Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

331. orsíägos ülés február 25. 1887. 41. A költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Halljuk III. Inczét! (Derültség. Felkiáltások szélső balfélől: Halljuk a határozati javaslatot!) Elnök: A képviselő urnak nincs szándéka határozati javaslatot benyújtani. Ábrányi Kornél: T. képviselőház! (Halljuk !) Az előttem szólott t. képviselő urnak universalis és ha nem csalódom, a ház ezen oldalára szánt beszéde után én a katonai justitia kérdésével foglalkozni nem akarok, mert ő ezt eléggé kimerítette. Tény azonban, hogy mióta Magyarországon a hadi szervezet egészen átalakíttatott és mióta nincsen külön polgári élet, mert a polgári elemek úgyszólván, egész életükön át egy vagy más kapcsolatban a hadsereghez vannak kötve; tény, hogy azóta a katonai justitia, mely ma is ugyanaz, mint az előbbeni állapotok előtt, egy nagy anomáliát képez. De nemcsak ez képez nagy anomáliát, hanem nézetem szerint, a hadegészségügy és a katonaorvosok intézménye is, mert ennél is ma ép ugy, mint 30—40 évvel ezelőtt, az előhaladásra nem az egyéni ügyesség és a gyakorlati tudás, hanem csakis a szolgálati idő az egyedüli mérvadó. T. ház! E kérdés oly fontos, hogy már évek hosszú során át a társadalom is megindult, hogy ez intézményt, tekintettel arra, hogy ez nemcsak hadegészségi, de közegészségi ügy, mert ma már az összes polgárság egészségügyi érdekeit érinti, reformálja, és a hadi kormányzatokat megmozgassa abban az irányban, hogy ezt összhangzásba hozzák az orvostudomány folytonos haladásával és hogy ne az történjék, a mi jelenleg, hogy egy katonaorvosnál az, hogy ő katonai orvos, nem előnyére, de hátrányára van betudva aqualificatiónál, holott legalább a sebészet terén megfordítva kellene lenni. (Helyeslés.) És e részben nekem van szerencsém egy kitűnő szakférfiúnak, dr. Farkas Lászlónak a „hadegészségügy" czímű most megjelent könyvére hivatkozhatni, ki ebben ezt a kérdést felveti és concret javaslatok alakjában is helyesen kifejti, hogy a reform, illetőleg a katonai orvosok külön kiképeztetése kikerülhetetlen, mert a legnagyobb tisztelettel szólva a kivételekről, általában véve (olvassa) „a katonai orvos békeszolgálata nem egyéb, mint hogy összeállítja jelentésének adatait s a mi azon túl van, az majdnem semmit tevés szép egy enruhában,a vidámtiszti életkellemei közt". Ebből következik az orvosi ismeretek hanyatlása, kezdődik a tudományos elsatnyulás, tekintélyvesztés bizalomcsökkenéssel karöltve, holott a katonaorvos az első ágyudörejre azon helyzetből, mely a nemzet kivälólag egészséges elemei közt gyéren szolgáltatott orvosi ismeretének gyakorlati alkalmazást, egyszerre belép egy oly helyzetbe, mely az orvosi jóravalóságnak és a physiKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. cai erőnek próbaköve és a felelősség nélküli orvosi ténykedés szintere." T. képviselőház! Tudom, hogy maga a katonai kormányzat is érzi ez intézmény reformjának szükségét és erre vonatkozik a József-academiának újra felszerelése és újra kibővítésének kérdése. (Thaly Kálmán közbeszól: Ez közös intézmény!) Igenis és épen ezért nem szeretném, ha e kérdés egészen oda volna concentralva és óhajtanám, ha a mi honvédelmi kormányzatunk is a maga hatáskörében az erre vonatkozó intézkedéseket megtenné. Megtehetné ezt egy oly ismétlő tanfolyam felállítása által, mely ugyan kis keretben ma is létezik, de nem öleli fel eléggé az öszszes katonai intézményt és nem ad eléggé tért arra, hogy a katonai orvosok minden szükségesekben alapos és külön kiképeztetést nyerhessenek, mielőtt a dolog még háborúra kerülne. Pedig, t. ház, ez annyival kívánatosabb, mert a katonai orvosnak még a sebészet gyakorlatát is a tábori viszonyokhoz kell alkalmaznia; azt pedig, a mit ő a hareztéren kénytelen teljesíteni, azt a mai tanítási rendszer mellett nem tanítják. Az orvosnövendék ma tanul polgári orvosi, sebészi tudományt, de azt, hogy miként kell neki azt alkalmazni a hareztéren, azt ott neki rögtönöznie kell, ugy, hogy ma még a sebkezelés egységes elvei sincsenek eldöntve és a katonai orvosi kezelés terén egészen más elvek uralkodnak, mint azok, melyek az orvosi tudományban, mint reformok hozattak be és elfogadtattak a polgári sebészet terén. Ennek a kettőnek pedig, t. ház, összhangban kell állania, mert reánk nézve az nem közönyös, hogy mikor minden harez után egy katona orvosra 70 — 80 sebesült esik, hogy azok ott különböző kezelési experimentumoknak legyenek alávetve és óhajtom, hogy lehetőleg garantirozva legyen az, hogy a sebesültek a tudomány leghelyesebb elvei szerint fognak kezeltetni. (Helyeslés balfélől.) S épen ezért én nem akarok concret javaslatokat tenni, hanem újból hivatkozva az előbb említett szakmuakára s a t. minister ur figyelmét újból felhiva arra, kérem a t. honvédelmi minister urat, hogy e kérdésre figyelmét kiterjeszsze, e kérdést tanulmányozza és e kérdésben — s talán tekintettel épen a mai válságos időkre, mielőbb — a háznak javaslatot terjeszszen be. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Elnök; Szólásra senki sincs többé feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Bátor leszek röviden válaszolni azokra, a mik az egyes t. képviselő urak részéről felhozattak. Méltóztassanak megengedni, hogy válaszaimban ugyanazon sorrendet kövessem, melyben a kérdések hozzám intéztettek. (Halljuk!) Ghilácsy Gyula t. képviselő ur tegnap annak 6