Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

128 20. orseágOB ülés november 28. !8S7. Ez kitett volna országszerte mintegy 700,000 forintot. Ha már most a saját használati termelés beszüntetése folytán, a mit én is határozottan szükségesnek tartok, megengedtetett volna mindazoknak, kik megbízhatóságukat hatósági bizonyítványnyal igazolják, hogy a beváltó-hivataltól hasonló mennyiséget vehessenek, az ismét legalább is ugyanoly összeget — de valószínűleg többet — tett volna ki és igy is bejött volna az 17* millió. Azonkívül pedig a kincstár, miután ezen dohányokat az ő tetszésétől függő minőségben szolgáltathatta volna ki, megszabadult volna azon alantasabb minőségű dohányaitól, melyeket értékesíteni nem tud; számításba nem véve az ezen mennyiség után járó kezelési és gyártási költséget. Azonban az én álláspontomból, a mi magát az ügy érdemét illeti, arra nézve nem bir valami kiváló nagy fontossággal, hogy igy vagy amúgy legyen-e ? sem igy, sem amúgy nem fog a csempészet egészen megszüntettetni, különben is a pipadohánynak mikénti kiszolgáltatása csak egy a korlátozó rendszabályok közül és lényegesek ezenkívül a törvényjavaslat egyéb intézkedései. A termelőnek ép ugy érdeke, mint a kincstárnak, hogy a csempészet korlátoztassék. A csempészet által nemcsak, hogy az államnak 3 millió direct megkárosítás okoztatik, hanem a termésnek egy része — még pedig a jobb minőségből — vonatván el, az által a minőség is alantasabbá válik. Emelkedni fog a termelési átlag és a qualitas. Az előadottakból önként következik, hogy pártolom a törvényjavaslatot (Mozgás balfelől) mindazon intézkedéseiben, melyek a czélt előmozdítják; iparkodni fogok kihagyását proponálni a feleslegeseknek és kibővítéseket ott, hol a javaslatot hiányosnak tartom s miután ezeket a részletes tárgyalásnál elérni reményiem, elfogadom azt általánosságban. — Megvallom azonban, óhajtottam volna, hogy egy tökéletesebb, önmagában egészet képező törvény alkottatott volna, az előbbi törvényekre és utasításokra folytonos hivatkozások nélkül. Ez talán elérhető lett volna, ha, ezen valóban nagyon hiányos törvényjavaslat egy külön ad hoc bizottság bírálata alá bocsájtatik s annak idő engedtetik arra, hogy a hiányokat pótolhassa. — Noha legtávolabbról sem szándékom ezzel a pénzügyi bizottság szakavatottságának és hölcseségének derogálni. Ezzel bevégezhetném előadásomat, melynek már eddig is oly hosszúra nyultáért a t. ház bocsánatát kell kérnem, (Halljuk!) de kötelességemnek tartom még érinteni azt, a mi mellett mindig küzdöttem, ugy szóval, mint a sajtóban is s a minek megvalósítását látom e javaslatban. (Halljuk!) Nevezetesen pár év óta nagyon elterjedt azon — szerintem téves — nézet, mintha a külkiviteli termelés megszüntetése Í;Z államnak fontos érdeke •volna. Ez az előbbeni törvényjavaslatokba felvétetett, most legutóbb azonban elejtetett és a külkiviteli termelés és kereskedés eddigi alakjában meghagyatott. A pénzügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök urnak ezen módosításért köszönetet szavazok, mert meggyőződésem szerint az a kincstárnak vajmi csekély hasznot, hanem igenis több zavart okozott volna, földmívelésünk pedig az által jelentékenyen megkárosittatott volna. Magától meg fog az ideje jönni annak, hogy a kincstár vegye kezébe a külkereskedelmet; nekem is az a nézetem és óhajtásom, hogy az minél előbb bekövetkezzék, de ma még egy elhamarkodott lépésnek tartottam volna. Végre bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a törvényjavaslat alapján nagyon számos utasítások lesznek kiadandók és hogy a törvény gyakorlati értéke nagyrészben a kiadandó utasítások helyességétől fog függeni; sőt sok esetben oly fontosak azok, hogy maga az egész ügy azokon fordul meg. Bátor vagyok tehát a tisztelt minister úrhoz azon kérést intézni, hogy ezen utasítások elkészítésénél ne legyen feltétlen bizalommal pénzügyi szakközegei ítéletének csalhatatlansága iránt, (Derültség balfelől) mert ha — téves — inpracticus szabályok fognak alkottatni, könnyen tönkre tétethetik a termelés és kiszámíthatatlan megkárosítása okoztatnék ugy egyeseknek, mint a kincstárnak. Azon reményben, hogy ez nem fog megtörténni és hogy az ügynek czéltudata — szakavatott vezetése annak nagyobb lendületet fog adni — szavazom meg a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy már most szabadságot veszek magamnak egy rectificatióra azért, minthogy e kérdés a vitát téves irányba terelhetné. T. képviselőtársam azt állította, hogy a pénzügyi bizottságnak azon állítása, mely a jelentésben foglaltatik, hogy a saját használatra való termelés és a felnőtt családtagok számára fejenként 10 kilogrammban visszatartott dohányra vonatkozó vendszabály megszüntetését a dohányenquéte is ajánlotta, a valóságnak meg nem felel. Felolvasom a dohány-enquéte jegyzőkönyvéből az erre vonatkozó pontokat. Az 1882. szeptember 19-én felvett jegyzőkönyvnek 5-ik pontja igy hangzik: ,A minőségi termelés előmozdítása éa csempészet megakadályoztatása érdekében ajánlatosnak mondja ki a bizottság, hogy az ültetési engedélyek eddigi minimuma, kerti levelek kivételével, egy tagban, egy catastralis holdban állapíttassák meg." A 6-ik pont igy hangzik; „Aszórványos dohánytermelés fokozatos megszorítással oly vidékeken beszüntetendő, hol jövedéki czélokra hasznosan felhasználható anyag he nem váltatik, melyek termését a külföld nem keresi és melyek