Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-372
872. országos ülés május 23. IS87. 495 cziaország közt a gyarmati politika terén az újabb időben felmerültek. De mi közöttünk és Francziaország közt absolute semminemű rancunre alkalom fel nem merült, mi a lehető legkedvezőbb viszonyban vagyunk vele és én szeretném tudni, miért ne ragadhatnók mi meg az alkalmat, hogy rokonszenvünknek újabb kifejezést adjunk. A t. ministerelnök ur említette a küiügyministeríumot. Alakilag értem, hogy utóvégre is a külhatalmakkal a t. kormány a jelen rendszernél fogva a közös külügyminister utján érintkezik, hanem már engedelmet kérek, hogy ily dologban határozhasson, vagy befolyást gyakorolhasson a külügyministerium, azt én kereken tagadom. Én olvastam azt az áldott XII. t.-czikket, de abban azt nem találom, hogy a kiállítások ügye is közösügy legyen Magyarország és Austria közt. Ám ha Austriának nincs kedve abban részt venni, ne vegyen, de ez még nem szolgál okul arra, hogy Magyarország se vegyen részt. Itt van a concret politikai ok, melynélfogva én csak sajnálattal vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. De van egy általános ok: a szabadelvüségi ok, melyet a t. ministerelnök ur elhallgatott, melyet a többi kormányok szintén elhallgattak, de ugy titokban suttogják s melynek a sajtóban világosan kifejezést adnak, sőt már volt némely kormány, a mely világosan is megértette Franeziaországgal, hogy bizony az a szám, az az 1889 riasztja vissza, a monarchiákat a részvételtől. Ezt az okot még kevésbé fogadhatom el. Igaz, hogy a 89 nagy forradalmat jelent. Nagy forradalom volt az annak idejében, de ma már azok az eszmék, melyek oly rettenetesen visszariasztották az akkori monarchiákat, el vannak fogadva minden művelt államban. Ma minden alkotmánynak alapul szolgálnak azon nagy elvek, az ug)'nevezett emberi jogok, melyek akkor Francziaországban hirdettettek és melyek azon időtájban oly rémületei idéztek elő a conservativ táborban. Ma alig van párt széles Európában, a mely nyíltan azt merné vallani, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség elveit nem teszi magáévá. Egy másik nagy elv, melyet az 1789-iki év hirdetett, az, hogy a népnek magának is legyen törvényes alapja arra, hogy az igazságszolgáltatásban részt vegyen. Mai nap minden művelt or szagban be van hozva ugy, mint mi nálunk is az esküdtszéki intézmény. Alig van a 89dki évnek eszméje, a mely ma nem mindnyájunké és szerencse, hogy mindnyájunké. 1789 nélkül mi nem ülnénk itt e teremben, mint a magyar nép képviselői. De kérdem, ha csakugyan, mint komoly emberek mondják, hogy mégis csak kár volt a kiállítást nem később rendezni, ugyan nem képzelhette azt Francziaország, hogy az 1889-iki év választása visszatetszést fog kelteni? És ha más esztendőre tette volna, ugyan melyikre tehette volna ? Hisz ez az 1889-iki év a legjobb választás. Előbbre nem tehette, mert két év kell ily nagy kiállítás előkészítésére. A mi azután következik az méltán visszariaszthatta volna a monarchiákat; mert azután következett a rémuralom és következtek a napóleoni hadjáratok. Avagy talán azt várták a t. monarchiák, hogy az ő nervositásuk végett halaszsza el a kiállítást Francziaország 1814, vagy 15-re, hogy megünnepelje a bécsi congressust vagy a szent szövetséget? Megvallom, hogy meggyőződésem szerint minden igazi szabadelvű magyar ember csak sajnálattal fogj a tudomásul venni a ministerelnök ur válaszát. Azt értettem volna, hogyha a kormány kijelenti, hogy igenis kész a kiállításban részt venni, de tekintettel egyfelől a pénzügyi helyzetre, másfelől, hogy a kiállítások most sűrűn követik egymást, ugy, hogy egyfelől fontosságukból veszítenek, másfelől kimerítik azokat, kik abban részt venni hajlandók, elfogadja ugyan a meghívást, de maga részéről pénzáldozatot hozni nem hajlandó, azonban teljes készséggel fogja támogatni minden rendelkezésére álló eszközzel azokat, a kik az országból a kiállításon részt fognak venni. Ezt értettem volna, de hogy a kormány oly könnyedén belenyugodott abba, hogy az állami részvételt visszautasítsa: azt a magam részéről megnyugtató tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélső halon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy-két észrevételem és főleg egy helyreigazításom van a t. képviselő ur szavaira. (Halljuk!) Mindenekelőtt észrevételem arra vonatkozik, hogy én nem lehetek abban a nézetben, a melyet a képviselő ur vallott: hogy vettünk volna részt államilag, de ugy, hogy megmondjuk, hogy pénzünk nincs, tehát áldozatot nem hozhatunk. Mert vagy részt kell vennünk államilag és akkor igenis kell áldozatot hoznunk, hogy méltóan vegyünk részt; vagy nem szabad résztvenni, mert szegényesen venni részt, mint államnak, a legnagyobb hiba lenne, épen Magyarországnak a külföld előtti tekintélye szempontjából. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyik. A. másik: én nem mondtam azt, hogy a kiilügyminisíerium határozta azt el, hanem mondtam azt, a mi a dolog természetében van, hogy a külüg3 T ministerium utján jött a felszólítás és e külügyrainisterium utján ment az értesítés a. monarchia részéről. Ennek természetes voltát maga a képviselő ur is elismerte. Hogy határozni felette a monarchia két állama kormányának kell a két állam részéről, azt nem tagadta senki és elismerem én is. Épen azért mondtam el, nem azt, hogy mire határozta el magát akülögyministerium,hanem hogy mire határoztuk el magunkat mi. Ezt helyreigazítani kötelességem volt.
