetik Austriába. Ez a második számbeli hiba, a mibe esni méltóztatott. A t. államtitkár ur felszámítván, hogy menynyit jövedelmezne az a néhány adónem, a melyet én nem valami széles jó kedvvel, hanem azért javaslok, mert nem zárkózhattam el én és barátaim azon parancsoló szükség, azon kényszerhelyzet elől, hogy az állam pénzügyi helyzetén valahogyan segitnünk kell, azt mondja, hogy a dohánytermelési adó legfölebb 200,000 forintot jövedelmezne. Ez, t. ház, azt mutatja, hogy az, a ki évek hoszszú során át benne van hivatalában s beleéli magát a bureaueraticus szellembe, már csak egy perezre hypothesisképen sem képes abból kibontakozni. Lássuk csak, hogyan jutott a t. államtitkár ur erre a 200,000 forintra? ügy, hogy eszébe jutott az, hogy a kormány a mostani engedélyek alapján körülbelől ennyit vesz be évenkint. Elfelejti azonban, hogy most 403 ezer \ holdnyi területen termeltetik dohány, holott a mi javaslatunk szerint a dohánytermelés szabad lesz. így tehát 200,000 írtról nem is lehet beszélni. Hogy mennyiről lehet szó ; azt nem tudom, mert nem vagyok adókivető. Én számokat nem említek, mert a törvényhozás feladata megvitatni és megvizsgálni, hogy minő adót kelljen kivetni; de én azt hiszem, hogy minimalis caículus szerint is bátran lehet a beveendő összeget egy jó millióra tenni, a nélkül, hogy a termelők túlságosan meg lennének terhelve. Nevezetes, hogy épen az államtitkár ur teszi ezt oly nagyon csekélyre, mig másfelől attól fél, hogy szabaddá tevén a termelést, minden magyar gazda derüre-borura dohányt fog termelni. Ez, t. ház, ellentét, mert ha mindenki derüre-borura dohányt fog termelni, akkor lehetetlen, hogy csak 200,000 frt legyen a termelő adó. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt méltóztassék megnyugodva lenni és ne tessék annyira rágalmazni és olyan kis eriticumot tulajdonítani a mi szegény népünknek. Nem lesz az olyan bolond, hogy azért, mert a dohány szabad, mindenütt, akár alkalmas erre a talaj, akár nem, csupán csak azért, mert szabad a termelés, hogy dohányt termeljen, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hát a komlót azért, hogy szabad és hogy bizony meglehetősen jól jövedelmező ág, termelik-e országszerte mindenütt? (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) Vagy, hogy ne menjek olyan különleges czikkre, hát búzát, kölest, repezét, tengerit mindenütt termelnek e? Nagyon jól, sőt tessék elhinni, igen sok szaktudósnál jobban érti a mi földmivelő népünk, hogy az a talaj, mely rendelkezésére áll, mire alkalmas, sőt azt is tudja, hogy melyik évben mire alkalmas. És, t. ház, már csak azért sem lehetne túltermelés derüreborura, mert méltóztatik tudni, hogy a dohányt nem lehet ugyanazon talajon minden évben termelni, hanem, hogy itt is váltógazdaságot kell követni mint minden más téren. Á megtakarításokat semmibe sem veszi az államtitkár ur, sőt bizonyos tekintetben még fokozott költségektől is fél, mert azt mondja: hiszen ha a termelést igen nagy körre terjesztjük ki, akkor természetes, hogy az ellenőrzést is tágabb körre kell kiterjeszteni. Ez megint esak azt mutatja, a mit az imént mondtam, hogy az államtitkár ur általam is elismert fényes tehetsége daczára, a bureaueraticus levegőből nem tud kibontakozni és nem tud magának termelést elképzelni finánez nélkül. Micsoda ellenőrzés kellene, t. ház? Sem nagy, sem kicsi, sem semmiféle ellenőrzés nem kellene, mert tervem szerint mindenki szabadon termelhetne dohányt, ép ugy, mint bármi mást, csak a dohánygyártás lenne megtiltva. Erre szorítkoznék a monopólium, ezt a törvény megadná az államnak és itt lehetne bármiféle szigort alkalmazni. Azt is mondja a t. államtitkár ur és erre az előadó ur is reflectál és én beismerem, hogy ezen érvnek van némi súlya: hogy szabadon birván mindenki dohányt, megtörténhetnék az is, hogy magángyártás lenne imitt-amott az országban. Meglehet, t. ház, hogy ez előfordulna, de hiszen, tudtommal, ez a termelésnek engedélyhez való kötése mellett ma is előfordulhat; sőt itt Budapestén is van egy magángyár, mely versenyzik a kormänynyal. Azt azonban mégis be fogja talán ismerni az államtitkár úr is, hogy sokkal könnyebb ellenőrizni a csempészetet, ha gyárak léteznek, mint ellenőrizni az ország egy egész termelési ágát, elkezdve a beültetéstől egészen a szárításig és raktárba való bevitelig.