Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-361

361. országos ülés május S. I8S7. S85 világ valamennyi piaczát pénzért, most pedig ime az államtitkár ur fölfedezte, hogy tulajdon képen ezen pénztári készleteknek, melyeknek kiegészítését a lefolyt két év alatt három izben kérték, főczélja, hogy pénzt lehessen bocsájtani a piaez rendelkezésére. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. államtitkár ur tegnapi szép beszédében olyanokra is felelt, miket az ellenzék részéről absolute senki sem állított. (Halljuk!) Bebizonyította, mennyire helyes, ezt cselekedte még az elő adó ur is, hogy a kormány a helyett, hogy mindig kölcsönökhöz folyamodjon, felhasználja a letéti pénzeket, egyáltalában az úgynevezett idegen pénzeket s hogy ez más országokban is igy történik. Bocsánatot kérek a képviselő úrtól, de mi ezt nemcsak nem tagadtuk, sőt én tegnapi beszédem kezdetén egyenesen kijelentettem, hogy ezt igen correct dolognak tartom és hogy más országokban is ugy van. Igen ám; de hozzá tettem, hogy időlegesen. Ebben áll az óriási különbség; mert hiszen azok a pénzek épen arra valók, hogy ideiglenesen használtassanak fel, mert máskép az állam nem fizethetne utánuk kamatot, csak azért fizet, mert haszna van belőle. Ezek ideiglenesen használtatnak addig, mig a budgetszerű jövedelmek befolynak és mihelyt ez megtörténik, azokat megint ki kell egészíteni; de hogy éveken át 70—80 — 90 millió erejéig használtassanak föl ezek a letétek, ugy, hogy azután mindig új meg új kiegészítéseket kérjenek az országgyűléstől: ez — engedelmet kérek — nem felel meg annak a czélnak, melyre az ilyen készletek más országokban szolgálnak. A t. államtitkár ur még tovább ment és nemcsak azt találta helyesnek, a mit én sem vontam kétségbe, hogy azokat az úgynevezett idegen pénzeket a kincstár időlegesen felhasználja, hanem ugy találta, hogy egészen helyes, sőt a törvény szellemének megfelelő az is, hogy azon körülbelül 8 millió forintot is elköltötték, a mit a törvény világosan más czélokra rendelt. Hát engedelmet kérek — igen helyesen kérdezte Haviár t. barátom — ha ez áll, akkor mire valók a törvények? Akkor zárjuk be ezeket az ajtókat; álljunk a bizalom alapjára, bízzuk rá a kormányra az ország pénzeit, mondjuk ki, hogy ez becsületes kormány, ez majd gondoskodni fog az ország jólétéről. Bocsánatot kérek, önök hozták a törvényt, önök terjesztették elő, hogy erre a czélra adjuk meg azt a pénzt; ahhoz nyúlni azután, még pedig ugy, hogy elköltik és megint ide jönnek a ház elé s azt mondják: adjunk most újra pénzt, ez az, a mi határozottan törvénysértés, Én még erre nézve is megengedem, hogy azon összeg erejéig, a mely megfelel azon járulékoknak, melyekről tegnap az államtitkár ur beszélt, ideiglenesen igenis fel lehet használni, hanem, hogy az egész pénzt más KÉPVH. KAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. czélra használjuk fel, ezt nincsen oly parlament a világon, a mely ne határozott törvénysértésnek minősítené. A t. államtitkár ur igen sikerült fordulatban szembeállított engem Horánszky Nándor t. képviselőtársammal és azt mondta, hogy vagy az én állításom áll, mely szerint a 32 millió nem lesz elegendő és akkor nem áll a Horánszky képviselő uré, a ki nagyon is sokallja, aki azt mondja, hogy az év második felében befolyó összegekből pótolni kellene az évnek első részében kivett összegeket. Hát, t. ház, ha állana is az ellentét, akkor sem helyeselhetném ezt a szembeállítást; mert hiszen két képviselő, különösen pedig két különböző párthoz tartozó képviselő gondolkozhatik különbözőképen, a mint tényleg gondolkozik is és esetleg állíthat is egymással ellenkező dolgokat. De ez esetben épen az ellenkező történt. Horánszky képviselő ur és én ugyanazon egy dolgot állítottuk; tudniillik ennem mondottam,hogy nem lesz elegendő ez a 32 millió, hogy tehát legyenek szívesek még többet kérni, én az őszinteség hiányáról szólván, melyet sajnálattal még a jelen előterjesztésben is tapasztalok, mondtam azt, hogy ezen 32 millió nem fog megmaradni tartalékkészletnek és kiszámítottam, hogy annak túlnyomó része tulajdonképen póthitel fedezetére szolgál. És ezt nem tagadta senki, sőt a t. előadó ur iménti felszólalásában még megerősíti. Itt van 8 millió, a mit önöknek rögtön meg kell téríteni a viszabályozási kölcsönre; ott van 11 millión felül, a mit az 1886. hiányra kell fordítani; hát ez már 19 millió ; ott van 27* millió, a mi már bizonyos kamattöblet, mit az időközben felvett kölcsönök után ez évben kell fizetni, a mi a költségvetésben felvéve nincs, ez 21 millió; ott van 27* millió, a mi a kevesebb vámbevétel folytán fedezendő. Ezek elköltött pénzek, a melyeket pótolni kell s e szerint marad az önök számára Iegfölebb 7—8 millió. Erre nézve mondtam, hogy ez nem lesz elegendő. És épen nem ezzel szemben, hanem e mellett áll Horánszky t. képviselő ur okoskodása is, hogy igenis a készletnek megszavazása igen helyes, egyszerűen azért, hogy az év elején mutatkozó nagyobb szükségletek kellő fedezetet találjanak, de az év végén, midőn saját beismerésük szerint nagyobb jövedelmek folynak be, ezen többletből vissza kell pótolni azt, a mit azon készletből az év elején igénybe vettek. Azt mondja a t. államtitkár ur: mi marad akkor előlegnek a jövőre ? Marad ugyan az a pénztári készlet, a mi az év elején volt. Hiszen ezen okoskodása szerint a t. államtitkár urnak, az következnék, hogy minden évben kellene új meg áj pénztári készlet, azért, hogy az év elején mutatkozó nagyobb szükségletek fedezhehetők legyenek. Nem fogom követni a t. államtitkár ur tegnapi beszédének minden stádiumát, lehetetlenség 49