Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-367

887. országos ülés május 14. 1887. 437 eörreetivumot az egyoldalú megterhéltetés ellen biztosítani magunknak. A második alkalommal erről szó akkor volt, midőn Bécsben az osztrákok elvileg hajlandóknak nyilatkoztak a praecipiumot elejteni, de garantiákat kívántak és, e tekintetben két javaslattal elő is léptek, melyeket azonban a magyar küldöttség nem fogadhatott el. Ekkor azután viszont ők intézték a magyar quota-deputatiókoz a felszólítást, hogy ez igyekezzék a maga részéről elfogadható garantiákat keresni. Én már akkor, midőn ezen garantia-keresésnek elfogadása szóba került, valamint akkor, midőn egy ilyen biztosíték a concret alakban tárgyaltatott: még az albizottságban első voltam, a ki ez ellen kötelességemnek tartottam felszólalni. El kell ismernem, hogy a quota-deputatió többsége ezen aggodalmakat szintén osztotta és érvényesítette is, de csak akkor, mikor már az egész quota-deputatió benne volt a zsákutezában. Igaz, hogy ezen hibás lépésből a jövőben Magyarországnak jogilag kára nem lehet, mert hiszen az együttes jegyzőkönyvben világosan khnondatik, hogy minden praejiidicimn nélkül történt a compromissum megállapítása. Elismerem, hogy tehát a dolog jogilag ugy áll, mintha apraecipium elejtésének kérdése fel sem vettetett volna. De más irányban én ezen lépésnek a jövőre bizonyos káros hatását mégis látom bizonyos ismétlés esetén tacticai szempontból és annak bizonyos mérvű erkölcsi hatása folytán. Tacticai szempontból hiba volt az osztrákoknak alkalmat adni arra, hogy azon Shylock-i helytelen positióról, a melyet sokáig fentartottak, meneküljenek, még pedig ugy, hogy mi jutottunk e miatt zsákutczába. Továbbá aggodalmam van, hogy jövőre vájjon nem fog-e azon tényből, hogy Magyarország küldöttsége közvetve elismerte a praeeipium által teremtett egyoldalú előnyök jogosultságát Austria részére, nehézség keletkezni. Ezenfelül figyelmet érdemel, hogy e joggal szemben szükségkép Magyarország tributum fizetési kötelezettségben állana. A mi ellen, ugy hiszem, mindenki határozottan tiltakozni fog. Consíatálom, hogy mi sem Budapesten, sem Bécsben ezen helytelen taeticának részesei nem voltunk. Ezt az ügy érdekében és a magunk álláspontjának tisztázása végett kötelességemnek j tartottam felemlíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek után ugy a magam, mint elvtársaim nevében kijelentem, hogy mi az előterjesztés elfogadását az általam kifejtett államgazdasági és politicai okoknál fogva nem ellenezhetjük. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Csak egy pár rövid észrevételt kívánok tenni, midőn a t. házat a javaslat elfogadására kérem. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a közvetlen előttem szólott képviselő urnak aggályai bizonynyal nem alaposak; mert hiszen csakis az bírhat akármely tekintetben, ha nem is kötelező erővel, de jövőre bizonyos praecedens eset jellegével, a mit a tanácskozások befejezése alkalmával a quota-küldöttség elfogad. És higyje el a t. képviselő ur, hogy azon veszélytől, a melytől, elismerem, ő is félt, nem menthette volna meg az országot, ha a quota-küldöttség többi tagjai is akár önmaguktól, akár az ő argumentatiója folytán meg nem győződtek volna, hogy nem az a helyes eljárás, a mely esetleg a tárgyalások folyamán szóba jött. És ba abban, a mi szóba jött, oly nagy veszély volt, mint ő hiszi és attól Magyarország megmenekedett, én nem akarom tagadni, hogy abban neki is érdeme van, de bizonyára a quotadeputatió többi tagjainak is ép oh

r érdeme van" így az álláspontok különbözőségét nem is lehe* méltányosan hangsúlyozni. Mert hiszen meg" beszélni a dolgot, mely úton haladjunk, lehet' különböző vélemények lehetnek, de utoljára is köte' lező csak az, a mi elfogadtatik s ez azután a" egész küldöttségnek ténye minden viszonyok köz

2 Annak vitatásába, hogy ha valami törvén*szerint kötelez, azt egyszerűen megtagadni, mé^ annak is, ki a törvény módosítását óhajtja, helyed eszköz-e, nem bocsátkozom. Abban az egybe

11 bizonyos vagyok; hogy ha bármikor azon képs viselő ur és pártja jön is többség e, egy napról más napra a közösügyi költségeket ugyan meg nem tagadhatják, mert hiszen az államéletet megakasztani nem lehet. Csanády Sándor: Ezt sem így beszélte 12 évvel ezelőtt. (Derültség, jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha tehát valaki nem szeret egy törvényt, teljes joga van alkotmányos úton, amint a képviselő ur is mondta, annak megváltoztatására törekedni, de mig törvény, addig a consequentiát belőle levonni, szerintem okvetlenül kell. De, mondom, efelett nem vitatkozom; csak megkívánom jegyezni a képviselő ur okoskodásával szemben először, hogy 67 óta eddig még mindenki beismerte, hogy az utolsó fél vagy egész százalékig teljes mathematikai biztonsággal a hozzájárulási arányt kiszámítani nem lehet. Nálunk a számítás kevesebbre ütött ki a statusquónál, a monarchia másik részének bizottságában többre ütött Id. Hisz tegnap épen azon szónok, a kinek, gondolom, beszédével főleg polemizál a képviselő ur, kiszámította, hogy igazság és jogszerűit Magyarországnak 347 -ot kellene fizetnie, szerintem is helytelenül. De utoljára épen az, hogy jóhiszemüleg lehet különbözőkép számítani, mutatja, hogy az a mathematikai pontosság, mely egy küldöttséget kötelezne, hogy ezentúl ne menjen, nem létezik, hanem ha a dolgokat egyáltalán létre akarjuk hozni, egymás álláspontjához kölcsönösen közelednünk kell.