Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-364

m. orsjÉigóS ttlifis május 7. Í887. 411 aljárásbirókat, egy szóval bíráskodást gyakorló egyéneket a legcsúnyább alakban, tudniillik kortesek alakjában? Ha tehát ez elvet, melyeién is helyeslek, kimondjuk, kezdjük az orvoslást mindjárt a nép között. Hadd lássa az, hogy a bíró részrehajlatlan ember, a ki a politikai párthullámzásból ki van vonva. De sajnos, az életben az ellenkezőt tapasztalom. Én kizárni a politikai küzdelemből senkit sem akarok, de ki abba bele akar vegyülni, lépjen vissza azon állásról, melyben nem arra van hivatva, hogy a pártokra befolyást gyakoroljon és ne keltse fel a népben azt a félelmet, hogy mi fog történni, ha nem mellette, hanem ellene szavaz. (Élénk helyeslés balfélől.) A mi a másodikat, a parlament souverain jogát illeti, azt én is igen nagyra becsülöm és annak sértetlenségét magam is óhajtom. De akkor az első föltétel az, hogy e testület minden erkölcsi kifogás felett álljon,hogy ahhoz a gyanúsításnak még árnyéka se férhessen. Ép azért kérjük, hogy ne pártbiróság döntsön itt, hanem a pártviszketegen felülálló, részrehajlatlan bíróság, a Curia. A ki ellenkezőt akar elérni, csorbát üt e testület erkölcsi prestige-én. Ha a ministerelnök ur őszintén akarja a választások tisztaságát, küldjön ki olyan bíróságot, melybe nemcsak az uralmon lévő párt nyugszik bele, de melyet a másik pártnak minden nyugodt, szenvedélytelen embere helyesel. Ez adja meg annak próbakövét, vájjon ez új házszabálytervezet csakugyan őszintén akarja-e a választás tisztaságát és fölüláll-e minden számításon ? (Élénk helyeslés balfelöl.) Hiszen a házszabályok 35. §-ában egyszerűen a többség kegyére van bizva, egyáltalában méltóztatnak-e más nézetű embert is bírónak elfogadni. S ha kegyesek egy ellenzékit beválasztani akarni, azt is megszitálhatják jó akaratuk, vagy ellenszenvük rostáján. Hát bíráskodásra hivatott testület-e az, mely ennyire ki van téve a pártok hatalmának? Ezt, azt hiszem, senki sem állíthatja! Hoitsy Pál t. barátom, a ki egészben velünk egy nézeten van, mégis kifogásolta Horváth Lajos t. barátom indítványának kivihetőségét. Engedjen meg, én azt hiszem, hogy ebben egy kis félreértés van. T. barátom határozottan kiemelte, hogy ő csak egyetlen egy megoldási módot talál és ez az, ha a bíróságból minden pártszinezet ki van zárva és minthogy nem igy történt, ő a másik főbajra akar hatni. Mert nem akarom tagadni —hogy túlságosan erős kifejezéssel ne éljek — vannak tisztességes, becsületes emberek mind a két részen; nem mondom, hogy lelkiismeretlenül fognának bíráskodni. Hanem ez nem elég; mihelyt valaki párttag, elfogult lehet és az olyan biróság már nem kifogástalan, melyhez az elfogultság gyanúja hozzáfér. A pártbiróság tehát ebből a szempontból esik kifogás alá. És hogyan akarta t. barátom mégis a bajt orvosolni, látva, hogy a pártbiróság ellen felhozott okok a túloldalon visszhangra nem találnak? Abban kereste az orvoslást, hogy lehetőleg korlátozni kell azon esetek számát, melyekben a kérdéses biróság van hivatva dönteni és azt hitte, hogy akkor vágja fejszéjét a visszaélések fájába, ha kiteszi ama rosszlelktí jelölteket és a velük ugyanegy hibába eső választókat azon veszélynek, hogy törvénytelen erőlködéseik daczára a véletlen vagy a sors által összehozott igazságos biróság elé kerülhetnek; azt hitte, hogy megfélemlíti és visszatartja őket azon veszélynek tudata, hogy dicséretre épen nem méltó utakon és módokon folytatott működésükkel még azt is el fogják veszteni, a mit elérhetni reméltek. Ez magyarázza meg, t. előadó ur, azt a jelenséget, a melyet tegnap méltóztatott felhozni és a melyre gr. Apponyi Albert is utalt, hogy miért nem jöttek a képviselőház elé mindazok, a kiknek jogosult panaszuk volt? Higyjék el, van tudomásunk, nekem is van elég ilyen panaszról. Egyszerűen azért nem jöttek vele a ház elé, mert nem volt bizalmuk, hogy itt megnyerik azon elégtételt, amelyre számítottak; mert féltek, hogy hiába való költségekbe verik magukat. Ugy látszik, a t. többség is érezte ezt, mert a kiküldött képviselő urak számára jónak látta jövőre megszabni, hogy mi lesz a napidijuk, nehogy némelyek még abban is holmi lucrativ küldetést láthassanak. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, minthogy az igen t. ministerelnök ur czáfolatait, a melyekre a legfőbb súlyt helyeztem volna, nem volt szerencsém hallani és miután ugy Irányi Dániel, mint Horváth Lajos t. barátaim határozottan kifejtették nézeteiket : nekem ezen egyszerű véleménynyilvánításon kívül egyéb mondani valóm nincs, hanem a parlamenti souverainítás tekintetéből, hogy a bíráló bizottság erkölcsi magaslatához a gyanúnak legkisebb árnyéka se férjen, én is kérem és kívánom, hogy igen t. barátom indítványa bővebb megfontolás végett a bizottsághoz utasittassék és azután e tárgy újra a ház elé kerüljön. Kérem az indítvány elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Fenyyessy Ferencz: T. képviselőház! Én is azon eszméből indulok ki, melyből előttem szólott igen t. képviselőtársam kiindult, hogy igenis megilletődve kell látnunk, hogy ezen fontos tárgy sem érdemelte meg azt, hogy az előadó ur hivatalos beszédén kivül a t. kormány vagy pártja részéről csak egy is akadjon, a ki a tárgynak vitatásába, esetleg czáfolatába ereszkedjék. Azt hiszem, ugy a tárgy komolysága és fontossága, mint főleg és első sorban a parlament oly kitűnősége, mint Horváth Lajos, megérdemelte 52*