Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-367

•4SG 367. orszáeos űíés május 14. ÍS87, Nem osztom ugyan azon osztrák politicusok felfogását, kik irigy szemmel tekintvén Magyar­országra, minden alkalommal ug;y akarják azt fel­tüntetni, mint egy tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Sajnos, e felfogás nagyobb mérvű terjedésében a t. kormánynak is van bizonyos része, (Igás! ügy van! a baloldalon") mert valahányszor szükség van arra, hogy pénzügyi előterjesztéseit igazolja vagy ha általában kormányzati érdemeit kívánja ki­emelni, mindannyiszor nem mulasztja el Magyar­ország nagymérvű gazdasági fejlődésére utalni. Habár, mint mondáin, nem osztom is a Magyar­ország gazdasági erejére e vérmes felfogást, de viszont annak segélyforrásait, Magjmrország né­pességének gazdasági értékét sem becsülöm oly kevésre, hogy közgazdasága aránytalan inferio­ritását Austria közgazdaságával szemben vitatni helyesnek és a valósággal megegyezőnek tart­hatnám. De van nekem, t. ház, egy pénzügyi tám­pontom, mely bizonyos po siti vitással bir s a mely rám megnyugtató hatást gyakorol. Ez a támpont a következő. Két egyoldalú számítás eredményei feküsznek előttem, melyek összehasonlításából kitűnik az, hogy a javaslatba hozott quota tulaj­donképen a keresendő helyes középút. Midőn a magyar országos küldöttség az első alkalommal tárgyalta a quota kiszámítását, annak t. előadója meglehetős egyoldalúsággal és Magyar­ország érdekeit szigorúan szemmel tartva, de viszont a számítás ellen jogosan fölhozható kifogá­sokat tekinteten kivül hagyva, azt állapította meg, hogy az 1876 —1884-ig lefolyt 9 évi időszak alatt Magyarország teherviselési képességei28"27o-ban talált kifejezésre Ugyanily egyoldalú alapon ké­s-ült azon számítás, melyet az osztrák küldöttség a maga egyetlen nuntiumában terjesztett elénk. E szerint az a határőrvidék jövedelmének tekin­tetbe vételével, illetve a praecipium levonásával 35'4°/« lenne Magyarország quotája. Ezen két Összegnek átlaga 31'8°/o, a mi tekintve a tagad­hatlanul, de mindkét részről egyaránt érvényesült egyoldalúságot, valóban meglepően közel jut az eddigi százalékhoz, tudniillik 31-4%-hez, melynek elfogadása most a következő tíz évre kívántatik a törvényhozástól. De ha az igy kihozható eredmény, t. ház, nem javunkra, hanem hátrányunkra mutatna egy bizonyos, talán az említettnél még valamivel na gyobb különbséget, én még akkor is nagyon meg­gondolandónak tartanám, hogy ezen compromis­sum visszautasittassék-e, még pedig tartanám főleg politikai okok miatt, melyek azon tényben gyöke­reznek, hogy a 31'47° quota immár csaknem 20 egész éve van érvényben. Az egyezmény visszautasításából különböző, de egyaránt káros következményeit két eset sze­rint lehet megvizsgálni. Az egyik eset az, ha mi képesek lennénk bebizonyítani, hogy Magyar­ország teherviselési képessége az alkotmányos aera nem eaen időszakán belül, hanem a 67-et megelőző időkhöz képest hanyatlott; vagy pedig ezt nem lennénk képesek bebizonyítani. Ha nem lennénk képesek bebizonyítani, t. ház, kérdem, vájjon helyes, megengedhető volna-e oby követe­léssel lépni a trón elé — mert végső elemzésben a korona képezi bíráját a két országnak ebben az ügyben — a mely követelésnek sem alapos ér­vekkel, sem meggyőző adatokkal súlyt kölcsö­nözni képesek nem lennénk? Vájjon nem előre el volna ítélve az az ügy minden gondolkozó em­ber előtt? Es e lépések eredménye, nem az lenne, hogy nem nyernénk vele semmit sem, hanem az én meggyőződésem szerint politikai súlyunk és tekin­télyünk szenvedne csorbát miatta. Vagy pedig csakugyan képesek lennénk oly adatokat felmutatni, a melyek elhihetőnek tüntet­nék fel azt, hogy az országnak teljesítési képes­sége az alkotmányos aera alatt hanyatlott. No hát, t. ház, ez esetben a közjogi alap, sőt tovább me­gyek, általában a dualismus nagy számú ellensé­geinek igen nagy Örömet szereznénk; mert ez által nemcsak a jelen kormánynak, a mi talán magában véve nem lenne oly nagy szerencsétlen­ség, hanem egyáltalán a magyar értelmiség kor­mányzati képességének oly szegénységi bizonyít­ványt állítanánk ki, melynek horderejét a jövő kétes esélyeivel szemben kiszámítani valóban lehetetlen. (Ugy van! bdlfelol.) Tehát, t. ház, pénzügyi és politikai okok egyaránt a mellett szólanak, hogy ez a corapro­missum ne utasittaosék vissza és én a magam részéről ki is jelentem, hogy annak elfogadását nem ellenzem. De mielőtt szavazatomnak ezt a rövid indo­kolását befejezném, még csupán egy tényt bátor­kodom constatálni. Constatálni kívánom tudni­illik, hogy mi, t. ház, tudniillik Horánszky Nándor t. barátom és én, a kik egyedül voltunk az ellen­zék részéről tagjai a quota-bizottságnak, nem foglaltuk el azt a nézetem szerint helytelen állás­pontot, melyre a quota-bizottság akkor helyez­kedett, midőn belement a garantiák keresésébe az iránt, hogy a határőrvidéki 2y 0-os praecipium el­ejtése esetében Austriának abból se most, se a jövőben anyagi kára ne legyen. Két alkalommal volt erről szó, t. ház, Buda­pesten akkor, midőn a második nuntium tárgyal­tatott és midőn Horánszky Nándor t. barátom azt kívánta, hogy a magyar deputatiónak második szava az legy T en, hogy ha az osztrákok ragasz­kodnak — a mihez a törvény betűje szerint joguk is van — az 1872 : IV. törvényczikkben meg­állapított 27o-os praecipiumhoz, akkor mi ugyan­azon törvényben biztosított jogunknál fogva a quota kiszámításának alapjánál igyekezzünk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom