Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-363

365. országos ülés május 6. 1887. 401 valamint a kifogásolt választások esetében jogérvényesen határozni. Ezen főtörvényszék elnöke a Curia elnökével nyerne egyenlő rangot, többi tagja pedig, nehogy előmenetelre vágyjanak, a kir. Curia tanácselnökeivel lennének egyenlők. Hogy pedig függetlenségük, a mennyire emberileg lehet, még ezenfelül is biztosittassék, hivataluk elfogadása által minden további előmenetelről nemcsak, hanem minden lehető kitüntetésről is lemondottaknak tekintetnének. Ilyen törvényszék felállítása tagadhatatlanul pénzbe kerül, de a polgári jogoknak, az alkotmány létalapjának, a választások szabadsága és tisztaságának biztosítása oly fontos állami érdek, (Ugy van! a szélső baloldalon) hogy daczára mostani szorult pénzügyi viszonyainknak, meg vagyok győződve, hogy a nemzet szivesen hozzájárulna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen állami főtörvényszék egyik osztályát képezné a szintúgy szükséges és meg isidért közigazgatási törvényszék, a melybe a már is létező közigazgatási bíróság beolvadna. Ha ezen terv ellen azt a kifogást tennék, hogy a rendelkezésre álló idő immár rövid, legyen szabad megjegyeznem mindenekelőtt, hogy a kir. Curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslat, melyet maga a kormány nyújtott be s mely az igazságügyi bizottság tárgyalásain keresztül menvén, a képviselőház elé terjeszthető, ezen állami főtörvényszékre is csekély változtatással alkalmazható, de lenne bár szükséges, hogy ezen életbe vágó fontos intézménynek elhatározása és életbeléptetése végett néhány nappal, ha tetszik, egy pár héttel tovább kelljen együtt maradnunk, a fontos érdek, mely koczkán forog, ezt az áldozatot megérdemli és mi részünkről azt meghozni hajlandók és készek vagyunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azon esetre azonban, ha önök uraim nem fogadják el a javaslatot, számoljanak önmagukkal és a következésekkel. Jól tudom, hogy önök a felelősséget bármiért is könnyű szívvel szokták elvállalni, de jusson eszükbe, hogy egykoron nem az önök többsége, hanem egy igazságszerető és kérlelhetlen biró, a történelem fog ítélni felettük, (Tetszés a szélső baloldalon.) Az elmondottak után bátor vagyok a következő határozati javaslatot a t. háznak ajánlani: (Halljuk!) „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy törvényjavaslatot terjeszszen elő állami főtörvényszék felállítása iránt, a mely a polgárok alkotmányos jogain ejtett sérelmek, különösen a választói jogosultság tárgyában emelt panaszok, valamint a kifogás alá eső képviselőválasztások eseteiben jogérvényesen ítéljen. (Helyeslés a szélső halóidalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. Herman Ottó : T. képviselőház! Ha valaki, ugy én vagyok az, a ki a legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb méltánylattal fogadom azokat a szavakat, melyeket Irányi Dániel t. képviselőtársam hangoztatott. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az ő törekvése oda irányul, hogy valósággal az alkotmányosságnak sarokkövét megerősítse akként, hogy mindaz, a mit mi tanácskozásképen, határozatként a nemzet törvényhozásában kimondunk,, egy valóságosan tiszta forrásból fakadjon. Ámde, t. ház, sajnálom, de kétségbe kell vonnom azt, hogy az az út vezetne oda, melyre t. barátom lépett. Én, t. ház, okulva a történet tanúságain, általánosan és különösen a magyar történeten és annak utolsó szakán, kénytelen vagyok azon meggyőződésemet kifejezni, hogy ezen az úton a választások tisztaságának biztosítását elérni nem fogjuk. (Egy hang a szélső baloldalon: Ugy van!) T. képviselőház! Ha van valamely pont, a melynek megítélése és a mely felett való ítélet nehéz már azon egy oknál fogva, hogy a bizonyítékok nehezen teremthetők meg: a választásoknál elkövethető visszaélések ilyenek. És én nem képzelek rendes bíróságot, legyen az a Curia, legyen az legfőbb állami törvényszék, a mely a requisitumokat ahhoz az ítélethez akként tudja összeteremteni és felállítani, hogy azt az ítéletet mindenki igazságosnak elfogadja. De ha valahol van helye az esküdtszéki intézménynek, akkor, t. ház, ennél a dolognál csakugyan van. (ügy van ! a szélső baloldalon.) Én nem képzelek törvényszéket, sem bírósági intézményt, t. ház, a mely a kor áramlata alól telje< sen kivonhatná magát. Én nem mondom, a kormány pressiót, vagy a kormány befolyást, vagy a kormány által való befolyásolást, hanem mondom a kor áramlatát. Én nem hiszem, t. ház, hogy akár itt Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványozza a Curia bíráskodását, akár egy legfőbb állami törvényszék létesítését, akár én az esküdtszéki intézményt : mi a kor áramlatával szemben győzni, fogunk nem is győzhetünk. És megmondom, t. ház, miért? (Halljuk!) Vannak reformok és intézmények, a melyeket csak akkor kell megpendíteni és csak akkor van kilátás, hogy keresztülvitetnek, a mikor a kor szellemében más eszmék és más alkotások lüktetnek és én meg vagyok győződve, t. ház, arról, hogy ha Magyarország parlamentje előtt ma állana az a feladat, hogy ő hozza meg az 1848-iki törvényeket: hát nem hozna meg egyetlen egyet sem. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Bárhova, bármerre tekintünk, két momentummal találkozunk. (Halljuk!) Az egyik az igazi szabadelvííségnek tökéletes meghanyatmásodik a mi ezzel kapcsolatos, sőt ennek következménye: a reactiónak száz és ezer formá51