Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

162 '-• <"*Hágos ilé* jisímber 36. 1SS7. fejlődését és sokkal szűkebb körben fejlődnek és fejlődhetnek természetüknél fogva — és ez az előnyük a nemzetgazdaság szempontjából —mint a hogy fejlődhetnek a közvetett és fogyasztási adók általában. Ha t. képviselőtársam pénzügyileg akar segíteni, akkor ily adórendszerrel nem fog segíteni. Tovább megyek; a kérdés nemzetgazdasági részére hívom fel a t. képviselő ur figyelmét. Azt mondj a és ezt hangsúlyozzák többen, hogy a minőség fog javulni. Külpiaczokat kell teremteni és ezt csak ezen az utón lehet elérni. Bocsánatot kérek, ez igen nagy csalódás. A mint felszabadíttatik a termelés, minden ellen­őrzés nélkül, miután a kincstárnak nem lesz bele­szólása sem a mag, sem a minőség, sem a talaj megválasztására, minden talaj, minden mag fel fog használtatni s a.í eredmény ;ÍZ lesz, hogy lehetetlen, hogy a minőség javuljon, az lényege­sen rosszabbul ni és a mennyiség szaporodni fog. A következmény a dohányárúnak tetemesen, felére vagy harmadára való csökkenése és értéke­sítésének lehetetlensége kifelé és Austriával szemben. Engedjen meg a t. képviselő ur, én akkor és oly körülmények között, a mikor egy állam­nak pénzügyei rendben vannak és nemzetgazda­sági viszonyaiban nincsen az az óriási küzdelem, melynek közepette most vagyunk, még meg­engedhetőnek tartanék ily experimentumot. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ezen állításomat én minden időre s apodictice állítottam fel. Én a viszonyokból indultam ki és vontam le a jelen körülmények közt ezt a következtetést és ha panaszkodnak mezőgazdasági válságról és a gaz­dának nehéz viszonyairól, e körülmények közt megkoezkáztatni azt, hogy biztos jövedelmétől elessék és hogy oly versenybe menjen bele, melyet egy-két év alatt egy nagy krach követhet, azt nem merném tanácsolni még azon esetben sem, ha pénzügyeinek szempontjából megkoczkáztat­hatnók, hogy 10—15 milliót néhány évig felál­dozzuk. Mert az elől nem zárkózhatom el — ezt ajánlom becses figyelmébe, nehogy egyoldalúnak tartson — hogy rendes nemzetgazdasági viszo­nyok közt, midőn minden nemzetgazdasági tényező szabadon működhetik és nincs lekötve sem véd­vám, sem monopol intézkedések által: akkor hosszú időn át, mely alatt ideje van úgy a gazdának, mint az iparosnak és a kereskedőnek az új viszo­nyok közé magát beleélni és az összeköttetések­nek és közreműködésének ezer és ezer apró tényezőjét megteremteni, melyek szükségesek arra, hogy egy üzletág kifejlődjék és új alapokra fektettessék, nem tartom lehetetlennek azon intéz­kedést, melyet méltóztatott indítványozni; de oly körülmények közt, mint a milyenek közt most vagyunk, ezt megkoezkáztatni sem pénzügyi, sem nemzetgazdasági szempontból nem lehet. A mi a minőséget illeti, engedje meg a t. képviselő ur, hogy szintén a külföldre hivatkoz­zam. Azon országokban, melyekre hivatkoztam, Németországban, Belgiumban, oly dohänyüzlet van, a milyen azok számára, kik például esak az önök által talán túlságos mértékben rossznak tar­tott magyar vagy osztrák termékeket használják, egyáltalában élvezhetetlen. Ezt minden oldalról hallom, ezt csinálja a szabad termelés, mert nem is lehet semmi gond és ellenőrzés, sem a minőség, sem a feldolgozási mód tekintetében. A mi pedig a pénzügyi eredményt illeti, hogy szintén külföldre hivatkozzam, a nagy Németország a dohányföldre vetett adóból 8—11 millió márkánál többet nem vehet be. A licence adóból szintén 8 miliót, sőt a nagy Orosz­ország is csak 18.829,000 rubelt. Hogy milyen eredményt fogna a t. képviselőtársam elérni, annak fejtegetésébe tovább nem bocsátkozom. Következik a másik egyenes adó: a licenc adó. Ez bizonyos tekintetben megfordított alakban nálunk létezik, de hogy ez nem valami jövedel­mező forrás, azt hiszem, a képviselő ur sem állí­totta, a fentebb idézett külföldi példák is bizo­nyítják ; de bővebben fejtegetnem nem is kell. A harmadik a pipázók adója. A t. képviselő ur, ha jói értettem meg javaslatát, a pipázók össze­írását a községi közegekre akarja bizni. T. kép­viselőtársam azt mondja, hogy a pipázó könnyen felismerhető. Igen, midőn a pipa a szájában van, de máskor nem és hogy egy ilyen összeírás alkalmával mennyi önkény és visszaélés fordulhat elő, arra nem is akarok kiterjeszkedni. De hogy rójják ki az adót? Egyszerűen fej­adóvá akarják tenni? akkor sokkal egyszerűbb a fejadót behozni, Vagy pedig a vagyoni viszonyok szerint, a mint hangsúlyozta? Akkor csináljon belőle kereseti vagy jövedelmi adót, de nem szük­séges, hogy a pipázók adóját csinálja. És különö­sen figyelmeztetem t. képviselőtársamat arra, hogy ezekre is semmiféle igazságos arányokat felállí­tani nem fog: mert a pipázók most arányosan adóznak ízlésük és módjukhoz képest, vagyis annyi és olyan dohányt vesznek, a mennyit s a milyet akarnak és megbírnak; de hogy ha a vagyoni viszonyoknak különben sehol Európában és sehol a világon meg nem állapítható igazságos mértékei helyett azokat a combinatiókat állítja fel a pipázók megadóztatására nézve, a melyekkel más egyenes adóknál is rendelkezünk, tudniillik akár az üzletet, akár a lakást, akár pedig az egyenes adókat vagy akármit; mindenütt sokkal aránytalanabbal és igy sokkal igazságtalanabbul lesznek az adózók megadóztatva, mint most a dohányjövedék utján, a mikor ízlésük és pénzügyi viszonyaikhoz képest adóznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom