Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

S47. ®r«séges ülés márezios 2Í. 1887. 245 magunkat a királyi tanácsosi ellenőrzési eljáráshoz, szóljunk hozzá pénzügyi tekintetben, a mint elénk terjesztik, ne vitatkozzunk soha többet elvek szempontjából, ne nézzük az emberiség magasztos problémáit, hanem maradjunk a törvényjavaslatok keretében, akkor ezzel szemben mégis csak azt mondom, hogy ez lesz Európának legnagyobb és legóriásabb baja, mikor a parlamentekben általánossá fog válni az az áramlat, hogy nem szabad és nem kell többé az eszméket harcztérre vinni, összeütközésre juttatni és az igazságot kideríteni, ha a parlamentek nem maradnak semmi egyebek, mint fájdalom, tényleg ma valamennyi kivétel nélkül, hogy nem többé a népakaratnak meghamisítatlan képviselői, hanem csupán bizonyos megerősödött pártok legyezői, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Bizonyos áramlatoknak gépies megerősítői. A történetnek logicája ily számításokat ephemerré tesz és ama nagy események, melyek előjelei már mutatkoznak, el fogják őket seperni. És nekem mint a radicalismus egyik képviselőjének hitem, hogy midőn a t. minister ur számítása szerint a jövő század azon bizonyos kamat éve be fog következni, a cultura már oly haladott lesz, hogy a népek be fogják látni, hogy az emberiség feladata nem az, hogy új ágyukkal és gyilkoló fegyverekkel egymásra támadjanak, hanem a béke és a munka. És a mely államok a békét és a munkát fogják alapelvökké tenni, azok igenis elfogják láthatni az özvegyeket és árvákat. Tegyék a gyilkosság helyébe az igazságot és becsületet és akkor az embert nem fogják juttatni azon helyzetbe, hogy kénytelen elfojtani emberies eszméit és nem járulhat ily törvényjavaslathoz, mert az össze van complicálva oly érdekekkel, melyek az egész emberiség érdekeivel ellenkeznek. A nemzetnek ma még szüksége van védelmi eszközökre azt tudom, de én e védelmi eszközöket csak a honvédség és a népfölkelés magyar részében látom, annak számára megszavazok mindent, de ilyen a közös hadseregen alapuló, semmiféle arányokhoz nem kötött törvényjavaslatot, mely azonkívül oly perczben hozatik be, melyben a háború nem a népek elhatározásától, hanem a monarchia kényekedvétől függ, nem szavazok meg semmit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Münnich Aurél: T. ház! Személyes megtámadtatás czímén kérek szót. (Zaj a szélső halon. Halljuk! jobbjelől.) Herman t. képviselő ur jónak látta engem, mint a véderő bizottság előadóját megtámadni és sajnálatát fejezte ki, hogy a t. ház ezen oldalát e törvényjavaslat tárgyalásán csak én képviselem, a ki semmi új eszméket nem hoztam fel, hanem csak recapituláltam a törvényben foglaltakat. Készséggel elismerem, hogy nekem nincsenek oly mély eszméim mint a t. képviselő urnak; (Derültség jóbbfelől.) teljes készséggel elismerem, hogy nem rendelkezem oly mély és magas államférfiúi bölcseséggel, mint a t. képviselő ur, (Derültség jóbbfelől) a ki az ép iménti beszédével fényesen bebizonyította ezt, midőn a hadseregek összeütközését, a haramiák összeütközésével egy színvonalra állította. (Igás! Igaz! jóbbfelől. Zaj balfelől.) De kötelességemet teljesíteni tudom és azt is tudom, mi az előadó feladata. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelől.) Az előadó feladata recapitulálni a törvényjavaslatban felhozottakat, a bizottságban előfordult indokokat a t. háznak elmondani és annak alapján elfogadásra vagy el nem fogadásra ajánlani a törvényjavaslatot. (Helyeslés jóbbfelől.) Új eszmék felvetése nem is lehet az ő feladata. Midőn ezeket igazolásomra felhozom, legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el sajnálkozása kifejezését, hanem azt visszautasítom és visszahárítom ő reá. (Tetszés jóbbfelől. Zaj. Mozgás.) Herman Ottó: (Eláll! jóbbfelől. Halljuk! balfelől. Nagy zaj.) Személyes kérdésben csupán egy megjegyzést akarok koczkáztatni. E megjegyzés az, hogy a t. előttem szólott ugy adta elő a dolgot, mintha a hadsereget a haramiákkal hoztam volna összeköttetésbe ; én nem a hadseregről, hanem a mostani hadviselésről szóltam. Én sokkalta jobban ismerem és tisztelem a ház t. elnökét, semhogy róla fel nem kellene tennem, hogy ő engem azon perczben rendre nem utasított volna, ha ez csakugyan állana. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur különösen egy mondatban kereste gyengeségemet, de minthogy ennem ugy nyilatkoztam, nem neki van joga valamit visszautasítani, hanem nekem van jogom ily ráfogás leghatározottabb visszautasítására. (Helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Elnök: Herman képviselő ur az idézett szókat nem ugy mondotta, mint a hogy a képviselő ur értette; mert ha ugy mondotta volna, akkor — ebben igaza van — csakugyan azt nem hagytam volna szó nélkül. (Nagy zaj.) Münnich Aurél: Én ugy értettem, hogy ő azt mondotta, hogy a hadsereg összeütközése olyan, mint a haramiák összeütközése. (Nagy zaj.) Elnök: T. ház ! Az idő annyira előre haladt, hogy ma még két interpellatio lévén bejegyezve, azt hiszem nem marad egyéb hátra, mint a tárgyalás folytatását a hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülésre áttenni. (Általános helyeslés.) Most pedig következik a két interpellatio, melyek egyikét Gruber János képviselő ur, a másikát Meszlényi képviselő ur fogja megtenni. Gruber János: T. ház! (Halljuk!) Múlt évi május 30-ikán a délelőtti órákban, Somogymegye Német-Egres községéből elindult Márkus Ágnes, egy ottani telkes polgár 17 éves hajadon leánya Tolna-Szántón lakó nővére látogatására. Alig tehetett félórai utat, midőn egy keresztútra ért, hol feléje egy szekéren két egyént látott közeledni,