Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

3&ÍÍ. országos ülés BÍAJUS 18. 1887. 45 \ esvén, a kormány sietett a törvényjavaslatot benyújtani és ezáltal még a jelen országgyűlésnek módot nyújtani ahhoz, hogy a kormányt támogassa az általa felismert bajok orvoslásában. Herman képviselő ur azon föltevése ellen, t. ház, hogy a kormánynak az a taetieája, melylyel a felelősséget át akarja hárítani a jelen országgyűlésre, határozottan tiltakoznom kell. A kormány nem kívánja senkire, legkevésbé a törvényhozásra áthárítani azon felelősséget, mely a törvény értelmében épen ugy, mint saját meggyőződése és tiszte szerint viselni egyedül ő van hivatva. És igy csak elíenmondási phrasisnak tartom a képviselő urnak megjegyzését, a melyet, azt hiszem, a t. képviselőház is érdeme szerint méltat. A mi azt a vádat illeti, hogy a kormány e törvényjavaslatot az országgyűlésnek végstádiumában csak azért terjesztette elő, hogy annak kellő inegbirálását lehetetlenné tegye, arra nézve meg kell jegyeznem, hogy a kormány nincsen abban a helyzetben, hogy a t. ház tanácskozásait stádiumok szerint osztályozza és ilyen sürgős ügyben is tekintettel legyen ép a jelenleg fenforgó stádiumra. A kormány kénytelen a tárgy komolyságát az országgyűlés ezen stádiumában is fentartani és biztosítom a t. képviselőházat, hogy a helyzetnek és a tárgy komolyságának teljes tudatával hozta ezen törvényjavaslatot a t. képviselőház elé azon eltökélt és kötelességében fekvő szándékkal, hogy a szükséges részletes felvilágosításokat megadja, mire pedig még elég idő van. A t. képviselő ur azt mondta, hogy gyanúja van, miszerint a kormány ezen javaslattal is terhet tetéz a nemzet vállain;. Épen ellenkezőleg áll. A kormány ezen törvényjavaslat segélyével igyekezik a nemzet által viselendő terheket enyhíteni és paralysálni. Ez az egész törvény-' javaslat alapja és czélja és ha szabad azon reményemnek adni kifejezést, hogy komoly és objeetiv érvek erről a t. ellenzéket is meggyőzhetnék, bátor leszek a tárgy érdemére áttérni. (Halljuk!) Helfy Ignácz t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ezen törvényjavaslat czélja semmi egyéb, mint pénzkiegészítés és a pénztári készletek gyarapítása. Kétségkívül ezen törvényjavaslat alapját pénzügyi tekintetek képezik ép ugy, mint közforgalmi tekintetek is, a mint ez a pénzügyi bizottságban is kifejeztetett, de pénztári készletek kiegészítésének egyedüli czélzatairól itt szó egyáltalán nincs. A mint az a pénzügyi bizottságban is kifejeztetett és a t. képviselőház minden oldaláról óhajként hangoztatott,, hogy tudniillik a költségvetés birjon realitással és hogy ezen realitás garantírozott vasutaknál is lehetőleg eléressék és épen ezért a pénzügyi minister szempontjából is súly fektetendő arra, hogy a budget bármely része évközben tetemes változásoknak és költségemeléseknek ki ne tétessék. Már pedig az első magyar-gácsországi vasútnál is előfordult, hogy bizonyos meg-megújuló munkálatok és beszerzések okvetlensége a közmunka- és közlekedésügyi ministert ismételve abba a helyzetbe hozták, hogy évközben volt kénytelen azok fedezéséről a költségvetési hiteleken felül gondoskodni. Ezen kivül 11 pályának egyéb más hiányai is igénylik a további pótlást és fölszerelést. Mindez viszont költségfedezetet igényel. A kormány tehát azon volt, hogy a költségeket az előre láthatás határai között megállapítván, azoknak fedezéséről azon alakban, a melyben az legészszerííbb és czélszerííbb, gondoskodjék és ez által az imént röviden vázolt bajnak is elejét vegye. A magyar-gácsországi vasút utóvégre ma existál, én azt el nem seperhetem és pedig annál kevésbé, mert vau ennek a vasútnak komoly rendeltetése hadászati ép ugy, mint közforgalmi szempontból. A kormánynak mindenesetre ezen két hivatással számolnia kell, már csak azért is, mert a garantírozott vasút kiadásai az államkincstárt is közvetlenül érintik. A mint tehát bátor voltam mondani, a kormány megállapította a vasút szükségletét, a mint az az indokoláshoz mellékelt jegyzőkönyvben fel is van sorolva és ez alapon lehetővé tette, hogy a társulat e költségei fedezésére kölcsön utján szerezze meg a szükséges összegeket, annyival is inkább, mert kilátás van arra, hogy a társulat ezt czélszerüen és előnyös feltételek közt tehesse meg. Hogy ezt az alkalmat a kormány épen arra is felhasználta, hogy a társulatnak annyi kölcsön felvételét engedje meg, a mennyi szükséges egyúttal arra is, hogy az állam által neki már nyújtott előlegeket visszatérítse, ez, azt hiszem, csak előnyösnek mondható és az államkincstár szempontjából semmi esetre sem kifogásolható. A t. képviselő ur azt méltóztatott ] mondani, hogy tulajdonképen iegczélszerűbb volna ezen egész ügyet függőben hagyni. Bocsánatot kérek, hiszen ha függőben hagyatnék ez az ügy és annak rendezése későbbi évekre halasztatnék, a kormány méltán tehetné ki magát azon vád veszélyének, hogy elhalasztotta, illetőleg elszalasztottá a kedvező alkalmat arra, hogy különben az államkincstárt terhelő ilyetén összegeknek fedezése iránt a társasági szervezet keretében kellően gondoskodjék. Épen akkor érdemelné meg & kormány a kellő gondosság hiányának vádját, ha elhalasztaná ezen ügy jelenlegi szabályozását. A t. képviselő ur azt mondja, hogy hiszen ott van a pénzügyministeriumnak megszavazott 32 millió forintnyi pénztári készlet, miért nem akarja a közmunka- és közlekedésügyi minister ur, hogy ezen összegek azon pénzekből vétessenek? T. képviselőház, én igen kérem, ne méltóz57*