Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-361
382 361. országos ülés május 3. 1887. sértést forma szerint kimutathatják, a kormány ellen vádat emeljenek. (Helyeslés jobbfelől.) Ez önmaguk és az ország iránti kötelességök. Nem beszélek arról, hogy ha ilyen vádat emelnének, annak mi sorsa lenne, csak mint kötelességet említem és azt, hogy sokkal komolyabb és határozottabb férfiaknak ismerem és azt is tudom, hogy valami nagy gyöngédséggel a kormány és pártja iránt nincsenek annyira eltelve, hogy ezt elhallgassák. (Derültség a jobboldalon.) Épen, mert ezt argumentatióképen hozták fel, ez bizonyítja, hogy nem áll. De különben két kérdésből az egész dolgot meg lehet oldani. Az első kérdés, hogy törvényes czélokra íbrdittatott-e és erre súlyt fektetek, mert Horánszky Nándor képviselőtársam és többen gyakran említették, hogy a törvényhozás kijátszásával történt. Már beszédem elején voltam bátor említeni, hogy a kiadások, mert a túlkiadások fedezésérői külön volt gondoskodva, a törvényhozás által előlegesen állapíttattak meg. A kérdés tehát az, hogy a törvényhozás által előlegesen megállapított és e czélra külön megszavazott fedezet hiányában a fedezetlenül maradt kiadások fedezésére a kormány fordíthatja-e a pénzkészleteket, illetőleg az ineamarált összegeket. Itt vau, t. ház, a lényeges különbség. A t. képviselő urak két dolgot tévesztettek össze beszédeikben. Összetévesztették ugyanis az alapszerű kezelést az ineamarált összegek kezelésével. Haviár Dániel képviselő ur azt mondotta, hogy ha a Temes-Béga, a Rába-Rábcza, vagy más vizszabályozási-társulatnak ineamarált pénzeit a kormány a törvényesen megszavazott kiadások fedezésére fordíthatja, akkor fordíthatta volna erre, itt közbekiáltott valaki: a vallás-és tanulmányi alapot! a mihez hozzátette a képviselő ura néptanítók nyugdíjalapját is. Azonban a dolog, t. ház, nem igy áll, mert a vallás- és tanulmányi, a nyugdíj- és a 164 alap együttvéve aiapszerűleg kezelendő. Ez, t. ház, nincs incamarálva és nem képezi az állami pénztár azon részét, a melyet egy külön, bár törvényes czélra fordíthatna a kormány. Az ineamarált összegek azon adósságok, a melyekért az ország jótáll és a melyek kamatozását a kormány a költségvetésbe fölveszi s igy arról előirányzatot készít, a melyet a törvényhozás elé terjeszt. Ez tehát a pénzkészlej; oly kiegészítő része, mint bármely más összeg. És ha ezt a t. képviselő' urak mások pénzének és olyannak tekintik, miutha Gaboriaux regényét olvasták volna; ha e czímen fordulnak a criminalitáshoz, ha ez alapon beszélik azt, hogy milyen hatása van ennek az állam szolgálatára és úgy tüntetik fel a dolgot, mintha ez defraudatio lenne, ez egyébnek, mint nagy tévedésnek nem mondható. Hí tehát az az okoskodás állana, hogy az ineamarált, az állam által kamatoztatott és a költségvetésbe felvett pénzekre nézve a követett eljárás meg nem engedhető, hogy ez criminalitás, akkor akármelyik banknak, akármelyik takarókpénztárnak minden operatiója criminalitás lenne, mert ezen hitelintézek a reájuk bizott pénzeket kamatoztatás végett azonnal kiadják másoknak. Ha ezen pénzeket az állam olykép kezeli, hogy azokat az esedékesség pillanatában kiszolgáltatja, az ineamarált pénzeknek e nemű kezelése ellen kifogást tenni nem lehet, mert hisz ez a civilizált világon mindenütt igy van. A franczia költségvetésben például e czímen összesen 9.400,000 frank van kamatok fejében fölvéve. Epén igy van ez, t. ház, a birói letétek és Francziaországban az árvapénzek tekintetében is, melyeket az állam saját szükségletére felhasznál. Európa bármely államának költségvetésében találkozunk ennek nyomaival. Ha ez mind defraudatio volna s ha ennek demoralisáló s romboló hatása lenne, mint Hoitsy Pál képviselő ur monda, bocsánatot kérek, oly alapos félreértése — nem akarom egyébnek mondani — az összes pénzügyi kezelésnek, nemcsak nálunk, de általában Európa bármely államában, a, melynél elég rámutatni, hogy alaptalansága tökéletesen bebizonyuljon. Helfy t. képviselőtársam már abban is megakadt és bizonyos fogást látott, hogy a pénzügyi bizottság a törvényjavaslat eredeti szerkezetén styiaris módosítást tett s „pénztári tartalékkészlet" helyett „pénztári készlet"-et tett, vagyis a „tartalék" szót ugy a törvényjavaslat czíméből, mint szövegéből kitörülte. Van ennek indokolása s midőn azt meghoztuk és megtettük, méltóztatott hallani, miről volt szó ? Árról volt szó, hogy általában az üzleti világban tartaléknak olyan pénz, a mely az államnál itt ineamarált pénzhez hasonlít, egyáltalában uem létezik ; az államnak oly rendelkezéséről, a melyet időközben, addig ; mig az esedékes és suceessive saját ezéljaira felhasználhatja, ily pénzt értenek üzleti világban tartalék szó alatt. Hogy ez & fogalomzavar ne keletkezzék, tisztán csak ezen szempontból törültük ki a törvényjavaslat czíméből a tartalék szót, de ennek valami furfangos utógondolata egyáltalában nincs. Horánszky t. képviselőtársam azon állítását, hogy tulajdonképen e pénzre nincs is szükség vagy legalább ily mértékben, mert az év elején szükséges összeget kipótolja az év második része, azt hiszem, oly alaposan czáfolta meg "VVekerle államtitkár és Tisza Kálmán ministereluök ur, hogy arra nézve egyáltalában nem szükséges tovább kiterjeszkednem. Azonban egy magyarázattal még én is szolgálhatok. Nem tisztán csak az államháztartás egy évre szorítkozó kezeléséről van szó, hanem az államnak azon függő adósságairól, változékony és hullámzó kiadásairól, a melyek például a pénztári jegyekben mutatkoznak. Pedig
