Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-371
486 371. országos ölés május 21. 1887. köszönöm, hogy ha a magyar állam önállósága annyira jutott, hogy a magyar nyelv egyenlő a ruthén vagy czinezár nyelvvel. (Helyeslés szélső balfelöl.) Mi, t. ház, azt követeljük, hogy nemcsak az ezred nyelvét tudja a tiszt, hanem a magyar ezredekben főleg a magyar nyelvet, mert ez az állam nyelve. (Igaz! ügy van! a ssélsö baloldalon.) Ez a különbség és azt gondolom, hogy minden törvényhozás ennek becsét fel tudja fogni, ha felfogta a nemes ifjúság a maga hazaszeretetében és buzgalmába!*, midőn a magyar nyelv a magyar ezredekben leendő érvényre jutása mellett adta be kérvényét. Azt mondja a t. minister ur, hogy az ifjúság több tagja tud németül, több talán, mint nem és némelyek kényelmességüket iparkodnak elpalástolni hazafiságukkal. így méltóztatott mondani. Én nem akarnám ily gyanúsítással illetni a magyar ifjúságot és feltessem a magyar ifjúságról azt, hogy nemcsak a németet, hanem a többi müveit nemzetek nyelvét, a francziát és angolt is tanulja, mert ezeknek is legalább oly irodalmuk van, mint annak a hires német nyelvnek. A mi pedig ennek a nyelvnek a bírását illeti, azt mondja Í: t. minister ur, hogy nem képzel oly hadsereget, j még önálló magyart sem, melyben a tisztikart a j német nyelv bírása alól felmenthetné. ! En képzelek és mi képzelünk olyatén módon, l hogy ha a közös hadmüködés a monarchia másik államával bizonyos körülmények közt megmaradna is, mit magam sem zárok ki, mert a pragmatica sanctión áll, akkor elégséges volna az, ha a vezérkari tisztek érintkeznek egymással és azok tudnak németül. De hogy minden combattans tiszt minden ezredben birja azt a dédelgetett solferinói és königrätzi német nyelvet, azt, t. ház, sohasem tartom sem szükségesnek, sem kívánatosnak. Ezt agitatiónak méltóztatott mondani, ugy t. minister urnak, mint Horváth Gyula t. képviselő urnak. Horváth Gyula képviselő ur beszédéből ezt a szót feljegyeztem, mert velem polemizálva használta, de ő utóbb kimagyarázta magát és ennélfogva, midőn felkeltem, azon nézetben voltam, hogy rám legalább nem vonatkoztatta, mert a ki ismeri szerény, de 9 évi politikai pályámat és visszaemlékezik itteni felszólalásaimra, jól juthat az eszébe, hogy én nemcsak a választások előtt, de bármikor és minden időben, minden körülmények közt hangsúlyoztam ezt. Nekem tehát és elvtársaimnak senki szemére nem hányhatja, hogy most veszszük elő e kérdést. Az alkalom most adatott meg és mi újra előveszszük, mert ez czélunk és meggyőződésünk; valamint a forrás is, ha önök visszafojtják, fel fog bugyogni. T. minister ur szemrehányókig mondja, hogy hatszor indult már meg e felett a vita. Meg fog újulni hatvanhatszor, meg fog indulni mindig, mig e parlamentben egyetlen egy 48-as képviselő fog ülni. Ezt az eszmét, a magyar nép szivét ki nem irthatják, a mig az dobogni fog és fogja követelni az önálló hadsereget, mert a magyar államiság eszméjéről le nem mondhatunk, mert egy ezredéves történelemmel biró nemzet erről le nem mondhat, mert önálló hadsereg az önálló állam nélkülözhetetlen feltétele. A t. minister ur a logikára is hivatkozik és azt mondja, hogy az idézet „Epoursimouve" csak mathematikai törvényen alapuló állításoknál van helyén. Engedelmet kérek, de a mi hasisunk legalább oly szilárd, mint a mathematika és ez a nemzet joga. Ez a mi szilárd alapunk. Erre mondjuk, hogy „Epour si mouve", mert mi minden következtetéseinket az 1848-iki törvényekből vonjuk ki; ezen törvényekben begyökerezik az önálló hadsereg és senki sem vádolhat bennünket logikátlansággal akkor, midőn a koronás királyunk által szentesített törvényre s az alkotmányra, melyre felesküdött hivatkozva, a magyar hadsereg csonkítatlan visszaállítását követeljük. Mi végre azt illeti, hogy a minister ur zavarban van, hogy nem tudja, melyikünknek óhaját teljesítse, vájjon Polonyiét, Orbánét, Csanádyét vagy az enyimet-e, erre nézve kérem: egyikünk óhaját se telj esítse, hanem teljesítse az egész Magyarország ók-ját, mert a mit ma kérvényeiben a magyar ifjúság kifejezett, a mit kifejeztek itt velem együtt és a túloldalon levő padokról is felszólaló szónokok, merek hivatkozni minden magyar szivében élő nemzeti érzésére, hogy ez az egész magyar nemzet óhaja. Ha számot vet magával a minister ur, mint osztrák generális és mint magyar alkotmányos minister, bizonyosan ez utóbbi fogja lenyomni az előbbit és bátran léphet az alkotmányosan uralkodó király elé a magyar ifjúságnak ezen kérésével, mert az ifjúságnak ezen kérését az összes nemzet támogatja és bármit beszéljenek, a magyar nemzet ez óhajáról soha semminemű körülmények közt lemondani nem fog. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház ! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. A kérvényi bizottság határozati javaslatával szemben áll Thaly Kálmán képviselő urnak határozati javaslata. Először azon kérdést tűzöm ki, elfogadja-e a t. ház a kérvényi bizottság határozati javaslatát, igen vagy nem? Ha ez elfogadtatik, akkor Thaly Kálmán képviselő ur határozati javaslata elesik. Ha pedig a kérvényi bizottság határozati javaslata nem fogadtatnék el, akkor Thaly Kálmán képviselő ur határozati javaslatát tűzöm ki szavazásra. Kivánja-e a ház még egyszer felolvastatni a határozati javaslatokat ? (Nem!) A határozati javaslatok ismeretesek lévén, azt hiszem, kérdezhetem a t. házat, méltóztatik-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!)
