Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
360. országos Blés május '2. 1SS7. 363 A t. képviselő urak, nem ugyan nyíltan, (Halljuk! Halljuk!) de mintegy mellesleg odavetve, még azért is szemrehányást tettek a kormánynak, hogy miért terjeszti épen most elő ezen törvényjavaslatot. A ki figyelemmel kisérte a mi közéletünknek mozzanatait, annak tudnia kell, hogy a volt pénzügyminister ur, ugy tudom, számszerű adatokba is bocsátkozva, előterjesztette itt ezen házban nmlt évi budgetbeszédjének tartásakor, hogy a legújabb ideig egész jóhiszemüleg, a pénzpiacz kedvező helyzeténél fogva, arra gondolhatott a kormány, hogy a meglevő adósságok conversiója folytán sikerülni fog oly összegeket beszerezni, még pedig olcsó pénzen, a melyek nemcsak a pénztári készletek kiegészítésére, hanem egyéb kiadások fedezésére is bőségesen elégségesek lesznek (Ugy van! jóbbfelól.) Hát oly rég ideje mulí-e ennek, hogy a pénzpiacz és a politikai viszonyok oly kedvezőtlen fordulatot vettek, hogy a kormánynak legalább egyelőre le kellett mondania ebbeli törekvéséről? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hiszen alig 5—6 hónap választ el azon időtől, midőn még joggal számíthattunk egy ilyen operatióra.(I7e?if/es?es jobbfelöl.) A t. képviselő urak szemére hányják a kormánynak, hogy a törvényhozás tudta és engedélye nélkül idegen pénzeket fecsérel el; még pedig ezúttal Horánszky képviselő ur erősebb, a másik gyengébb színekkel ecsetelte a helyzetet. (Zaj balfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy egy futó pillantást vessek arra, hogy mik azon idegen pénzek, melyeket a kormány felhasznált az említett 1875 —85-iki decenniumban és a legutóbbi 1886-ik évben? (Halljuk/ Halljuk!) Először itt vannak a kincstári utalványok. A kormány felhatalmazást nyert arra, hogy az illetékhátralékok erejéig kincstári utalványokat bocsáthasson ki. Kibocsátott annak idején annyit, a mennyit tettek nz illetékhátralékok, vagyis 25 milliót. Ebből levonatott 4 millió és igy nem áll az, a mit Helfy képviselő ur mondott, mintha ezen 4 millió elkallódott volna. Igenis, ez a 4 millió a jelenleg is forgalomban levő 21 milliót meghaladó utalvány bevonására fordíttatott. (Helyeslés jobbfelöl.) Miből áll továbbá az idegen pénzek felhasználása? Áll a birói és árvaletétek felhasználásából, a melyekről szintén nem lehet mondani, hogy a törvényhozás tudta és beleegyezése nélkül használtattak fel; mert hiszen, ez nemcsak tudva van a t. ház előtt, hanem koronként ugy eház körében, mint azonkívül is, a sajtóban és a törvényhatóságok részéről mindinkább azon kívánság merült fel, hogy az állani a betétek kezelését terjeszsze ki szélesebb körre s ne csak az árva- és birói letéteket, hanem az összes közigazgatási letéteket vegye át. De az állam eddig csak a birói letétekre szorítkozott és az árva-letéteket csak ott vette át egy-két megyében, a hol ezt mulhatlanul szükségessé tették a helyi körülmények és közigazgatási indokok. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a kormány az idegen pénzeket felhasználta a törvényhozás tudomása nélkül, felhasználta ennek tudtával, fel kellett használnia, mert a rendes eljárás szerint ezen letétek az állami forgalmi pénzek közé helyeztetnek mindjárt befizetésük alkalmával. (Helyeslés jobbfelöl.) A harmadik, a mit legrosszabb néven méltóztatnak venni, az, hogy felhasználtatott a tiszai alapból és Rába szabályozási kölcsönből, ha jól tudom, 6.200,000 frt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: 7 millió!) Hét millió forint a temes-bégai pénzekkel együtt, majd erre is megfelelek mindjárt. (Derültség.) A Rába-szabályozási kölcsön felhasználása nemcsak jogosult, hanem indokolt is. Méltóztatnak tudni, hogy az erről szóló törvény szerint az állam köteles viselni a szabályozás időtartamán át a járulékok azon összegét, mely az első három évben holdanként 15 krajczárral, a második három évben holdanként 25 krajczárral nyújtott fedezet által nem nyer kielégítést. Ma az első három évnek korszakát éljük. A rábaszabályozási érdekeltség, miután mindössze 51 ezer forinttal járul a kölcsön kamatjához és törlesztéshez, az ezt kiegészítő mintegy 371,000 forint be van véve a pénzügyi tárcza átmeneti kiadásainak 11. czíme alatt Már most kérdem, hogy midőn a kormány a törvényhozásnak tudomásul hozza, hogy átvettem a rábaszabályozási pénzeket és annuitásukra előirányzók 370,000 forintot: lehet-e ezt jogtalan felhasználásnak mondani? Nem a czélszerüség kívánj a-e, hogy ha szükség vau, első sorban azon tőkéket használja fel a kormány, melyeknek kamatoztatására különben is kötelezve van ? (Élénk helyeslés jóbbfelól.) Vagy azt méltóztatnak kívánni, hogy gyümölcsteleniil hevertessük a pénzt és kamatra vegyünk fel másutt % (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Még inkább áll ez a tiszai alapról. A tiszai alapra nézve egyenesen törvényhozási felhatalmazás van, hogy az állam felhasználhatja ezen pénzeket. Méltóztassanak megtekinteni a függő államadósságok előirányzatát és meg fogják látni, hogy ott, ugy tudom, 271,000 forint volta G. pont alatt az állam által a tiszai alapra szóló péntek kamatoztatására és törlesztésére felvéve ? (Egy hang a baloldalon: Csak most a végén vétetett fel!) .. bocsánatot kérek, korábban is fel volt véve. 1886-ban azt hiszem 65 ezer írttal volt felvéve és pedig azért ennyivel, mert a Temes-Béga szabályozó társulat által később ezen alapba visszafizetett összeg akkor nem volt az állam pénztárában, másodszor azért volt 65 ezer forinttal felvéve, mert joggal lehetett remélni, hogy a nem egészen 6 millió forintot tevő alapot a tíszaszabályozási társulat felhasználja akkor, midőn még 18 millió46*
