Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-364

410' S64, » rsz& S** s Klés május 7. I8SJ. zottság által elfoglalt álláspontot röviden je­lezzem. Horváth Lajos t. képviselőtársunk ezen indít­ványát — bár nem szó szerint — de ugyanazon lényegben a bizottságban is előterjesztette. A tisz­telt képviselő ur azon álláspontból indult ki, hogy a biráló-bizottságok mostani szervezete mellett pártember marad a biró mindig ; de én azt hiszem, hogy kétségbe vonhatlanul pártember lesz a kisebb­ség tagjaiból kikerülő biráló-bizottság tagja ép ugy, mint a többség kebeléből kikerülő bíráló­bizottsági tag. Ép azért ő, valamint Irányi Dániel t. képviselő ur is tegnapi indítványában azt mondja, hogy gyökeres orvoslás ezen keretben egyáltalá­ban nem képzelhető s a gyökeres orvoslást minden­kor a Curia bíráskodása képezhette volna. Engedelmet kérek, de kénytelen vagyok erre azon megjegyzést tenni, hogy ép ott és azon or­szágokban, hol a verificationalis bíráskodást a bíróságok gyakorolják, mint Angliában és Ameri­kában, látjuk valóban a legnagyobb eorruptiót : mig ellenben Francziaországban, Belgium és Olaszországban, hol szintén a parlamentek önma­guk gyakorolják a verificationalis bíráskodást, nem lehet mondani, hogy oly mérvű corruptio volna, mint ott, hol a választások feletti bírásko­dást a bíróságok gyakorolják. Ennélfogva én azt hiszem, azt mondani, hogy egyedül a házon kivül álló bíróság nyújthat e tekintetben garantiát, tévedésen alapul. Felsorolta Horváth képviselő ur azon indo­kokat, melyek a házat vezérelték a curiai bírás­kodásról szóló törvényjavaslat elvetésére. Fölhozta nevezetesen azt, hogy nemkivántuk a bíróságokat a pártüzelmekbe bevonni és azt hiszem, ez egy oly indok, melyet kénytelen maga az ellenzék is mél­tányolni. A másik indok ő szerinte a hatalmi szempont és az, hogy a nemzeti souverainitást nem akarjuk a parlament kezéből kiadni. Én azt hiszem, hogy ez oly fontos indok, a melynek méltánylására mi csakugyan kellő súlyt kell, hogy fektessünk; mert midőn még köztársaságban is, mint Franczia­országban, a parlament ezen fontos jogát nem adja ki és nem akarja kiadni a kezéből: azt hiszem, hogy nekünk sincs okunk belenyugodni abba, hogy a bíróságok ő Felsége nevében hozott íté­lettel semmisítsék meg a választásokat. Én azt hiszem, hogy kiegészítő részét képezi a nemzet souverainitásának, hogy maga a parla­ment gyakorolja a választások feletti bíráskodást. Ezeknek előrebocsátása után, a mi az ő indít­ványának lényegét illeti, az abban rejlik, hogy ő a,szerinte előre látható párttöbbség ellenében mó­dot keres arra, hogy a bíráló bizottságokban a paritást helyre állítsa, a kisebbség és többség közt, (ffllenmondások balról.) Engedelmet kérek, midőn 42 tagot kivan választatni akkép, hogy azok közül 21 tag jusson a kisebbségnek, ez a paritás ezél­jára van irányozva, noha eoncessiót tesz újabban, mert ez újítás a bizottságban tett javaslatához képest, hogy az elnökök a többség kebeléből vé­tessenek. Az indítvány azonban ezen alakban sem fogadható el, mert hiszen a többséget nem a ház teremti és alkotja meg, hanem az a választások útján kerül ki és így ennek ellenében mesterséges úton akarni helyre állítani a paritást a házban, azt hiszem, hogy egyenesen a nemzetnek a válasz­tások által nyilvánuló akaratának megmásítását képezné. Én tökéletesen bízom abban, a mint Horváth t. képviselő ur mondja, hogy a kisebbség felteszi a részrehajlatlanságot a többségi tagokról, de kí­vánja, hogy mi is, a többség, tegyük fel a részre­hajlatlanságot a kisebbségi tagokról. Én elfogadom ez álláspontot: de akkor csakugyan nem látom be semmi okát sem annak, hogy a jogkeresés módját miért keresik abban, hogy a többség részrehajlása ellenében ne legyen kizárva á kisebbségi pártok részrehajlása. Mi meg fogunk nyugodni majd, ha önök lesznek többségben, miután a többséget nem a ház teremti meg, hanem az az általános válasz­tások útján kerül ki; ennek ellenében az indítvány elfogadása nem volna egyéb, mint a nemzet által a választásokban nyilvánított akaratnak megmá­sítása és ennélfogva kérném a t. házat, hogy az indítványt ne méltóztassanak elfogadni. Ernuszt Kelemen: T. ház! Azt hiszem, e szakasz oly fontos kérdést akar eldönteni, hogy lehetetlen egyszerűen, majdnem vitatkozás nélkül intéznünk el a dolgot.Én szerettem volna, hogy a ministerelnök ur oly szíves lett volna előbb nyi­latkozni, hogy azon ellenvetéseket meghallgassam, melyeket Horváth Lajos t. barátom indítványa el­lenében valószínűen elsorolni fog. Így, miután én t. barátom kimerítő előadásához keveset csatolha­tok, a magam szerény tehetségemből csak azokra kívánok reflectálni, a miket az előadó ur és Hoitsy t. barátomtól hallottunk. Az előadó ur hivatkozván azon 3 pontra, a melyeket e javaslat védelmére a bizottságban fel­hoztak és melyeket Horváth Lajos t. barátom is felhozott e házban, szíves volt azokat mint meg­törhetetlen érveket odaállítani. Engedje meg a t. előadó ur, nekem némi kételyeim vannak ezek megdönthetetlensége ellen. Az első argumentum az volt, hogy a bírósá­gokat nem szabad a politikai küzdelmekbe be­levonni. Én megvallom, hogy ha a gyakorlati életet figyelemmel kisérem, sajátságosnak tartom ez állás­pontot. Mert ha ezen elvnek eleget akarnánk tenni, akkor a választási küzdelemből mindenekelőtt ki kellene maradniok a vidéki bírósági személyeknek, a kik hivatva vannak a népnek igazságot szolgál­tatni. Akkor hogyan léptethetnek fel járásbirókat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom