Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-361

386 3»1. országos ülés májas 3. 1887. azonban, hogy egy pontjára némi megjegyzést ne tegyek. Hihetőleg beszédének hevétől elragadtatva előadta azt is, a mi nem tartozott ugyan szorosan a tárgyhoz és a mire tulajdonképenprovocálvasem volt; előadta, hogy tulajdonképen a pénzügyi kormánynak programmot ez idő szerint nem adni, valóságos erény; az volt értelme felszólalásának, hogy programmot minden részleteiben ily rövid idő alatt előadni az könnyelműség lenne, még kárára lehetne az országnak. Megvallom, hogy általában igen kedvezőtlen benyomást tett a t. államtikár nr felfogása, hogy pénzügyi programmot nem kell adni és hogy lehet olyan pénzügyi programm a háttérben, a melynek mostani feltárása talán még káros is lehetne, tehát az országra, a közvéleményre rossz hatást tenne. A mi a rövid időt illeti, engedelmet kérek, az eszembe juttatja, azon nagyon öreg embert, a ki midőn a iánczhidat akarták készíteni és mondták hogy ennyi és ennyi millióba fog kerülni, azt mondta: „ugyan mire az a nagy költség ily rövid időre !* Értette a rövid időt arra, hogy ő öreg ember lévén, nem soká fog a hidon keresztül menni. (Derültség halfelől.) A t. államtitkár urnái megfordítva van. O a pénzügyi kormányzatot azon naptól fogva datálja, melyben államtitkár lett. (Derültség halfelől.) Elfelejti, hogy háta mögött van 12 esztendő, melyben ráért volna a t. kormány pénzügyi programmot előterjeszteni. (Ugy van! balfelöl.) A dolog lényegére több mondani valóm nem lévén, én befejezem beszédemet egy csekély megjegyzéssel, a mit személyes kérdésben is megtehettem volna s ez az: hogy úgy a t. államtitkár ur, mint a t. ministerelnök ur nem tudom milyen czélból szememre lobbantották tegnapi előadásomnak mérsékelt voltát. (Derültség balfel'ól.) Nem tudom, milyen czélból tették? Azért-e, hogy Horánszky t. képviselőtársam helyzetét súlyosbítsák? Ezt a czélt nem érték el, mert ugy látom, hogy azon erősebb kifejezések, melyeket használt, pártja részéről visszhangra találtak és nem ártottak neki legkevésbé sem; vagy az, hogy engem compromittál jon, különösen Csanády Sándor t képviselőtársam előtt, (Élénk derültség) hogy azt mondhassa, hogy én puhulok ? Én tehát kénytelen vagyok ez iránt magyarázatot adni. A mi a modort illeti, az a temperamentum és a felfogás dolga. Voltak, vannak és ha szerencsés lehetek jövőre is e ház tagja lehetni, lesznek oly perczek, midőn erősebb kifejezéseket szoktam használni. Az én felfogásom szerint ezeket a kifejezéseket alkalmazni kell a tárgyhoz és mikor a tárgy maga oly rendkívüli erős kifejezésii, hogy maga magától beszél, én azt hiszem, akkor nekem nem szükséges erős kifejezéseket használni. Olyan törvényjavaslatnál, milyen a mostani, mely maga magától beszél, azt hiszem, a legmérsékeítebb modorban | előadva a közönség látja, mi ennek a lényege; | tárgyi, anyagi kérdésekben azt hiszem, hogy a I mérsékelt modor kívánatos, szükséges is, mert I mindennela világon lehet vitázni.veszekedni, de szá: mokkái nem lehet veszekedni. Önök ugyan ezt is jj megpróbálják ezen előterjesztésben, de a számok \ beszélnek és ezért meg fog győződni Magyar\ ország közönsége, hogy e tekintetben az ellenzéki nek van igaza. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép\ viselőház! (Halljuk.!) Nagyon sajnálom, hogy Helfy \ t. képviselőtársam azt hitte, hogy szelídebb modora | miatt tétetett neki szemrehányás, akár más által, j akár én általam. Megvallom, én szelídebb modorú ; beszédet — még ha megtörténhetett velem is, hogy I túltettem magamat rajta — mindig az egyedül súlylyal biró beszédnek tartom. És ha ezen elismerésem daczára talán kellemetlen néha, hogy az ellenzék padjain mérsékelt hangon beszélnek, ennek oka az lehet, hogy akkor inkább kezdek aggódni azon, hogy talán érveik vannak a megczáfolásra, mig ha nem szelíd modorban beszélnek, már megnyugtatja lelkemet az a gondolat, hogy ez az ur haragszik, mert nincsen igaza. (Derültség jobbfelöl.) A mi már magát a dolgot illeti, itt kénytelen vagyok, nehogy félreértessem, mindjárt megjegyezni, hogy tegnap is t. barátom modora aggályt | keltett bennem; de midőn argumentumait elmon] dotta, ezen aggálysim eloszlottak. A tegnapiakon ! kívül még csak egy pár szót fogok azokról szólani; I de mielőtt ezt tenném, meg kívánok jegyezni annyit, I a mi itt szavak félremagyarázása iránt felszólalás tárgyát is képezte és ez az, hogy Horánszky t. képviselő urnak abban igaza van, hogy a Rába szabályozási törvény tárgyalásakor azon kérdés, melyet felemlített, nem lett megvitatva; de arról azután megfeledkezett, hogy nem sokkai később, 1886. január havában, meglett vitatva és az akkori pénzügyminisíer ugyanazon álláspontot, melyre tegnap helyezkedett, foglalta el s a ház, szemben I a képviselő úrral, az ő nézetének adott igazat. Itt | tehát ismét ugy vagyunk, hogy formailag, azaz az !

időpontra nézve, a t. képviselő urnak volt igaza. de a dolog lényegében, az akkori pénziigyministernek volt igaza. (Ellenmondások balfelöl, helyeslés jobbfelől.) Minden attól függ tehát, hogy kiad többet a formára és ki ad többet a lényegre. Én a lényegre többet adok. (Élénk helyeslés jobbfelől) T. képviselőház! Részletesen az ügyről, az adatokról szólani mai azért nem kívánok, mert meggyőződtem róla, hogy hiábanvaló; mert az például, a miről a tegnapi napon a legtisztábban kifejtetett, hogy téves, ma ismételni hallottam. Ily viszonyok közt argumentálni igen nehéz; mert hiszen a számok beszélnek, azt mondja a képviselő ur. Már most, ha valaki kimutatja, hogy azzal az