Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

J40 ^1. országos ülés november 29. 1S87. csak szakértők által foganatosítható czirkalom utáni sorba ültetésre, sok ezer frtba kerülő szárítóés simító-pajták beállítására s ezenfelül fölemelt engedélyi illetékek fizetésére kényszeríti s a magyar ember által perhorreskált spionkodásoknak veti alá: bizonynyal fel fognakhagyni még a módosabbak is a termeléssel, mert a mi mezőgazdaságunk hanyatlása egyenesen kizárja az ily nagy befektetések lehetőségét még a módosabbaknál is, a kisbirtokosok még kevésbbé tudnák azokat foganatosítani, de hisz azokat e törvényjavaslat különben is egyenesen kizárja a termelésből. Meggondolta-e a ministerelnök ur ennek következményeit? Hisz ez által a népességnek egy igen hasznos és nagy osztályát fogja az életfentartás feltételeitől megfosztani, az úgynevezett dohányosokat és dohányt termelő kisbirtokosokat, kiknek a dohánytermelés kizárólagos életmódját képezte. Jó lesz, ha a belügyminister urat figyelmezteti, hogy több ezer útlevelet tartson készletben ezen kivándorlásra kényszerítettek számára, Vannak ezenkívül e törvényjavaslatnak sokneioü képtelen intézkedései, mint például az, mely szerint a földtulajdonos felelőssé tétetik a feleskertészek és napszámosok csempészeteért. Hisz ez absurdum, hisz a világ egyetlen eodexébe sem láttuk eddig beiktatva az ártatlanoknak másokért való bunkődését. Ilyenek továbbá azon szakaszok, melyek a polgármesterekre, elöljáróságokra és szolgabirákra oly kötelességeket ruháznak, a melyek nem illők hozzájuk; de a melyeket teljesíteni is képtelenek, ha arra külön hivatalokat nem szerveznek. Ilyenek, hogy többet ne említsek, jelenlétük a terület felmérése, a palánták elhelyezésénél, a károsodás eseteinek feljelentése, dohányszállítmányok kisérése stb. És a 21. §-ban 5. pont alatt körülirt oly sokoldalú ténykedések, melyek egymagukban is elégségesek volnának arra, hogy nemcsak ez elöljáróságok szenteljék arra minden idejüket, hanem még külön őrségeket is alkalmazzanak s ezenkívül oly roppant felelősséggel terheli azokat, hogy halandó ember ilyennek magát észszerűleg aíá nem vetheti. Ily kötelezettségeket választóit, a városok és községek által fizetett tisztviselőkre róni különben is jogellenes, De még ez csak hagyján, mert mindezek legalább tisztességes foglalkozások, de a 23. és 24. §-ok már egyenesen erkölcstelen és megbecstelenítő foglalkozásra akarják kényszeríteni s a kötelező spionkodásnak egy oly hálózatát szervezik, a melybe be akarják fogni a közigazgatási összes hivatalnokokat, polgármestereket, elöljáróságokat, postamestereket, a vasutak, gőzhajózások összes alkalmazottjait, vendéglősöket és összes nyilvános helyek tulajdonosait, esendőrséget s mindezeket roppant bírságok terhe alatt kényszerítik a spionkodás és denuntiatió rút mesterségére, a mi által azokat a közmegvetés zsákmányául akarják oda dobni, mert a spionokat meg szokták ugyan fizetni, de mindenütt meg is szokták vetni s a tisztességes elemek társaságából kizárni. Itt a ministerelnök ur egy oly iskolát akar szervezni, a melyre azt hiszem, hogy ő maga sem örömest nyomná rá nevének bélyegét. Az erkölcstelenség, az elfajulás már is ijesztő mérveket kezd hazánkban — a fusió óta — ölteni, nincs arra szükség, hogy azt rendszerré növeljük. Hivatalnokaink tekintélyét és erkölcsi értékét amúgy is eléggé alászállította ministerelnök ur a kényszer korteskedés által; nincsen arra semmi szüki ség, hogy a kényszer spionkodás által azokat közutálat tárgyaivá tegye. Én, t. ház, mint mindig, ugy most is a dohánymonopoliuin eltörlése és a szabad dohánytermelés feltétlen hive és követelője vagyok, mert ez oly fontos életbevágó kérdés, a melyet nem rideg fiskális, hanem magasabb nemzetgazdászati szempontból kell megítélnünk. Itt nem az a szűk látkörü kérdés merültél előttünk, hogy az osztrák kincstárnak továbbra is biztosítsuk a rajtunk, a mi keserves munkánk árán szerzett 48.000,000 frtot | és a magunk kincstára számára a nekünk alai mízsnaként meghagyott 21.000,000 frtot, hanem arról van szó, hogy elesett foldmivelésünket felemeljük, hogy hazánk 14 milliónyi niezögazdasággal foglalkozó népének veszélyeztetett existentiáját biztosítsuk. Ha tetszett olyan vámszövetséget kötni s oly vámtarifákat megállapítani, a melyek a külföld retorsiója következtében mezőgazdaságunkat s iparunkat tönkretették: tessék oly termelési ágak kifejtéséről is gondoskodni, a melyek az intensivebb gazdálkodást lehetővé teszik s a ma már a munkabért sem fedező gabonát helyettesíti. Ilyen egyedüli panaceánk ez időszerint a szabad dohánytermelés, mert kétségtelenül hazánk — mint a Balkánfélsziget után Európa egyedüli dohánytermelő országa — van arra hivatva, hogy az Amerikába évente dohányért kimenő sok száz milliót —- vagy legalább annak tekintélyes részét — ide terelje s a dohány itthoni feldolgozása által sok százezer embernek nyereményes foglalkozást adjon s ekként a mezőgazdaság pangása miatt ínségre jutottak millióinak ez országban való megélhetését biztosítsa. Ha a monopólium mellett a dohánytermelési engedélyek megszorításával, ma is í 16,000 hold jön hazánkban dohánytermelés alá: kétségtelen, hogy szabad termelés mellett 3 — 4 annyi lenne a dohánytermelésre felhasználva s hazánk oly élénk kiviteli kereskedést élvezhetne a Nyugat-Európában hiányzó terményével, a mivel nem azt a 10—15 millió fiskális jövedelmet — mert a tiszta bevétel többre nem megy — hanem sok száz millióra menő hasznot biztosítana. Első sorban