Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-334

334 országos ftíés márezins 1. 18&7 SS elhallgattatni máskép nem lehet, csak tényekkel. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ily tény pedig nem lehet más, mint a kormánynak, különösen pedig a kormány azon tagjának, a ki most a pénzügyeket kezeli, őszinte nyilatkozata. (Igaz! a szélső baloldalon.) Egyedül ez az, a mi az országot, a világot képes lesz megnyugtatni és egyedül ez az, a mit ez alkalommal elmondani szükségesnek tartottam ugy, hogy én tulaj donképen most nem támadást akartam intézni a kormány ellen, mert azt hiszem, eléggé bőven fejtettük ki ugy én, mint t. barátaim álláspontunkat s támadásra a kormány ellen most nincs is szükség, mert eléggé meg van az támadva saját maga és a helyzet által, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) melyet maga magának teremtett s fájdalom, nemcsak magának, hanem az országnak is. Azért inkább kérést vagyok bátor intézni a t. kormányhoz és illetőleg a t. kormányelnök úrhoz, hogy e tekintetben teljesítse kérésemet, a mi meggyőződésem szerint kötelességének teljesítését is involválja magában, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek kijelentése után, t. képviselőház, nem tehetek egyebet, mint csak ismétlem, a mit bevezetőieg mondottam. Helyzetünk nagyon aggasztó. Méltóztassék azt elbinni, hogy nem színeztük azt az általános költségvetési vita alkalmával, ugy az ezen, mint a szomszéd padokról elmondottak mély és hosszú tanulmány utján merített meggyőződésünkből eredtek. Ne higyjék, hogy mi megakarjuk akadályozni, vagy nehezíteni a kibontakozást. Ne higyék, hogy mi irigy szemmel nézzük, hogy önök ragaszkodnak a hatalomhoz. Hiszen csak elfogják hinni, hogy a jelenlegi helyzetben nincs ellenzéki ember, a ki vágyódjék az önök öröke után. (Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csak hazaszeretetből, valóban önfeláldozással lenne képes bárki azt átvállalni önöktől. Nem ez a vágy szól belőlünk. Ha önöknek sikerül a kibontakozás felé vezetni a országot, higyjék el. senki sem fog nálunknál őszintébben örülni. Csakhogy én meg vagyok győződve, hogy ez nem fog sikerülni. Ha sikerül, ám boldoguljon a kormány és boldoguljon vele a haza. De ha nem fog sikerülni, ha meggyőződik arról, hogy a helyzet tarthatatlan, akkor nem érem be azzal, hogy a ministerelnök ur oda hagyja a helyét, hanem elvárom, hogy őszintén lépjen a Felség elé és mondja ott: Visszalépek nemcsak azért, mert én és barátaim nem vagyunk képesek Magyarországot a felvirágzás felé vezetni, hanem azért, mert maga a rendszer is olyan, melynek alapján a kibontakozás lehetetlen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek alapján visszautasítom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Követni fogom az előttem szólt t. képviselőtársamnak példáját, kinek fejtegetéseivel különben is, természetesen a közjogi viszonyra vonatkozó czélzásaitól eltekintve, legnagyobb részben egyetértek. Követni fogom példáját abban, hogy én sem szándékozom megújítani mindazon themáknak fejtegetését, melyek a ház általános pénzügyi vitája fölött uralkodtak. Azok a számcsoportok, azok a tények, melyekben kifejezést nyer azon kormány feletti sújtó ítélet, mely évek óta vezeti az országnak ügyeit, ezek a számok, ezek a tények kellő világosságban állanak a nemzet előtt. Ezeknek hatását csak meg lehetne gyengíteni tal, ha, szünetlenül azok felsorolására visszatérnék. Én csupán oly mozzanatok illustrálása végett kértem szót, melyek az általános pénzügyi vita óta fordultak elő és a helyzetet jellemezni akarom akként, a mint az az általános budget-vita óta fejlődött. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Ha ebből a szempontból nézem a helyzetet, megvallom, azt ma még aggasz tóbbnak találom, mint a minő az általános költségvetési vita idejében volt, még pedig azért, mert mindaz, a mi azóta történt és nem történt, azon sajnálatos meggyőződést erősíti meg bennem, hogy a t. kormány még ma sem jutott a helyzet egész komolyságának felismeréséig, a helyzet egész súlyának átérzéseig. (Ugy van! balfelöl.) Oonstatáltatott ugyanis és a kormánypadokról, valamint a kormánypárt padjairól meg nem czáfoltatott, sőt annak czáfolása meg sem kisértetett, hogy egy 30—40 millió körül ingadozó ehronicus, megrögzött deficittel állunk szemben és hogy ennek megszüntetése képezi azon feladatot, melynek nem teljesítése esetében az országnak pénzügyi összeroskodása kikerülhettem Ezt a czélt csak két utón lehet elérni; a kiadások csökkentése és a jövedelmek emelése által. Tanusított-e a t. kormány azóta ebben a két irányban komoly törekvést, komoly akaratot? Mi a ház ellenzéki padjairól a költségvetés részletes tárgyalása alatt tettünk egyes megtakarítási indítványokat. Megengedem, hogy ezek a megtakarítási indítványok önmagukban véve nagy összeget nem képviseltek, mégis együttvéve megközelítették a 800 ezer frtot. Tettük ezeket főleg azért, hogy próbára tegyük azon — a kormány padokon sokszor hangoztatott takarékossági jelszónak, mely egész a koplalási rendszer emlegetéséig ment, komolyságát. És mit tapasztaltunk, t. képviselőház ? Azt, hogy ezen szerény megtakarítási indítványaink is egytől-egyig mind mellőztettek magának a kormánynak felszólalásai folytán, (ügy van! bálfelöl.) Pedig ezek az indítványok nem képviselik az én felfogásom szerint annak egész összegét, a mit a jelenlegi költségvetés keretében megtakarítani lehet. Véleményem szerint az ellenzéki padokról teljes lehetetlenség is a dolog mélyére ható kimerítő j megtakarítási indítványokkal előlépni. Hogy a