Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
3 62 360. országon ttés május 2- I&87 hogy 11 V* millió azon összeg, melyet Ő a pénztári készletekre szán — a t. pénzügyminister ur pedig 20 milliót mond. Melyik összeg tehát az igazi ? Ily körülmények között niig én azt látom, hogy az elérni szándékozott czél semmi egyéb, mint pénz és pénz, hogy a t. pénzügyi kormányzat a bekövetkezendő két év alatt kényelmesebben vezethesse a kormányzást; mig azt látom, hogy a pénztári készletek ezentúl sem fognak nagyobb összegeket feltüntetni a zárszámadásokban az év végével, hanem el fognak úszni azon tengerben, melyet túlkiadásoknak nevezünk, mig azt látom, hogy a multak teljesen igazat adtak azon bizalmatlanságnak, melylyel a pénzügyi politika iránt viseltetünk, mig azt látom, hogy az a bizalom, mely a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, már alig jelent mást, mint egyszerű szolgálatkészséget, addig én, t. képviselőház, a pénzügyi kormányzat által kivánt 32 millió frtot sem magam, sem t. barátaim nevében el nem fogadom. (Élénk helyeslés bal/elől.) Wekerle Sándor: T. képviselőház \ (Halljuk!) Az előterjesztett törvényjavaslat indokolásában körülményesen elő vannak sorolva azon indokok, melyek a kormány által 32 millió írtnak beszerzését szükségessé teszik. Jelesül főindokként elő van adva, hogy a pénztári készletek egy része felhasználtatott oly kiadások fedezésére, melyekre a kormány külön fedezetet nem nyert, felhasználtatott továbbá az elmaradt jövedelmek pótlására. Egy másik fő és különösen kiemelt indokul fel van hozva az, hogy kiterjeszkedvén állami gazdálkodásunk köre, nagyon természetes, hogy nagyobb üzleti tőkére van szükség. Ha ezek után ós különösen azok után, miket a t. előadó ur ezen két főindoknak részletes megvilágítására számadatokkal is támogatva felhozott, még felszólalni bátor vagyok, teszem ezt kizárólag azért, hogy az előttem szólott t. képviselő uraknak némely állításaira észrevételeket tegyek. (Halljuk.) Először is Heií'y t. képviselő ur mulasztáskép rója fel a kormánynak, hogy az őszámítás;; szerint 1875-től 1885-ig 44 millió frtot költött el anélkül, hogy ezt a törvényhozásnak tudomására hozta volna. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy egy kormányt hibáztatni csak akkor lehet, ha az előirt alkotmányos formák mellőzésével ezek ellenére mulaszt el valamit tudomására hozni a törvényhozásnak. De akkor, t. ház, midőn az 1S75. egész 1885-iki évekre előterjesztett s a t. képviselőház által már jóvá is hagyott zárszámadásokban részletesen és tételenkint van kimutatva minden positio, mely a pénztári készletekből és idegen pénzekből fedeztetett akkor, midőn a most előterjesztett törvényjavaslat indokaiban 1886-ra nézve, melyre még zárszámadásunk nincsen, nagyjában szintén ki van mutatva, hogy mily hasonló összegek használtattak fel; és bejelentettek a törvényhozásnak most és már korábban is a hiteltúllépések : akkor bocsánatot kérek, azt mondani, hogy ez a kormány által a törvényhozásnak kellő formában tudomására nem hozatott, azt hiszem, legalább is igaztalan. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt nemcsak a zárszámadásokra utalok; mert a kormány ezeken kivül, aki nem részletesen akarja látni, sommásan nagyjában még külön tudomására hozta a képviselőháznak és a törvényhozásnak mindezen elköltött összegeket. Méltóztassék megnézni az államvasutak forgó tőkéjének kiegészítésére előterjesztett törvényjavaslat indokolását; abban részletesen elő van adva, hogy 1880. és 84-ben mire használtattak fel e pénztári készletek és idegen pénzek. Ott van határozottan, hogy 1880-ban nem élt a kormány ;tzon felhatalmazással, hogy a törlesztési rentét kibocsátotta volna. Ez tesz kerekszámban 7.800,000 frtot. A kormány köteles volt a törvényhozás tudomásával és jóváhagyásával, sőt épen gyakran törvények alapján oly kiadások teljesítésére, a melyekre fedezetet nem nyert. Ezek kitesznek azon évben 7.100,000 frtot. Az államjószágok eladásából befolyó jövedelmekből visszamaradt 800,000 frt; aszőlődézsmaváltságból előirányzott jövedelem visszamaradt 1.700,000 írttal és igy ki van ez részletesen mutatva 1881-re is ezen indokolásban, összesen számszerűen 32 millióval, a több bevételeket levonva pedig 26 millióval. És ha méltóztatnak a későbbi éveket tekinteni, ezekre nézve sem érheti vád a kormányt. Méltóztassanak megnézni azon előterjesztéseket, melyeket a múlt évi májusban kért póthitelekre és hiteltúlköltekezésekre vonatkozólag tett a kormány a képviselőháznak; ott egy krajczárig részletezve elő vannak adva azon összegek, a melyek a pénztári készletekből és idegen pénzekből fedeztettek. (Élénkhelyeslés jobbfelöl.) A másik vádja vagy ellenvetése a t. képviselő urnak az, hogy az állam idegen pénzeket használt fel nagy mennyiségben, mintegy jogosulatlanul és hogy most is csak azért teszi ezen előterjesztést, mert pénzben meg lévén szorulva, múlhatatlanul szükséges, hogy előálljon már a fedezet iránti javaslattal. Bocsánatot kérek, de akkor, midőn a tisztán pénzügyi pénztárakban mais 15.000,000 forintot meghaladó összeg van; midőn eltekintve az állami vasúti és gépgyári pénztáraktól, a kormány kezelése alatti többi pénztárakban szintén közel 4 millió forint készlet van, szóval midőn összesen 20 millió készlet van az állami pénztárakban, akkor azt mondani, hogy a végszükségnek esete állott elő, nem lehet. (Élénk tetszés és hdyeslés jőbbfelől.) Ne a végszükségnek, hanem az óvatosságnak méltóztassék tulajdonítani e törvényjavaslat előterjesztését. (Élénk helyeslés jőbbfelől. Ellenmondások balfelöl.)
