Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

22. országos ülés november 30. 1887. 159 mikép lehet ezen a bajon segíteni? A képviselő ur javaslatokkal állott elő, már ezáltal bebizonyította azt, hogy a bajon maga is kivan segíteni. Javaslatait akkor hat pontban foglalta össze. Ehat pontból azonban a négy utóbbi már tárgytalanná lett, azzá lett legalább legnagyobb részében azon nyilatkozatok által, melyeket a ministerelnök úrtól méltóztatott hallani, t. i. hogy a részleteknél azon módosítások elő fognak fordulni, akkor lesz a képviselő urnak alkalma megítélni, ha vájjon ott csakugyan oly zaklatások, oly kivihetetlen intézkedések, vagy önkénykedések fordulnak e elő ? Ezen négy ponttal tehát én már nem foglkozhatom s azt hiszem, ő sem fogja kívánni, hogy a részletek előtt azokat igazoltaknak és indokoltaknak tekintsem. A mi előadásának másik részét illeti, e tekintetben bátor vagyok figyelmét felhívni arra, hogy a simítóházak kérdésében ő maga is igen lényeges engedményt tecz. És ez figyelemreméltó. 0 maga azt mondj,., hogy simítóházaknak kötelező felállítását a községeken kivüli kezelésnél szükségesnek nem tarja, de a községeken belüli kezelésnél szükségesnek tartja. Ámde akkor elesik azon következtetése, mit a saját állításaiból levont, t. i. hogy a simítóházaknak felállítása megdrágítja a termelést, kiöli a kis termelőt; mert ha az ő indítványát elfogadjuk, ugyanazon vádat lehetne ellene felhozni, melyet a kormányjavaslata ellen felhoztak. De azt hiszem, ha szükséges ilyen intézkedés és ha az a dohányjövedék ellenőrzését és a dohány minőségét javítja, akkor törlesztés fejében holdanként a 2—3 frtra menő teher az adózókra nézve nem elviselhetetlen. Tehát bírálatom tárgyául marad indítványának első pontja, a melyben általában, először a saját termelés, másodszor a saját fogyasztásra visszatartott dohánynak a megtiltását nem tartja nélkülözhetetlennek a csempészet megszüntetésére, hanem a helyett a jövedék jövedelmének biztosítására és egyúttal a csempészet megakadályozására azt javasolja, hogy emeltessék fel a termelőkre nézve 15 kilóra, a kertészekre nézve 10 kilóra a visszatartható dohánymennyiség, de ennek megváltása tétessék kötelezővé és ezáltal a jövedék eredményét jobban véli biztosíthatni, másfelől a csempészetet is megakadályozhatni. Bocsánatot kérek, t. ház, abban az esetben, ha megszabjuk a kertészeknek, hogy ennyi dohányt, akár fogyasztják el, akár nem, akár van rá szükségük, akár nincsen, forintjával megváltani kötelesek : akkor nem tagadom, hogy ebből a jövedéknek valamivel több jövedelme lesz, lehet hogy számítása erre nézve áll, de azt a következtetését, hogy ez által akár a termelőknek, akár a kertészeknek jót tenne, el nem fogadhatom, másfelől még kevésbé fogadhatom el, hogy igy a csempészetet meg lehetne akadályozni,, mert ha j egyszer fej szerint kötelezővé tétetik a dohány megváltása, még pedig meglehetős mennyiségben, okvetlenül következik, hogy ezzel valamit kell csinálni és igy a kézalatti elárúsítást megakadályozni nem lehet. De a legfőbb baj, a mit t. ministerelnök ur többször igen helyesen kiemelt, hogyha egyszer arra az engedély megadatik, lehetetlen ellenőrizni, hogy ugyanazon mennyiség értékesittetik-e, fogyasztatik-e, a mely megvétetett, sőt ellenkezőleg tág kapu fog nyittatni arra nézve, hogy ez egylátalában teljesen ellenőrizhetetlenné tétessék. Azt hiszem, hogy míg az indítvány egyfelől az illető termelők és kertészek terhét emelné, még pedig igazságtalan arányban, addig másfelől a : csempészeten sem segítene, sőt annak még tág kaput nyitna. A határozati javaslat legnagyobb részt oly részletekre vonatkozik, melyeken segíteni nem csak lehet, de szükséges is lesz. Másik része azonban oly eszmét foglal magában, mely sem a bajon nem segít, sem az igazságosabb teher viselést elő nem mozdítja. De úgy Helfy t. képviselőtársam, mint ama sorok közül többen, hivatkoztak arra, hogy azon intézkedésekben, melyeket a törvényjavaslat tartalmaz, nevezetesen a saját termelés megszüntetése, a saját fogyasztásra való dohány megváltása, továbbá az ellenőrző rendszabályokban oly drákói és igazságtalan intézkedések vannak s kivihetetlen dolgok foglaltatnak, el nem fogadhatom. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, e felett vitatkozásba bocsátkozni nem lehet. Itt a legegyszerűbb, a legtermészetesebb dolog, ha lehetséges gyakorlatát! tapasztalatokra hivatkozni. És én azt hiszem, a leghelyesebb, ha abból az országból hozom fel a tapasztalatokat, melynek dohányjövedéke a legfejlettebb, a legrégibb s igy a legtöbb tapasztalatokkal is bir. Ertem Francziaországot. Olyan igazságtalannak, olyan önkényesnek tüntettetett fel a saját termelés megszüntetése és a saját fogyasztásra való dohány megváltásának lehetetlensége, mintha az az egész világon sehol sem volna. Mindkét intézkedés a maga teljes szigorában fennáll Francziaországban s 1817 óta érvényben van. Az 1816-iki törvény óta, mely e szigorúbb rendszabályokat először léptette életbe, sokféle kormányt átélt, legutóbb 17 évi szabad köztársaságot, radicalis köztársaságot; de nem jutott eszébe senkinek ezen intézkedéseket megváltoztatni, vagy drákóiaknak, igazságtalanoknak találni. (Helyeslés jobbfelől.) Tovább megyek. A legodiosusabbnak itt a házban a csempészet feladását, vagy, hogy azzal a kifejezéssel éljek, melyet Helfy képviselő ur