Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-334

£Á 334. orszdsgo ülés márczins 1. 1887. megtakarításokról általánosságban szóljak, jelle­mezni akarom azokat, a melyeket kizártnak tartok és azokat, a melyeket kívánatosnak tekintek. (Halljuk.') Kizártnak tekintek oly Megtakarításokat, a meJyek által az állam bármely lényeges functió­jában desorganisatio, a mostani állapotnál rosszabb állana be; (Helyeslés balfélől) mert az nem enged­hető meg, hogy az állam terhei mindig nagyobbod­janak, az államnak viszontszolgáltatásai pedig ha­sonló mértékben megrontassanak. (Vgy van! bál­felöl.) Nem tartok alkalmazhatónak oly megtakarí­tásokat sem, melyek által a nemzet jelenlegi cul­turalis niveauja és az államnak a nemzeti cultura érdekében tett szolgáltatásai csökkentetnének és végül rossznak, helytelennek tartanék minden oly megtakarítást a gazdasági téren tett állami tevé­kenységnek mezején, a mely az adóképességet csökkentené és igy azt a forrást kiapasztaná, a melyből az állam jövedelmei folynak, de ezekkel a megtakarításokkal szemben, melyeket én hely­teleneknek tartanék, áll egész seriese az oly nemű megtakarításoknak, a melyeket bizonyos mértékig lehetőknek tartok. (Halljuk!) Először le kell mondani a jelenlegi szomorú pénzügyi viszonyok közt, sok különben üdvös, helyes és czélszeríí javítási törekvésről az állam lényeges szolgálatainak terén is; le kell mondanunk minden oly befektetésről, mely az adóképességnek nem közvetlen erős tését, az állami jövedelmeknek nem közvetlen gyarapítását idézi elő és ezért a befektetések terén a jelenlegi költségvetésben mutatkozónál messzebb menő lassításra okvetlenül szükség van. És végre gondosan végig kell járni a közszolgálat minden ágán és mindenütt ki kell deríteni, hogy ugyanazon feladatot hasonlóan nem lehetne-e kevesebb személyzettel elvégeztetni (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) és a dologi kiadások terén is nem lehetne-e nagyobb egyszerűséggel és kevesebb fényűzéssel járni el. (Elérik helyeslés a bal- és a szélső balon.) Már, t. ház, szembeötlő dolog az, hogy e tekin­tetben jó lelkiismerettel messzeható propositiókat csak azok tehetnek, kik az állam különböző köz­szolgálati ágainak élén állanak, nem pedig mi innen az ellenzék padjairól. Ez magyarázza meg azt, hogy a megtakarítási indítványok, melyek az ellenzék padjairól történtek, nem mennek nagy összegre, de foglaltatnak azok közt olyanok, melyek semmiféle lényeges állami szükségletet nem tan­gálnak. Ilyen például az országház építése. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) És ezen meg­takarítási indítványok is a ház többsége részéről a kormány felszólalásai folytán consequenter mel­lőztettek ; ugy, hogy ezen symptoma után valóban egész jogosan kételkednünk kell abban, hogy a kiadásoknak a lehetőség mértékéig való csökken­tésére a kormány köreiben komoly akarat és ko­| moly elszántság létezik. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélső baloldalon) Ámde, t. ház, daczára annak, hogy azt hiszem, hogy az általunk indítványozott összegeknél na­gyobbakat is lehet az államköltségvetésben meg­takarítani, mégis készségesen elismerem, hogy tisztán megtakarítások utján épen azon határoknál fogva, melyeket a megtakarításoknál magam is kijelöltem, a pénzügyeket rendezni, a nagy deficitet megszüntetni nem lehet. Sőt elismerem azt is, hogy a megtakarítások a deficit összegének csak arány­talanul kisebb részét fogják megszüntetni. Elismerem, t. ház, továbbá azt is, hogy ha most nem is alkalmas arra a pénzpiacz helyzete, az államadósságok egy részének czélszeríí átvál­toztatása valamely alkalmas időben szintén egyik módját fogja képezni az államháztartási egyensúly javításának. De mind ez együtt véve, ha keresztül vitetik is, még igen nagy fedezetlen összeget fog hátrahagyni, melynek eltüntetéséről máskép, mint a jövedelmek fokozása által gondoskodni nem lehet. És engem, t. képviselőház, legnagyobb mérv­ben épen az aggaszt, hogy mióta a költségvetés általános vitájánál erre a tagadhatatlan, mert arithmetikai igazságra a ház minden oldaláról s a kormánypárt padjairól is többen rámutattak: a j övedelmek észszerű fokozásának mezején sem látok komoly, számba vehető törekvést a kormány részéről. Mert honnan kerüljön elő a jövedelmek foko­zása? Azok az apróbb rendszabályok, melyeket a minister ur a pénzügyi bizottságban kilátásba helyezett, a dohányjövedék, a bélyeg és illetékek és a szállítási adó emelése terén, eltekintve azok­nak közgazdaságilag helyes, vagy helytelen vol­tától, még ha el is fogadjuk azok mindegyikét közgazdaságilag helyesnek, azt a nagy ürt betöl­teni egyáltalán nem képesek, mely előttünk tátong. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy a direct adók emelésére gondolhasson valaki e pillanatban, erre a nralt évi pénztári kimutatásokban foglalt szomorú eredmények, melyek az előző évhez képest visszaesést mutat­nak, peremptorius választ adnak. Csupán a fogyasz­tási adók azok, melyekből akkora jövedelmi több­let elérhető, mint a mekkora a baj nagyságával arányban áll. És itt, t. ház, azt látom, hogy a t. kormány javíthatatlanul ragaszkodik ahhoz a rendszerhez, mely a jelenleg fennálló és általa változatlanul fentartatni szándékolt vám- és keres­kedelmi szövetségben foglaltatik, a közös fogyasz­tási területnek eszméjéhez, a melynek fentartása mellett pedig, nézetem szerint, vagy épen nem, vagy csak igen nehezen lesz lehetséges ez adó­forrás kihasználása. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom