Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

21. országos ülés november 29 S887. 137 adója: Van szerencsém akérvényi bizottság által letárgyalt kérvények első sorjegyzékét azon tisz­teletteljes kérelemmel benyújtani, hogy méltóztas­sék a t. ház annak kinyomatása és szétosztása iránt intézkedni és azt a legközelebbi szombati ülés napirendjére kitűzni. Elnöki A kérvényeknek a bizottság által benyújtott I-ső sorjegyzéke ki fog nyomatni s a ház tagjai közt szét fog osztatni. A kérvények a ház irodájában helyeztetnek el megtekintés czél­jából. A sorjegyzékben foglalt kérvények tárgya­lása a szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Több bejelentés nem lévén, következik a napirend: „a dohányjövedéki törvények és törvé­nyesített szabályok némely intézkedéseinek mó­dosításáról" szóló törvényjavaslat általános tár­gyalásának folytatása. Balogh Géza jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A midőn 1867-ben az események hatalma és az Austriát ért szerencsétlenségek özöne a kiegyezést létrehozták, a midőn a sanyargatott és vérig zak­latott magyar nemzet feledve a bántalmakat, két évtized kinoztatását és a vérpadok iszonyait, őszintén, utógondolat nélkül kibékült: méltán vár­hatta, hogy sorsán könnyítenek, hogy az önkény­uralom átkos hagyományaitól s a nemzet tönkre­tételére irányuló intézményeitől megmentik vagy legalább azokat enyhítendik. Jogos várakozására jöttek a keserű csaló­dások. A mi közösügyes kormányaink inventarium­mal vették át Bach és Schmerling hivatalnokka­rát, azok nyomdokain haladva, azok iskolájában idomitatva önmaguk is osztrák-bezirkerekké vál­toztak át. Egész szenvedélylyel s jobb ügyhöz illő buzgalommal inaugurálták, folytatták és folytatják azoknak enerváló rendszerét: adókezelés, közigaz­gatás, pénzügyi kormányzat, sőt részben az igaz­ságszolgáltatás terén is, ugy, hogy az önök kor­mányzata nem más a magyarra fordított Bach systemánál súlyosbított kiadásban, háromszorozott terhekkel, önkénykedőbb hivatalnokokkal s rom­lottabb erkölcsökkel. (Igaz! Ugy van! szélső bal­felöl.) A többek közt semmi ezt ecclatansabban nem bizonyítja a dohány-monopóliumnál, mely az ön­kényuralomnak a nemzet által leginkább perher­rescált s legátkosabb örökségét képezi, a melynek eltörlését minden időben legélénkebben követelte s a melynek megszüntetéseért sokkmindent kész lett volna eltűrni és elszenvedni. És azt hiszem, hogy e nemzet roppant áldozatkézségeért e kis könnyítést, példányszerű kitartásáért, e csekély jutalmat igényelhette és méltán kiérdemelte volna; ámde a mi Bécset bálváryzó és osztrák érdekeket szolgáló kormányunk nemcsak, hogy továbbra is fentartja az osztrák kincstárt gazdagító dohány egyedárúságot; hanem azt jelen törvénymódosítás KÉPVH. NAPLÓ. 1887-—92. I. KÖTET. által még inkább súlyosbítani akarja és a terme­lést oly korlátok közé szorítani, melyek talán a kincstár jövedelmét emelni foghatják — bár ez is még kérdéses — de mindenesetre ugy is nagyon szomorú viszonyok közt tengődő mezőgazda­ságunkat fogják érzékenyen károsítani s igy az országnak rendkívüli kárt okozni. (Élénk helyeslés szélső balfelol.) Mert kétségtelen, hogy most, a midőn önök vámrendszere révén a gabnatermelés felmondta a szolgálatot, a dohánytermelés volt az egyedüli, a mi a földmíves munkáját — még az alacson kincstári árak mellett is — még némileg jutal­mazta, habár ezt is sztik korlátok közé szorította pénzügyministereink pártszenvedélye, mely a dohányültetési engedélyek kiadását rendszerint kortesczélokkal kötötte össze s nem annyira a talaj alkalmas volta és a lakosságnak a termelés­ben való gyakorlottsága és arra termettsége, mint inkább azoknak kormánypártiassága döntött; de igy is némely vidékek megélhetésére és adóképes­ségére jótékonyan hatott s az annyit hangoztatott belterjesebb gazdászatnak némi kis lendületet adott. Most azonban e törvényjavaslat oly megszo­rításokat, oly kikötéseket akar foganatosítani, a melyek teljesen lehetlenné teszik, hogy a kis- és középbirtokosok részt vehessenek a termelésben, miután oly költséges berendezéseket kíván s a minimalis területet akként szabja meg, hogy azok képtelenek e feltételeknek megfelelni s a mellett a dohánytermelőt oly szigorú rendszabályoknak, oly folytonos zaklatásoknak, sanyargatásoknak és spionkodásoknak veti alá, hogy még soha, a leg­sötétebb korban sem voltak^ a rabszolgamunkások ilyeneknek alárendelve. És a mi mindezeknél megalázóbb, népünk nyilt jellemével összeférhet­lenebb és mélyen a közerkölcsiségbe ütköző dolog, hogy nagy bírságok és büntetésekkel kényszeríti az állami, megyei, városi, községi hivatalnokokat és tisztviselőket, hogy denuntiansokká és a csem­pészek persecutoraivá silányítsák, magukat mind­ezeket, sőt — a honvédelmi minister ur egy újabb rendelete értelmében — még a katonai karhatal­mat is a financzoknak alárendeli. Mondhatom, hogy gyönyörű egy sport lesz az, a midőn a városok polgármestereit, a megyék tisztviselőit, a községek elöljáróit, posta, vasutak. és gőzhajók alkalmazottjait, csendőrséget, esetleg honvédségünket is kiparancsolják, hogy a csem­pészekre, magyar dohányt élvezőkre hajtő vadá­szatokat tartsanak s azokat iszonyú bírságokkal birtokaikból espropriálják, a midőn tiszteletre méltó hivatalnokokat, az értelmiség góezpontjait alkotó városok polgármestereit a dohánypalánták számlálására, ellenőrzésére, a dohányszállítmányok eskortirozására és a denuntiálás rút mesterségére 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom