Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-20

20. országos ülés november 28. ÍSS7. 129 9, termelést csak azért űzik, hogy a termés legjavát kéz alatt eladhassák." A 8-ik pont azt mondja: „A saját használatra való dohánytermelés feltétlenül megszüntetendő". És végre a megváltás kérdésében a 9-ik pont azt mondja: „hogy ezen kedvezmények beszüntetése ajánltatik azon esetben, ha a 8-ik pontra adott válaszban" — melyet részletesen volt szerencsém érinteni — „az illető vidékeken termelt egyes fajta másítatlan pipadohányok az árúdábau kaphatók lesznek." Azt hiszem tehát, hogy ezen jegyzőkönyv alapján bona fide felvehettem jelentésemben annyit, Ä mennyit felvettem. Gulner Gyula: T. képviselőház! Hamarjában alig volt törvényjavaslat, mely ugy a közelebbről érdekelt köröknek, mint — mondhatom — az egész ország közvéleményének meleg érdeklődését annyira felköltötte, mint ez a törvényjavaslat, melyet most tárgyalunk. Ls ezen érdeklődés eléggé indokolt is, t. ház, ha meggondoljuk, hogy ez első láncz-szemet képez azon pénzügyi reformjavaslatok sorában, melyekkel a t. kormány az ország pénzügyi helyzetét rendezni akarja, másodszor ha megfontoljuk, hogy Magyarországra mint dohánytermelő országra nézve nem lehet közömbös az, vájjon e törvényjavaslatban a termelésre vonatkozólag milyen intézkedések, rendelkezések foglaltatnak. És végre harmadszor indokolt az érdeklődés azért is, mert hiszen köztudomású dolog, hogy olyan használati, helyesebben élvezeti czikkről van szó, mely úgyszólván az egész országban általános. A t. kormány, illetőleg a t. pénzügyminiszter ur — a mire már különben az előttem szólott t. képviselőtársam is rámutatott — indokolásában abból indul ki s arra fekteti a legfőbb súlyt, hogy összehasonlítja Austria dohányjövedékének bevételeit a magyar dohányjövedék bevételeivel s azon alapon mig Magyarország 15.642,000 lakosság mellett 21.817,000 és még néhány forintot vesz be dohányjövedék ezímén, addig Austria 22.296,000 lakosságával 48 millió frt jövedelmet mutat ki. Tehát itt a magyar dohányjövedék mintegy 12 millióval maradna hátra. Ámde t. ház, ez az összehasonlítás szerintem, nemcsak azon szempontokból, a melyek már a javaslat indokolásában is előfordulnak, vezet helytelen következtetésekre, hanem főleg azért, mert Austria fogyasztó közönségét azon fogyasztó közönséggel, mely Magyarországon van, e tekintetben teljes lehetetlenség összehasonlítani; (Ugy van! balfelöl) mert Austriában a városi és a polgári elem jobban ki van fejlődve mint nálunk és mert ott az egyes társadalmi rétegek vagyonosabbak és igy inkább megengedhetik magoknak azt a luxust, hogy finomabb dohányt fogyaszszanak; a mint, hogy köztudoKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. I. KÖTET. mású is, hogy Austriában a szivarfogyasztás sokkal magasabb százalékot mutat, mint Magyarországon, a hol a közönségesebb fajok örvendenek nagyobb kelendőségnek. (Igaz! ügy van! balfelöl.) De még azon különbségre is súlyt kellett volna fektetnie a t. pénzügyminister urnak, hogy az austriai gyártmányok — köztudomás szerint — jelentékenyen jobbak és élvezhetőbbek, mint a mieink, (ügy van! balfelöl.) Ez a körülmény pedig a fogyasztás mérvére mindenkor döntő befolyással van. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha a t. pénzügyminister ur szíves lett volna a kérdés ezen oldalát is mérlegelni, akkor talán nem tűnt volna fel előtte a magyar dohányjövedéknek 12 milliónyi inferioritása Austriaval szemben oly nagymérvű anomáliának, hogy e miatt el kellett magát határoznia arra, hogy ezen törvényjavaslattal lépjen a képviselőház elé. A kormány ezen javaslattal egyfelől a dohán yjövedék fokozását, másfelől pedig a dohány minőségének javítását kívánja elérni. Lehetetlen be nem látni t. ház, hogy helyes, sőt szükséges is oly intézkedéseket életbeléptetni, a melyek a tagadhatatlanul alászállott dohányminőség emelésére és javítására vannak irányozva. Másfelől a ki igazságos akar lenni, kénytelen bevallani, hogy a dohánycsempészet Magyarországon oly mértékben űzetik s oly mértékben terjed, a mely előtt sem a törvényhozás, sem pedig a kormány nem hunyhat szemet. A dohány minőségének emelése oly intézkedések által, minők a szakszerű oktatás, a dohánymagvak helyes megválasztása, az alkalmas talaj kijelölése, a sikerültebb fajokra és a kimunkáltabb dohány magasabb díjazása stb., okvetetlenül meghozza gyümölcseit ugy a termelőre, mint a kincstárra nézve. A mi pedig a csempészetet illeti, itt a kérdés a körül forog, hogy melyek azon eszközök, a melyeket hatékonyan lehet ez ellen alkalmazni? Nekünk t. ház, vannak ma is, még pedig elég szigorú törvényeink a csempészet megaka dályozására és mégis kénytelen a kormány arról panaszkodni, hogy a csempészet napról-napra terjed és fokozódik. Én azonban azt állítom, hogy ha az administratio e tekintetben nem volna annyira laza, mint amilyen shogy ha a pénzügyi közegek nagyobb súlyt fektetnének a valódi ellenőrzés gyakorlására, mint a sok aprólékos, de mégis érzékeny vexatiók teljesítésére: aligha jutott volna az ország oda, hogy törvényjavaslatot kelljen benyújtani a csempészet meggátlásának indokából. De hát a t. kormány most sem ott keresi a csempészet okait s az orvosszereket, a hol azok tulajdonkép vannak, hanem egyebütt. Én, t. ház, nem egyszer mondottam e ház kebelében azt, hogy első és főoka a csempészetnek az, miszerint főkép a dohányjövedéki gyártmányok azon részében, mely a népnek vanszánva^