Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-372

494 372. országos ülés m jas 23. 18S7. A mi azt illeti, hogy minő állást szándékozik a kormány elfoglalni: mi meggondoltuk először azt, hogy az oly sürííen egymásután jövő ilyen világkiállítások úgy államgazdászati, mint ipari tekintetben abból a nagy fontosságból, melylyel bírtak, mig ritkábban történtek, sokat vesztettek; másfelől, hogy államilag részt venni ily kiállításokban, miként a tapasztalat igazolja, mindig igen nagy költségbe kerül, a mely költség az előbb mondottakkal kapcsolatosan, pénzügyi viszonyaink közt alig volna igazolható. Épen ezért arra határoztuk el nmgunkat, liogy államilag ezen kiállításban részt venni nem fogunk. És miután Franeziaországgal jó viszonyban vagyunk és maradni akarunk: ez a lehető legbarátságosabb úton lett a külügyministerium utján a franczia kormány tudomására hozva. Természetesen egyesek, a kik a párisi kiállításban részt venni akarnak, ezt teljes szabadsággal tehetik és senki ez irányban őket gátolni nem fogja; sőt, a mennyiben ez az államtól üövetelt áldozatok nélkül lehető, a magyar kormány őket szívesen fogja bizonyos pártfogásban is részesíteni. Ez az, t. ház, a mit válaszolhatok és kérem a t. házát, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz : T. ház! Habár a ministerelnök ur kérdésemre igen röviden válaszolt, én mégis engedelmet kérek, hogy a dolog érdemével néhány perczig foglalkozhassam. A ministerelnök ur két okot hoz fel arra nézve, hogy mért határozta el magát a külügyministerium és a magyar kormány arra, hogy államilag ne vegyen részt Magyarország az 1889. párisi nemzetközi kiállításon. Az egyik az, hogy a sűrű egymásután folytán, a melyben ezen nagy kiállítások egymásután következtek, azok sokat veszítettek fontosságukból. Elismerem, t. ház, hogy ez igaz. E kiállítások némileg csakugyan veszítettek azon fontosságból, a melylyel azelőtt bírtak. Fontossággal azonban még ma is bírnak és különönösen ránk nézve, a kik csak most kezdünk igyekezni az iparállamok sorába bejutni, az ily kiállítások még mindig nagy fontosságnak, mert buzdításul szolgálnak az iparosok részére és felkeltik a külföld figyelmét és a világtőke kedvét arra, hogy ide jöjjön azért, hogy az ipari vállalatok létrehozattassanak. Ez az érv tehát magában véve előttem nem birna elegendő súlylyal arra, hogy az ily hivatalos meghívást visszautasítsuk. A második érvnek sem tagadom helyességét, mert az állami részvétel csakugyan költséggel jár. Én azonban már interp'ellatióm indokolásában bátor voltam jelezni, hogy magam sem kívánom, hogy a kormány mostani pénzügyi helyzetünkben valami nagyobb áldozatba menjen bele. Előre jeleztem, miszerint egyebet nem kívánok, minthogy az állam erkölcsi támogatásban részesítse azokat, kik önként akármik abban a kiállításban részt venni. Hogy Franeziaország belenyugodott a kormány ezen elhatározásába, azt természetesnek találom; mi egyebet tegyen ? Csak nem fogja Önöket fegyverrel kényszeríteni, hogy a kiállításban részt vegyenek! De ha nyíltan akar beszélni a t. korinányelnök ur, nem fogja tagadhatni, hogy itt egészen más okok szerepelnek, mint azok, melyeket előadni méltóztatott. Igen gyenge okok azok s egyáltalában nem elég erősek arra, hogy egy országot arra bírjanak, hogy a nagy franczia nemzetnek meghívását oly szárazon, egyszerűen visszautasítsa. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Ügy értesültünk — emiitettem már első íelszólalásom alkalmával is —• hogy a meghívást visszautasította Németország és pedig elsősorban. Most úgy értesültünk a lapokból, hogy visszautasítja Olaszország is. Másfelől értesültünk arról, hogy Oroszország nem utasítja vissza. Ezeket egybevetve nem tehetem, hogy a mit a kormány ez idő szerint ezen kérdéssel szemben tesz, az a lehető legelhibázottabb politika a világon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy kár volt Franeziaország részéről 1889-ik esztendőt tűzni ki arra a kiállításra, mert ez némi provocatio a monarchiákra nézve. Engedelmet kérek, ha van itt a két fél között valamelyik, mely demonstrál, önök demonstrálnak és nem Franeziaország. Ha épen az a három hatalom, mely most a hármas szövetséget megkötötte, visszautasítja a kiállításban való részvételt, másfelől pedig Oroszország azt elfogadja, az nyilvános politikai tüntetés, demonstratio, mintha csak azt akarnák jélezni Francziaországnak, hogy: tudd meg, e hármas szövetségnek éle tulajdonképen, ha kell, te ellened van irányozva. (Helyeslés a szélső baloldalon; mozgás jobbfelöl.) És hogy a dolog még jobban érthető legyen, Oroszország belemegy és ennek igen természetesen Franeziaország örülni fog, mert ama három hatalom mintegy kényszeríti Francziaországot arra, hogy belássa, hogy egész Európában, az összes hatalmasságok közt neki más barátja többé nincs, mint egyedül Oroszország. Én ezt Magyarország részéről jó politikának nem tartom. De különben is a mi helyzetünk egészen különböző. Hogy Németország nem megy, azt könnyen meglehet magyarázni, hiszen nem vett részt az 1878-iki kiállításban sem. Ismerjük a viszonyt Németország és Franeziaország, sőt Olaszország és Franeziaország között is, a mit különben nagyon csodálok, ha csakugyan igaz a hir, hogy Olaszország nem fog menni, de némileg lehet találni erre valami magyarázatot, a mennyiben mindnyájan ismerjük azon viszályokat, melyek Olaszország és Fran-