Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

m. orsfigos ülés BOTeBibfr 30. 1887. 161 Sokkal mélyebbre ható, elvi alapou mozgó, igen érdekes határozati javaslatot nyújtott be Helfy t. képviselő ur. Méltóztassék megengedni, hogy e javaslatnak nemcsak gyakorlati következményeivel foglalkozzam, a mi ide tartozik, de lehető rövidséggel annak magvát nemzetgazdászati szempontból vegyem bonczolás alá, mert egész tisztelettel és figyelemmel kell lenni egy oly javaslat iránt, a mely a gyakorlati élethez mégis közelebb jött és határozott eszméket tartalmaz. Azt hiszem, bátran intézhetem Helfy képviselő úrhoz azt a kérdést: a dohányt természeténél fogva olyannak tartja-e, a mely fogyasztási adóra alkalmas, vagy pedig egyenes adó tárgyául kiváuja-e tekinteni ? Mert ezen elvi kérdéssel tisztában kell lenni. Mint, ha van czikk, mely fogyasztási adó tárgyát képezheti, melytől — hogy újból a tudományra hivatkozzam — megkövetelik azt, hogy ne legyen első szükséglet, hogy könynyen ellenőrizhető legyen, hogy a fogyasztó fizesse az adót, akkor, a mikor akarja, tudniillik, a mikor megveszi az illető ezikket: akkor ez a dohányról sokkal inkább áll, mint bármely más fogyasztási ezikkről. A kérdés tehát az: a fogyasztási ezikkek czímén való jövedelmeit az államnak át akarjuk-e változtatni egyenes adókká, igen vagy nem ? Mert azt hiszem, abban igazat ad t. képviselőtársam, hogy ha a dohány czímén egyenes adókat hoz be: akkor sokkal inkább behozhat egyenes adót a szesz, a sör és más fogyasztási ezikkek czímén. Ez a socialisták törekvése. Ha pedig ő azzal tisztában van — és hiszem, hogy tisztában van — hogy fogyasztási adóczikknek meg akarja tartani, a mint határozati javaslatának egyik pontjában ezzel foglalkozik is: akkor arra kérem, ne csináljon oly javaslatot, mely ezen alapeszmét lényegében rontaná meg s oly intézkedést képezne, mely se hús, se hal. Minden hátrányait az egyenes adónak és minden hátrányait a fogyasztási adónak összefogta s ezt akarja életbeléptetni, de előnyeit és különösen pénzügyi eredményeit és az igazságos megterhelést, mely a fogyasztási adóval jár, megsemmisítette. Ezt leszek bátor röviden tárgyilagosan bebizonyítani. A t. képviselő ur tudniillik azt indítványozza : a dohányjövedék helyett hozzunk be négy' adót, három egyenes adót és egy fogyasztási adót. Egyenes adót a dohányföldekre, a dohány eladókra, tudniillik a tőzsdékre és a pipázókra s a mi megmarad még adótárgyul, abból csináljuk dohányfogyasztási adót. De hogy ezt miként szedi be, arról tüzetesen nem nyilatkozik. Vegyük tehát először az egyenes adót a dohányföídre. T. képviselőtársam tudniilik azt mondja: a termelés és a nyers dohánynyal való kereskedés szabad, monopólium tárgyát fogja KÉPVH. NAPI.Ő. 1887—92. I. KÖTET. képezni tisztán a gyártás és kereskedés és hajói értettem, akülkereskedés is. így azon mennyiségnek, mely most a dohányjövedék által feldolgoztatik, egyharmadát megtartja szabadon és kétharmadát teszi monopólium tárgyává. Mit gondol t. képviselőtársam: ha termelni mindenkinek szabad, ha nyers dohánynyal kereskedni mindenkinek szabad, tehát dohányt tartani mindenütt szabad : akkor a szivarrá való feldolgozás és a szivarfogyasztásnak magán utón való ellátása ellenőrizhető, megakadályozható-e? Hiszen az nem olyan nagy apparátussal járó gyártás, hogy szobában, pinczében, otthon elvégezni nem lehetne. Még ma is találkozunk úgynevezett magyar szivarokkal; ha pedig az ország utolsó házában is törvény értelmében szabad a nyers dohány, akkor gondolja-e t. képviselőtársára, hogy a dohánygyártásnak és kereskedésnek az állam kezében lesz valami nagy jövedelme ? Ha most arról panaszkodunk, hogy minden szigorú ellenőrzés daczára a jövedéket megrontják, hogyan gondolja t. képviselőtársam, hogy a szabad termelésnél és a nyers dohány szabad forgalmánál a monopóliumnak valami nagy jövedelme lenne? Őszintén megmondom, hogy ez lehetetlenség és hivatkozni fogok tapasztalatokra megint. A másik egyenes adót kiveti a földre. De hát igazságos-e ez, egyenlően adóztatni a földeket catasteri minőségükre való tekintet nélkül? Egyenlően adóztatni a földeket, a nélkül, hogy a dohánytermés eredményeit tekintetbe vennők? Hogy fognak az árban kifejezést nyerni és hogyan lehetne a birtokosok jövedelmeiben a teherviselési arányokat megállapítani? Hisz ez minden arányt megront és a legigazságtalanabb arányokat fogna előidézni. Tovább megyek és a t. képviselőtársam figyelmét felhívom a külföld tapasztalataira. Meg van az, mit a t, képviselő ur mond, Németországban, Belgiumban és mily tapasztalatok vannak ott ? Minden jövedelmi ág fejlődik azon országokban, mert ezek teljes ft jlődésű országok, de a dohányból befolyó adó igen csekély változásokat mutat évtizedek óta és ezért fel is idézte az illetékes körök figyelmét ez a körülmény. A Németországban és Belgiumban e tekintetben szerzett tapasztalatokat én tudom alkalmazni Magyarországra, ha kissé visszamegyek. Azon esetben, ha t. képviselőtársam ezen javaslatát ezelőtt 10 évvel hozza be, mikor a tiszta jövedelem 10 millió volt, bizonyosan számításait ugy tette volna, mint most a 22 millióval szemben, akkor is felosztotta volna és kivetette volna a földre és a pipázókra. És akkor a legjobh esetben mi lenne az eredmény ? Akkor lenne 10 millió jövedelem a dohányból és most van 22 millió, azért, mert az egyenes adók mindenütt megkötik a pénzügyi eredmény 21