Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

21. országos ülés november 29. I ÜST. 141 mindenesetre azt a 48 milliót is, a mit most az osztrák kincstár a dohánynionopolium révén tőlünk kiszivattyúz. Erre azt szokták a mi bölcs államférfiaink mondani, hogy az állam nem nélkülözheti és mással nem helyettesítheti a dohánymonopoliumból befolyó jövedelmet. A mit nagyobbnak tüntetnek fel, hogy a rövidlátó szemeket azzal kápráztassák, holott ha a fmánczhad, a dohánybeváltó hivatalnokok és dohánygyárak alkalmazottjainak roppant fizetését, a költséges felszereléseket, az előlegek és forgótőke kamatjait leütjük, akkor a tisztajövedelem felényire száll le. Elénk emlékezetemben van az az idő, a midőn Móricz Pál képviselő ur nagy financziáiis szakértelemmel kiszámította, hogy a dohányadó contiugentálása által miként lehetne a kincstár tisztajövedelmét biztosítani, ha jól emlékszem 2 frtot vélt kiróvní — a rendes adó felett — minden dohánynyal beültetett hold után. Most a kormány e 2 frtot ellenőrzési és kezelési költség czíinén kiveti minden dohánynyal beültetendő hold föld után, de azért a dohánymonopoliuinot nemcsak fentartja, hanem rendki vüli

( mértékben megszigorít] a. Én elismerem, hogy a holdankénti 2 frt pótadó ma már nem fedezné a kincstár bevételét; de fedezné 5 vagy 6 frt s ezt örömest megfizetné minden dohánytermelő, ha termése után 2—300 frt jövedelmet nyerhetne, annyit, pedig biztosan nyerne, ha 100 frtot érő dohányát nem lenne kénytelen 7 írtért beszolgáltatni a kincstárnak. Annyit pedig ez ország nem termelhetne, hogy a dohánytermelésre .alkalmatlan nyugati országokban elhelyezni ne tudná, de ott vannak a kincstáv tiszta jövedelmének biztosítására a Helfy t. képviselőtársam által ajánlott módozatok is. lm ez biztató előtere szabad dohánytermelésünknek, lm itt van a mezőgazdasági tengődésünkből való kibontakozásnak kulcsa; de a mi kormányunk se nem lát, se nem hall, nincs annak érzéke semminemű magasabb conceptióhoz, az csak hátrafelé tud lépdelni az osztrák járszalagon s nyakunkba akarja még erősebben forrasztani a monopólium békóit. Pedig e törvényjavaslatnak előreláthatólag az lesz az eredménye, hogy úgy a termelők, mint a fogyasztók kevesbedni s annak következtében a kincstár jövedelme is csökkenni fog. Csökkenni fog a törvény rossz volta és gátló kihatása, de csökkenni fog a hazafiak méltó felháborodása által is, mert én lélektanilag és alkotmányjogilag is igazoltnak találnám, ha a vérig zaklatni kívánt földtulajdonosok a termeléstől és a honfiak — miként a dohánymonopolium behozatalakor történt — a dohányzástól tartózkodnának, a mikor aztán a minister ur minden bölcsessége füstbe fogna menni. Én a szabad föld szabad használatának barátja s igy az ez elvet mélyen sértő dohányegyedárúságnak is feltétlen ellenzője lévén, de különben is a szabad dohánytermelést nemzetgazdászati kiemelkedésünk egyik fő-fő feltételének ítélvén: a jelen törvényjavaslatot visszautasítom s azt általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem csatlakozom a Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor: T. ház! (Halljuk! Bálijuk !) Mindenki meg van győződve arról, hogy a fokozott állami szükségletek fedezésére alig kínálkozik alkalmasabb mód, mint a dohánymonopolium nagyobb hasznosítása, különösen nálunk, a hol az is általánosan elvan ismerve, hogy a tilalom ellenes dohányhasználat oly mérveket öltött, mint talán Európa egyetlen államában sem. Az iránt is tisztában vagyunk, hogy ha dohányunk jó hírnevét s a termelés mai arányát meg akarjuk óvni a jövőre nézve, akkor nemcsak a csempészet ellen, hanem a qualitativ dohánytermelés érdekében is hatályos intézkedéseket kell tennünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Felszólalásom czélja tehát nem az, hogy a kormánynak ezen irányú javaslata mellett újabb indokokat hozzak fel, hanem felszólalásom oka hogy a kormány által előterjesztett javaslat egyik oldalról egész irányában, másik oldalról ha nem is főbb irányában, de lényeges dispodtióiban lett megtámadva. Helfy és Guluerképviselő urak és pedig nemcsak a saját, hanem elvbarátaik nevében is oly határozati javaslatokat terjesztettek elő, hogy ha azok egyike vagy másika elfogadtatnék, ez merőben lehetetlenné tenné a kitűzött czélok elérését, a csempészet megakadályozását és Helfy képviselő uré még a közgazdasági czélok megközelítését is. Először is bátor leszek Helfy képviselő ur javaslatának pénzügyi oldalával és pénzügyi jelentőségével foglalkozni. A javaslat lényege abban áll, hogy a dohánytermelés és a nyers dohányokkal való kereskedés szabaddá tétessék és a monopólium csak a szivarokra és a külföldről behozott dohányok gyártására és eladására tartassák fenn. Nem akarok annak taglalásába bocsátkozni, hogy a termelésnek és a nyers dohánynyal való kereskedésnek szabadon hagyása mily ellentétben állana a szivargyártásra és eladásra fentartott monopóliummal. Azt sem akarom fejtegetni, hogy mennyiben birna ez korlátozó, hogy ne mondjam, megsemmisítő hatással, ezen monopóliumnak jövedelmezőségére. Én elfogadom a t. képviselő ur által felhozottakat, felveszem a mai eladási arányokat, ezen az alapon teszek számítást. Es micsoda eredményre jutok! Arra az eredményre, hogy ha a szivarok, szivarkák és külföldi dohányok mai eladását körülbelül 21—22 millióval veszem