Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-21
144 21. országos ülés november 2Ü. 1SS7. pitani, de nagy nehézségek vannak az elszámolásban, egyrészt a nagytőzsérek iránt, másrészt pedig abban a tekintetben, hogy a trafikánsok különbözősége szerint — a szerint tudniillik, a mint kizárólag dohány-elárusitással vagy más ezikkek darusításával is foglalkoznak — különbséget kell tenni a haszonbér megállapításánál is. Azonkívül ugyanazon haszonbért nem lehet alkalmazni a vidéki trafikánsokra, mint a fővárosiakra. De az régen megvan, hogy a kis trafikáns bizonyos százalékot kap és hogy nyeresége annál nagyobb, minél többet ád el; sőt mivel a haszonbér fix összegben állapittatik meg, tehát ha nagyobb mennyiséget ád el, e fix tétel is a nagyobb mennyiségre fog eloszlani, e szempontból el lehet mondani, hogy fokoztatik jövedelme, ha nagyobb mennviséíret ád el. Az tehát, a mit a t. képviselő ur kivan, már régen megvan. Nem is a rendszer oka annak, hogy egyes községekben nincs trafik; méltóztassék elhinni, ennek egyedüli oka az, hogy azon községekben, melyekben nincs trafik, sok a saját használatra való dohánytermelő és sok a kincstár számára, vagy külföldre termelt dohányból visszatartott mennyiség, úgy hogy a trafik ott nem volna jövedelmező. Méltóztassék csak elfogadni azt, hogy a saját használatra való dohánytermelés és a kiváltás egészen megszűnjék és alig fog maradni egy-két község, a hol trafik nem leend. Maga a t. képviselő ur vezetett az ideára, hogy nálunk a saját használatra való dohánytermelés és a kiváltás megszüntetése nemcsak a csempészet megakadályozására, hanem a monopólium egyik legtekintélyesebb factorára, a trafikügyre is kedvező befolyással lesz. Különben a saját használatra való dohánytermelés megszüntetése ellen azt hiszem, a képviselő urnak nincsen kifogása. Legalább úgy vettem észre, hogy ezt elfogadja. 0 csak a termelőknek és a dohánykertészeknek kiváltási jogát akarja továbbra^is fentartani, illetőleg azt szigorítva szabályozni. Én csak egyet tartok ebben sajátszerűnek. A l. képviselő ur tudniillik azt mondja: kénytelen vagyok elismerni, hogy 37,000 saját használatra való dohánytermelőt ellenőrizni igen bajos, de azután már — ezek saját szavai — a „termelőkre és kertészekre nézve feltétlenül fenn kívánom azt tartani". Ezeknek száma pedig 40.000. Sajátszerű tehát, hogy 37,000-re nézve elismeri, hogy nem lehet fentartani, nagyobb numerusra nézve pedig — 40,000 re — fenn akarja tartani az ellenőrzést. Utóvégre ez felfogás dolga és én nem is e szempontból kívánok a javaslat ellen szólani; hanem ellene szólok azon szempontból, hogy akkor, midőn a kis termelő és dohányos kertész iránt méltányos akar lenni, oly terhet ró rajok, mely minden körülmények közt óriási, sok esetben pedig ) | elviselhetetlen lesz. Méltóztassék példakép fölvenni | egy félholdas kistermelőt. Ha egy hold termését I az átlagos termés eredménye szerint öt és fél méi termázsára teszszük és a beváltás árát szintén átlagban véve tizennyolcz forintjával számítva, 7* hold után 99 forint jut a termelőnek. Már most kérem, mit akar a t. képviselő úr? Azt mondja tizenöt kilót köteles kiváltani, minden kilo után egy forintot fizet, tehát 99 forint jövedelem után az engedély-illetéken és egyenes adón kívül még 15 forint fogyasztási adóval akarja őt megterhelni. Már kérem, hogy ez óriási megterheltetés lesz, az nem szorul bizonyításra, De ki akarja azt terjeszteni a tizenhat éven felüli családtagokra is ? Tehát, ha most lesz oly termelő — a mint hála Istennek sok van — kinek három 16 évet meghaladt családtagja van, az fog fizetni 60 forintot tisztán fogyasztási illeték fejében. Hogy vájjon ez megtarthatja-e a termelési engedélyt, vagy ott hagyja-e, ennek megítélését a t. képviselő úrra bizom. (Helyeslés jőbbfelöl.) Egyet azonban kénytelen vagyok megjegyezni. A javaslat nyíltan kimondja, hogy, a kerti levelek termelőit kivéve, azon félholdas termelőktől, kik a félholdat nem tudják egy holdra kiegészíteni — mert ennyi lenne a minimum — meg akarja vonni az engedélyt 1889 tői kezdve, igy ez meg lenne vonva körülbelül 3690 termelőtől, ha nem tud egy holdon termelni és fel lenne tartva — hajói tudom 7100-ra nézve a kerti termelőkkel együtt. A képviselő ur mind a 10,000-nek érdekében szólal fel, de oly modalitást ajánl, hogy azok önmaguk fogják ott hagyni a termelési engedélyt. Én megengedem, hogy ez eljárás politikusabb, de hogy jobb lenne, mint a mienk, azt kereken tagadom. (Helyeslés jőbbfelöl.) Még azt mondja a t. képviselő ur, hogy merőben lehetetlen végrehajtatni azt, hogy az a termelő ne szíjjon a saját dohányából, vagy az a kertész ne szíjjá az általa kezelt dohányt. Bocsánatot kérek, de hogyha végrehajtható ez a szomszédos Austriában, Galicziában, Tirolban, végrehajtható Fi ancziaországban, Olaszországban, szóval minden európai államban, melyekben sehol sincs joga az illető termelőnek kiváltani bizonyos mennyiséget és azt a maga részére megtartani, akkor kérdem, miért nem lehetne ezt nálunk keresztül vinni? Hisz a t. képviselő urak az itteni javaslatokkal szemben igen gyakran szeretnek nekünk egy darab Európát oda mutatni, de akkor azután, midőn ily intézkedésekről van szó, eltakarják azt az Európát. Nem akarják az éberebb administratiót, a lazának mondott administratiót sem akarják megszüntetni e tekintetben, hanem azt mondják, ez kivihetetlen. Természetes, hogy kivihetetlen, ha valaki ugy fogja fel a kérdést, mint a képviselő urak méltóztattak azt előadni, hogy, ha elhull egy levél
