Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

21. országos ülés november 29 S887. 137 adója: Van szerencsém akérvényi bizottság által letárgyalt kérvények első sorjegyzékét azon tiszteletteljes kérelemmel benyújtani, hogy méltóztassék a t. ház annak kinyomatása és szétosztása iránt intézkedni és azt a legközelebbi szombati ülés napirendjére kitűzni. Elnöki A kérvényeknek a bizottság által benyújtott I-ső sorjegyzéke ki fog nyomatni s a ház tagjai közt szét fog osztatni. A kérvények a ház irodájában helyeztetnek el megtekintés czéljából. A sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása a szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Több bejelentés nem lévén, következik a napirend: „a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról" szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Balogh Géza jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A midőn 1867-ben az események hatalma és az Austriát ért szerencsétlenségek özöne a kiegyezést létrehozták, a midőn a sanyargatott és vérig zaklatott magyar nemzet feledve a bántalmakat, két évtized kinoztatását és a vérpadok iszonyait, őszintén, utógondolat nélkül kibékült: méltán várhatta, hogy sorsán könnyítenek, hogy az önkényuralom átkos hagyományaitól s a nemzet tönkretételére irányuló intézményeitől megmentik vagy legalább azokat enyhítendik. Jogos várakozására jöttek a keserű csalódások. A mi közösügyes kormányaink inventariummal vették át Bach és Schmerling hivatalnokkarát, azok nyomdokain haladva, azok iskolájában idomitatva önmaguk is osztrák-bezirkerekké változtak át. Egész szenvedélylyel s jobb ügyhöz illő buzgalommal inaugurálták, folytatták és folytatják azoknak enerváló rendszerét: adókezelés, közigazgatás, pénzügyi kormányzat, sőt részben az igazságszolgáltatás terén is, ugy, hogy az önök kormányzata nem más a magyarra fordított Bach systemánál súlyosbított kiadásban, háromszorozott terhekkel, önkénykedőbb hivatalnokokkal s romlottabb erkölcsökkel. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) A többek közt semmi ezt ecclatansabban nem bizonyítja a dohány-monopóliumnál, mely az önkényuralomnak a nemzet által leginkább perherrescált s legátkosabb örökségét képezi, a melynek eltörlését minden időben legélénkebben követelte s a melynek megszüntetéseért sokkmindent kész lett volna eltűrni és elszenvedni. És azt hiszem, hogy e nemzet roppant áldozatkézségeért e kis könnyítést, példányszerű kitartásáért, e csekély jutalmat igényelhette és méltán kiérdemelte volna; ámde a mi Bécset bálváryzó és osztrák érdekeket szolgáló kormányunk nemcsak, hogy továbbra is fentartja az osztrák kincstárt gazdagító dohány egyedárúságot; hanem azt jelen törvénymódosítás KÉPVH. NAPLÓ. 1887-—92. I. KÖTET. által még inkább súlyosbítani akarja és a termelést oly korlátok közé szorítani, melyek talán a kincstár jövedelmét emelni foghatják — bár ez is még kérdéses — de mindenesetre ugy is nagyon szomorú viszonyok közt tengődő mezőgazdaságunkat fogják érzékenyen károsítani s igy az országnak rendkívüli kárt okozni. (Élénk helyeslés szélső balfelol.) Mert kétségtelen, hogy most, a midőn önök vámrendszere révén a gabnatermelés felmondta a szolgálatot, a dohánytermelés volt az egyedüli, a mi a földmíves munkáját — még az alacson kincstári árak mellett is — még némileg jutalmazta, habár ezt is sztik korlátok közé szorította pénzügyministereink pártszenvedélye, mely a dohányültetési engedélyek kiadását rendszerint kortesczélokkal kötötte össze s nem annyira a talaj alkalmas volta és a lakosságnak a termelésben való gyakorlottsága és arra termettsége, mint inkább azoknak kormánypártiassága döntött; de igy is némely vidékek megélhetésére és adóképességére jótékonyan hatott s az annyit hangoztatott belterjesebb gazdászatnak némi kis lendületet adott. Most azonban e törvényjavaslat oly megszorításokat, oly kikötéseket akar foganatosítani, a melyek teljesen lehetlenné teszik, hogy a kis- és középbirtokosok részt vehessenek a termelésben, miután oly költséges berendezéseket kíván s a minimalis területet akként szabja meg, hogy azok képtelenek e feltételeknek megfelelni s a mellett a dohánytermelőt oly szigorú rendszabályoknak, oly folytonos zaklatásoknak, sanyargatásoknak és spionkodásoknak veti alá, hogy még soha, a legsötétebb korban sem voltak^ a rabszolgamunkások ilyeneknek alárendelve. És a mi mindezeknél megalázóbb, népünk nyilt jellemével összeférhetlenebb és mélyen a közerkölcsiségbe ütköző dolog, hogy nagy bírságok és büntetésekkel kényszeríti az állami, megyei, városi, községi hivatalnokokat és tisztviselőket, hogy denuntiansokká és a csempészek persecutoraivá silányítsák, magukat mindezeket, sőt — a honvédelmi minister ur egy újabb rendelete értelmében — még a katonai karhatalmat is a financzoknak alárendeli. Mondhatom, hogy gyönyörű egy sport lesz az, a midőn a városok polgármestereit, a megyék tisztviselőit, a községek elöljáróit, posta, vasutak. és gőzhajók alkalmazottjait, csendőrséget, esetleg honvédségünket is kiparancsolják, hogy a csempészekre, magyar dohányt élvezőkre hajtő vadászatokat tartsanak s azokat iszonyú bírságokkal birtokaikból espropriálják, a midőn tiszteletre méltó hivatalnokokat, az értelmiség góezpontjait alkotó városok polgármestereit a dohánypalánták számlálására, ellenőrzésére, a dohányszállítmányok eskortirozására és a denuntiálás rút mesterségére 18