Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

160 22. országos ülés november 30. 1887. használt: a denuntiatiót tartották. Ez olyan fogalomzavar, t. ház, a melyet különösen azért sajnálok, hogy itt a házban is terjesztetik és a közvélemény e tekintetben félrevezettetik. Én azt hiszem, t. ház, ha egyszer csempészet van, azt — engedelemmel legyen mondva — más néven mint lopásnak nevezni nem lehet. (EUenmondásoh a szélső baloldalon.) Ezek közt különbséget felállítani és az egyiket a becsület védpajzsa, vagy legalább is a megengedett és illő intézmények közé felvenni, a másikat pedig a büntető jog szigorú szabályai alá vonni nem szabad. És ha ebből a házból az a szellem terjed ki, hogy a ki csempész, az csak természeti szükségének tesz eleget és hogy az, a ki a csempészt feladja, elítélendő denuntiáns, tehát jellemtelen ember : ez más szavakkal azt teszi, hogy nálunk nem szükséges a lopásnak más nevet adni, mint esem pészet, akkor mindjárt meg van neki szabad levele. Lehet és kell birálni az intézményeket; de az erkölcsök és szokások és ezeknek javítása érdekében, főleg pedig a törvénytisztelet szempontjából feltétlenül szükséges az, hogy bárminő népszerű legyen némely eszme s némely dolog a közvéleményben s különösen annak némely alsóbb rétegeiben, a közvéleménynek ebből a centrumából nem szabad azt terjeszteni és annak tápot adni. (Helyeslés jobbfelől) De különben annak az igazolására, hogy az a denuntiatio, vagy jobban mondva egyszerűen a csempésznek, tehát a tolvajnak feladása nem valami jellemtelen, hallatlan és igazságtalan követelmény és nem valami erkölcstelen dolog, mint a hogy itt állították, megint Francziaországot hozom fel. Ott 1816. óta a csempész feladójának a lefoglalt dohánymenniség 'A-át adják jutalmul, tehát épen úgy jutalmazzák, mint a hogy itt terveztetik. És azért ez az intézmény 70 évet élt át Franeziországban, sok kormány kezén keresztül ment, de nem jutott eszébe a politikai szabadság vagy a jellem megsértését keresni benne. (Ugy van! Jóbbfelöl.) És a mi fő, engedje meg a t. ház, hogy a franczia regiének még egy intézkedését idézzem fel emlékezetébe, hogy mintegy paralellát vonjak ezen intézkedésekkel, a melyek most nálunk érvényben vannak, vagy e törvényjavaslat által érvényre fognak jutni és ebből az összehasonlításból vonjam le azt a következtetést, hogy a mi intézményeink és ennek a törvényjavaslatnak az intézkedései még messze elmaradnak a szigorra és a szigor keresztül vitelére nézve azoktól, melyek Francziaországban életben vannak. így pl. — és ezt az eszmét is vitatták itt tegnap — a túltermelés, akár van róla tudomása a termelőnek, akár nincs, jövedéki kihágásnak vétetik és teljes szigorral büntettetik. A vetés ellenőriztetik. A vetés után felvétetik a zöld termés, ha vájjon szabályos-e a terület, egyenlő távolságra állanak-e a sorok és egyes növények egymástól, vájjon nincs-e sok növény, hogy a foltozásra és magra szánt táblák, a mívelés alatti terület szélében vannak-e és könynyen ellenőrizhetők-e. Azután megszámlálják a növényeket, ez az első inventarium. Azontúl a magok megsemmisíttetnek, kivéve azokat, melyek vetésre szánvák, a fonnyadt növények kitépetnek és pótoltatnak, a töredékek össze vágatnak és a használható leveleket megszámlálják, ez a második inventarium. Azután jön a szántóban való felvétel. Meggyőződik —afmáncz— arról, hogy kellően van-e kezelve és a szállítást kiséri a raktárig, megszámlálják a leveleket és megmérik, be kell szolgáltatni az elromlott leveleket és szárakat is. A hiányért a tulajdonos felelős és pénzbüntetéssel sújtatik. Ezek oly intézkedések, a melyeknek egy része nálunk is érvényben van, a másik része pedig most ajánltatik ezen törvényjavaslat, illetőleg az ahhoz fűzendő utasítás alapján. De bocsánatot kérek, minutiositás tekintetében és a pénzügyi közegek beavatkozása tekintetében sokkal távolabb állunk azoktól, a melyek ezen intézkedésekben foglaltatnak. És miért ? azért, mert ha a dohányjövedéknek általában hasznát akarjuk venni és ha nem tagadom, annak ódiuma mellett előnyeit teljesen ki akarjuk zsákmányolni, akkor a monopólium természetéből folyó ellenőrzést a legvégső határig keresztül kell vinni, mert különben igazságtalanul sujtanok azokat, a kik becsületesen kezelik és igazságtalan előnyben részesítenénk azokat, a kik nem tisztességesen kezelik azon kiváltságot, melyben a dohánytermelés folytán részesülnek. Francziaország ennél még tovább ment, 1872-ben a parlament constatálta, hogy a csempészet növekedett, azért szigorúbb rendszabályokat követelt és annak elmulasztása folytán legutóbb León Say határozottan kikelt a csempészet ellen, hangsúlyozta a parlamenti enquéte eredményeit és e tekintetben intézkedéseket követelt. De ne méltóztassék Gulner t. képviselő ur azt hinni, hogy Francziaországban a csempészet, a mi ellen oly nagy apparátus megindult, oly mérveket öltene, mint nálunk; ott a legnagyobb csempészet, a mi előfordult, 21,000 kilogrmra ment, nálunk pedig 78,000 kilóra. Hát még a mit utói nem értek? Ha tehát a nagy Francziaország ugy megijedt egy ilyen visszaéléstől, méltóztassanak meggyőződni, hogy itt játszani, jelszavakkal, vagy mondások által a jövedéknek érdekeit megrontani egyáltalában nem szabad. Általában azt hiszem, t. ház, elmondtam az okokat, amelyeknél fogva Gulner t. képviselő nr indítványát el nem fogadhatom.