Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-363

402 3(53. országos ülés méjns 6. 1887. ban való feltünedezése, minek kisebb-nagyobb symptomáit látjuk minden nap magunk is. S vájjon, t. képviselőház, egy oly szövetkezet, mint az, a mely velünk szemközt áll, az úgyneve­zett szabadelvű párt, (Nagy mozgás jobb felől. Helyes­lés baloldalon) mint a mely ellen mi folytatjuk a harczot: vájjon fentartható és hihető-e az, t. ház, hogy az ki fog adni csak egyetlen porczikányit is abból a lehetőségből, hogy ő, ha nem is valami finnyás utón, ha nem is valami nagy scrupulositás­sal, de besegítse hadseregét és alakítsa meg hatal­mát, ha egy kissé az igazi szabadelvüség rová­sára is? Én nem ámítom magamat egy szóval sem; hisz a harmadik országgyűlésen veszek részt; háromszor voltam tanúja az igazolási eljárásnak; számos esetet tudok, a hol minden kellékkel fel­szerelt folyamodványnak az lett a vége, hogy az illető képviselő igazoltatott. De engem nem fogott el a botránkozás. Én ezt szükségesnek tartottam, hogy ennek igy be kell következni, mert ha egy­szer van párturalom, a mely az imuioralitás lejtő­jére lépett, annak a nyomdokában mindenütt ott fogjuk látni a hasonló igazolásokat, bármiféle tör­vények hozassanak is. S én mélyen meg vagyok győződve, t. képviselőház, ha mi papiron meghoz­zuk is az összes garantiákat: akkor sem fog vál­tozni a helyzet, mert hiszen a t. ministerelnök ur, a t. kormány és az ő pártoszloposai azt igen jól tudják, hogy az ő hatalmukra hogyan jutottak, hogyan erősítették azt meg és ha már annyiszor engedékenyek voltak, annyiszor szemet hunytak akár humanitásból, akár pedig érdekből, már most megfordult a koczka és ők állanak azon elemeknek nyomása alatt, a mely elemek nem akarnak scru­pulosusok lenni, de kielégítést követelnek, mert különben ők lesznek azok, a kik önöket meg­buktatják. Én, t. ház, elfogadom azt, hogy a legneme­sebb törekvés, az igazi eszményi tisztaságnak szem előtt való tartása buzdította az ellenzéket ebben a házban mindig arra, hogy törekedjék a választások tisztaságának biztosítására. Irányi Dániel t. kép­viselőtársamat is ez vezeti. Hanem, t. ház, én bizom egy intézményben és ez az esküdtszéki intézmény, mely szerint független polgárok esküdtszéki eljá­rás mellett ítéljenek oly dolgok felett, melyek valósággal a nemzet életét érintik, érintik pedig a legmélyebben, tudniillik érintik magát a nemzet képviseletét. Ebben van egyedül megadva a mód arra, hogy egy eljárás határoztassék meg, mely a dolgot tisztába hozza és ne gyakoroltassák semmi­nemű nyomás az illető esküdt polgárok lelkére. Önök ezt nem fogják elfogadni. Meg vagyok győ­ződve, hogy nem fogja elfogadni ma Európának egyetlenegy ilyen mostani úgynevezett szabadelvű institutiókkal biró állama sem az ilyen institutiót, mert reactionarius kort élünk. De majd el fog következni az idő, mely bekövetkezett minden alkalommal — mint a történelem tanítja — hogy mikor leginkább biztak azok, kik az elveket és eszméket meghamisították, egyszerre felébredtek az eszmék világszerte és megindult a mozgalom, a melyhez nem kellettek semminemű hivatalnoki apparátusok, semmi tárgyalások és szövetkezések, hanem megmozdult a nép lelkiismerete és megtör­tént az, hogy aránylag rendkívül rövid idő alatt, megváltozott az egész helyzet és az emberek egy­szerre fogékonyak lettek azon alkotmányos garan­tiák megteremtésére, melyek előbbre vitték a nemzeteket. • Mi, t. ház, ezen az oldalon mindig hajlandók voltunk s ma is hajlandók vagyunk arra, hogy ily garantiák megteremtéséhez hozzájáruljunk. Igen jól tudom, hogy önök azon az oldalon sokkal inkább alá vannak vetve a kor amaz átkos áram­latának, mely a szabadelvüséget csak köpenyül használja a formalitás leple alá bujtatott kormány­zat érdekében, semhogy hozzájáruljanak az igazi garantiák megteremtéséhez. El fog következni a kor, a melyben sajnálattal fogjuk nézni azon tö­rekvéseket, mely nem éri be azzal a hatalommal, a mennyi van, hanem törekszik arra, hogy az el­lenzéket teljesen megsemmisítse, legyenek az eszközök bármilyenek. (Igás! Ugy van! szélső bal­oldalon.) Hogy ott, hol tárgyilagossággal kellene vinni a dolgokat; személyes kérdéseket csinálnak, a hol nem tisztán kormányzati és alkotmányos érdekekről van szó, akként járnak el, a mint el­járni nem szabad és meg fogják érezni, hogy igaza volt Irányi Dániel t. képviselőtársamnak, hogy lesz majd egy biró, a mely ítélni fog önök felett: a történelem és ez a biró ki is fogja mon­dani azt, hogy midőn önök ellene voltak eredettől fogva az alkotmányos garantiák megteremtésének, az önök utján semmi más nem termet csupáncsak az, a mi Magyarországot most oly mélységesen lesülyesztette, a politikai erkölcsök gyökeres ha­nyatlása. (Igaz! ügyvan ! szélső balfelöl) En nem ettől az áramlattól, hanem a jövőtől, a melynek első jeleit már minden országban látni kezdem, várom az igazi garantiákat. Ebben az értelemben kívántam felszólalni. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! Mielőtt Irányi Dánielt, képviselő urnak indítványához szólnék, a közvetlenül előttem szólott képviselő urnak előadására teszek némi reflexiót. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a képviselő ur hivatkozik a történelemre, hogy mikor azok, a kik a reactiót vezetik, leginkább hiszik, hogy czélt értek, akkor támad fel az eszme, akkor támad fel a népek lelki­ismerete. Ez igen szép történelmi abstractio, de arra, hogy való lehessen,kettő kell: egyik, hogy legyen egy párt, egy kormány, mely reactióra

Next

/
Oldalképek
Tartalom