Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

371. országos ülés május 21. 18S7. 487 Kérem azon t. képviselő urakat, kik a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a kérvényi bizottság határozati javaslatát és igy Thaly Kálmán képviselő ur határozati javaslata elesett. T. ház ! Vannak ugyan még kérvények és bejelentett interpellatiók is, azonban azt hiszem, hogy az idő annyira előhaladt, hogy legczélszerübb lenne ezen tárgyakat a hétfői ülésre halasztani. Most a ministerelnök ur kivan még egyinterpellatióra válaszolni, a melyet Irányi Dániel képviselő ar terjesztett elő. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ha méltóztatnak megengedni, ugy az Irányi Dániel t. képviselő ur által hozzám intézett interpellatióra leszek bátor válaszolni. Bátor leszek ez interpellatiót egészen felolvasni azért, mert az irott indokolásból, melylyel beterjesztette, lehet igazában az egésznek irányzatát kivenni. Az interpellatió igy szól. (Olvassa.) „A „Norddeuí.sche Allgemeine Zeitung" a mely köztudomás szerint a német birodalmi cancellár félhivatalos lapja, e napokban azt a leleplezést tette, hogy Bosnia és Herczegovina megszállása, illetőleg igazgatásának átvétele az úgynevezett osztrák-magyar monarchia által, tulaj donképen nem az 1878-ban tartott berlini congressuson lett elhatározva hanem az osztrák és magyar kormányok egyrészt, másrészt Oroszország külügyi hivatala közt még 1876-ban megkezdett és 1877-iki január 15-én külön egyezménynyel befejezett alkudozásoknak volt eredménye. Tekintve, hogy azon esetre, ha a német félhivatalos közlöny állítása igaz volna, az nemcsak a magyar, hanem egyszersmind a közös külügyi kormánynak szavahihetőségét érintené, a melyek amaz a mr,gyár országgyűlésen, emez a delegátiók előtt, a monarchia külbiztossága érdekének hangoztatása mellett, mindig csak a berlini congressus megállapodására, mint külső jogczímre hivatkoztak, az Oroszországgá] előzetesen állítólag kötött egyezményt pedig elhallgatták, hanem az Oroszország által a török birodalom ellen indított háború eredetét s az annak irányában kormányunk részéről követett, magatartást is egészen más fzinben mutatná, mint a milyenben azt a ministerek annak idején feltüntetni jónak látták; és tekintve, hogy a szóban forgó leleplezés, ha valónak vétetik, Törökországgal fennálló barátságos viszonyunkba is a bizalmatlanság magvát hinthetné el, de a szövetséges német nemzetben is kormányunk őszintesége iránt kételyt támaszthatna : ámbár a magyar kormánynak sugalmazott lapjai a berlini félhivatalos újság közleményét megerősíteni siettek, mindazonáltal a fentebbi fontos okoknál fogva szükségesnek tartom, hogy a magyar kormány, ha az említett leleplezés csakugyan nem felel meg a valóságnak, azt hivatalosan a képviselőház előtt is megczáfolja, a miért is kérdezem a tisztelt ministerelnök úrtól: Igaz-e vagy nem a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" fentebb említett, a kettős monarchiánk s Oroszország között Bosnia és Herczegovina megszállására vonatkozó megegyezést tárgyazó állítása?" T. ház! Midőn ezen interpellátióra felelek, tekintettel annak indokolására és tekintettel arra is, hogy ily természetű kérdésben, mely évek során át húzódott, fontos eseményekre vonatkozik s melynél egyes szavak értelmezése is befolyással bír, egy rövid szóval felelni nem lehet, kénytelen vagyok kissé bővebben, bár azért nem hosszan szólani. Tudva van s ez ugy a külügyi politika akkori vezetője által, mint általam különböző alkalmakkor a delegatiókban és az országgyűlésen el is mondatott, hogy az orosz-török háborút megelőzött években az volt politikánk vezéreszméje, hogy a Törökországban élő keresztények sorsa, a török birodalom épségének fentartása mellett, békés úton javittassék. Az események további folyama alatt kitűnt, hogy a béke és a be nem avatkozás érdekében kifejtett törekvésünk daczára Oroszország, a vele fajrokon keresztény népek felszabadítását irva zászlójára, azon a ponton áll, hogy Törökországnak hadat izenjen. Ezen helyzetben monarchiánknak állást kellet foglalnia s érett megfontolás után a semlegesség lett megállapítva. Háborúba keveredni, nemcsak az általános európai helyzetre való tekintetből, de annak tudatában sem akarhattunk, hogy saját jól felfogott érdekünk szempontjából sem az nem "enne helyes, hogy a velünk jó barátságban élő Törökország ellen harczoljunk, sem az, hogy más irányban véve részt a harczban, a Balkán-félszigeten lévő keresztény népek jogosult igényeinek ellenségeként dobjuk a mérlegbe erőnket. A monarchia semlegessége lett tehát elhatározva ; de kötelessége volt külügyi politikánk akkori vezetőjének megfontolni azt, hogy a háború folyama alatt, vagy annak következtében oly átalakulások állhatnának elő a keleten, melyeket saját létérdekeink szempontjából nem tűrhetnénk el. Ilyen viszonyok között és hogy a monarchia érdekei minden eshetőség között lehetőleg megóvassanak, folytak Oroszországgal ama tárgyalások, melyekre az interpelláló képviselő ur hivatkozott. Külügyi kormányzatunk ezek alatt is ragaszkodott azon álláspontjához, hogy maga részéről a török birodalmat illetőleg a birtoklási statuson o fentartását óhajtja, de egyúttal, miután a monarchia békéjét szemben Oroszországgal is meg akarta