Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-333
70 333. országos ülés február 28. 1S87. ügyletnél deportage, stellage, provisio, courtage, kamat, stb. stb., tehát tizenhat különféle czímen nyúzzák meg egy és ugyanazon felet és hogy az a gatmabizományos hányféle czímen vesz a termelőtől kamatot, ezt tovább tűrni alig lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A gabnabizományos, midőn a megrendelést megkapja, már a vételért provisiót számít, provisiót kér, azután az eladásért, vagyis az ügyletnek második lebonyolításáért kamatot számít az előleg után, a lapátolás után, a leszámolásnál, a waggonirozásnál és mázsálásnál mindig levonja a quotáját, a beszáradás és raktározás czímen külön díjat számít. De mindennek mi az ahipja és mi tulajdonképeni értelme? Az, hogy az a gabonamennyiség, a melyért ezeket felszámítja, tényleg nincs a birtokában, mert a gabonabizományos tart egy-két ezer métermázsa búzát s azután transactiók segélyével 30—40 féllel számolhat le ugyanazon mennyiségrő', a melyek mindegyikének felszámítja a költségeket. Ily körülmények között a termelők érdekei ezen institutíóval szemben védve nem lévén, ennek reformálására okvetetlenül sürgős szükség van. A tőzsdebiróság competentiáját a legutóbbi időben a felsőbb bíróságok megállapították akkor is, hogy ha nem a tőzsdeszokásokra történik hivatkozás, hanem aláveti magát egy fél a tőzsdebiróságnak a nélkül, hogy a tőzsde-usance-ok szerint kellene vele szemben eljárni. Ez annyit jelent, hogy ez a kivételes bíróság az ő nem szakértői alkatelemeivel ítél a kereskedelmi törvény felett, alkalmazza a magánjog szabványait, természetesen az ő nem szakértői felfogása szerint. Ennek consequentiája nem lehet más, t. ház, mint az, hogy egyszerre csak azon veszszük észre magunkat, hogy vagy kétféle jogszokás fejlődött ki, vagy pedig a törvény alkalmazása lesz kétféle: az egyik a börzebiróság, a másik pedig a rendes bíróságok előtt követelvén elismerést. Hogy ez, t. ház, helyes igazságszolgáltatási elv legyen, ehhez megint nem vagyok képes hozzájárulni. A t. képviselőház előtt szükséges még felemlítenem egy igen kiváló és olyan anomaliát,melyre talán a többség sem fogj a azt mondani, hogy helyeselhető. A bécsi tőzsdehír óságnál a szokások értelmében csak az képviselhet;feleket, aki maga is tőzsdei tag. A mi börzebiróságunk előtt pedig képviselhet mindenki, boldog-boldogtalan és a legújabb időben ügyvéd is, a minek legalább megvolt az a jó hatása, hogy kezdett ezen börzei intézmény egy kissé magyarosodni. Bécsből jöhet akármilyen kereskedő-segéd, megjelenhetik egy egyszerű aláírással, mert még a hitelesített meghatalmazást sem kivánják tőle s képviseli]et feleket, bécsieket és austriaiakat, a hol neki tetszik. Ha ellenben Magyarországból ügyvéd is megy a bécsi tőzsdére, ezt ott még csak be sem eresztik, mert nem tagja a bécsi tőzsdének, j Ez olyan reciprocitás azon teljes viszonosság alapján, a melybe önök minket a quotával együtt belehoztak, a melyet talán még sem helyes a tőzsdebiróságnál fentartani. Ha márabécsitőzsdebiróságnál a képviselet annyira korlátolva van, hogy csak a tőzsdetagok képviselhetnek feleket, Magyarországnak ezen kivételes bírósága előtt talán azt az egyet lehet megkövetelni, hogy ha valakit képvisel, legalább az magyar állampolgár legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A budapesti értéktőzsdének az árú- és gabona csarnokoknak törvény általi revisiója, nézetem szerint, azért is szükséges lenne, mert az árú-és gabona csarnokok és a terménytőzsdének az értéktőzsdétől való teljes elválasztása menthetlenülés okvetlenül szükséges. Én ugyanis a gabona- és a terménytőzsdénél a termelők érdekének képviseletét feltétlenül megkövetelem és pedig oly módon, hogy a választott bíróságnak legalább fele alakuljon termelőkből, másik fele tőzsdei tagokból, e tekintetben miként óhajtja a minister ur azt a reformot behozni, nem tartom döntő fontosságúnak, mert én a jelenlegi állapotnál a bíráknak fele részben való kinevezését is sokkal czélszerűbbnek és jobbnak tartanám, miután most a termelők érdeke absolute képviselve nincs. De, t. ház, financiális szempontból is érdekes a tőzsdebiróság intézményének tanulmányozása. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságszolgáltatás egyik cardinalis kelléke igaz, hogy az olcsóság, de hogy azután a pereknek az igazságszolgáltatási budget hátrányára a börzére való terelése financiális törvény által előmozdíttassék, a közös teherviselés elve mellett talán megint nem volna helyes. A börzebiróságoknál ugyanis, eltekintve attól, hogy csekélyebb perekben az illeték épen félannyi, mint a rendes bíróságnál, az mondatik az ítélők illetékéről szóló 7. szakasz c) pontjában: „Ha 200 irtot meghalad a per tárgya, vagy a peres tárgy meg nem becsülhető, minden kiadvány után 2 frt 50 kr. peres illeték jár. £í gHamármost,'t. ház, tudjuk azt, hogy a tőzsdebiróság előtt alig fordul meg per, mely 200 frton alul volna, hanem legnagyobb része 200 frton felül, ezrekben s százezrekben játszik, mi ennek a consequentiája? Mindenesetre az, hogy soha sem kapunk több illetéket, mint 2 frt 50 krt, mint állandó maximális illetéket oly perekben is, melyek civil-biróság előtt 20—50 frtba kerülnének. Azt, hogy a tőzsdei bírósági illetékességnek való alávetés által menynyit veszít évenként a magyar kincstár, azt a t. pénzügyminister ur az igazságügyi minister úrral megbízható adatok^alapján jobban fogja kiszámíthatni, mint én. Én, t. ház, azon véleménybemvagyok, (Halljuk! Halljuk!) hogy az igazságszolgáltatás Jcérdései nem lehetnek pártkérdések. Ez azon tér, hol
