Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

S47. országos ülés márcztus 26. 1887. ggg badságszeretetét véltük feléledni, hanem abban kerestük a magyar hadsereg magvát és jegeczedési pontját. Fájdalom, ez újabb régime alatt s főleg mióta e hazát az a csapás érte, hogy Szende honvédelmi ministert — ki a multat a jelennel oly előnyösen kötötte össze — elvesztettük, egy oly nemzetellenes tendentiát ismerhetünk fel, a mely honvédségünk fejlődését akadályozza, mely annak törvény megszabta létszámát csökkenteni törekedik s a mi mindezeknél veszélyesebb, a honvédséget és az annak tartalékát képező népfölkelést a kö zös hadseregbe beolvasztani, azt annak segéd csapatjává akarja degredálni. (Igás! Vgyvan! a szélső balon.) Ez akna-munka folyamatban volt kéz alatt. Láttuk, hogy lassanként csempészik át a közös hadseregből a tiszteket, hogy a mily arányban jönnek át ezek, oly arányban küszöbölik ki a szem szúrásból alkalmazott csekély számú 48-as honvédtiszteket 5 láttuk, hogy a honvédség tüzérségét is a mitralliesökkel raktározták, hogy az egyenruha is kezd mindinkább közelíteni a közös hadseregéhez ; s mivel mindezt tűrte a magyar törvényhozás, most már nyíltan ki mernek rukkolni leplezett szándékaikkal s a nyugdíjazásnál már egy kalap alá húznak közös hadsereget, hadi tengerészetet, honvédet és népfölkelőt. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) Elismerem, hogy a fogás eléggé fificus és az időpont is nagyon alkalmas erre, hisz a magyar törvényhozás hangulata olyan most, hogy csak fel kell egy kis muszka mumust mutatni s azonnal az önvédelemre még többet is megszavaz, mint a mennyit kérnek. Aztán a dolog humanitárius színezetet nyerhet; ki lenne oly rideg, hogy a harcz téren elesettek özvegyei, árváitól megtudná tagadni a gyámolítást? hisz az lelketlenség lenne stb. Aztán szépen kicalculálják, hogy az tulaj donképen nem is fog áldozatot róvni az országra, kifutja azt a tőkésítendő hadmentességi adó. No már én az önök számítására mit sem adok mióta a rendes kiadásokban plust mutattak ki akkor, midőn 44 millió deficittel és 22 millió póthitellel zárták be az évet. Aztán a tetszetős ürügyek bő palástja alól nagyon kitűnik a lóláb, az, hogy ugyanazon törvénynyel kössünk össze közös hadsereget, honvédséget, népfölkelést s igy sanctionáljuk azon unificaló tendentiát, mely e hazát feltétlenül kiszolgáltatja az osztrák generális uraknak. Ha nem ez a czél, akkor fogadják el Hoitsy indítványát s mi készségesen megszavazzuk a honvédek és magyar népfölkelőkre vonatkozó részt; a közös hadseregről majd gondoskodik az engedelmes delegatio. De hát a közös hadseregnek különben is volt száz milliókat kitevő nyugdíjalapja. Hát hova tették azt ? Avagy az szabad zsákmány volt, a mit el lehetett herdálni minden elszámolás, minden feleletre vonás nélkül? Pedig az a nyugdíjalap is legnagyobb részben hazánkból került volt ki, mert régebben a vagyonos magyar nők tettek le cautiót férjül választott katonatisztekért, de hát az elolvadt, láthatatlanul eltűnt. Nem akarhatjuk most ismét hasonló sorsnak kitenni honvédeink és népfölkelőink özvegyeinek, árváinak nyugdíjalapját. Válasszák külön a kérdést; bocsássák a hadmentességi adóból befolyó összegeket a magyar kormány kezelése és parlamentje ellenőrzése alá, avagy akár tegyék le a magyar jegybank érczalapjául s mi akkor készségesen megszavazzuk; de semmi szin alatt bele nem egyezhetünk se a bécsi hadügyminister ur beavatkozásába s még kevésbbé abba, hogy e törvényjavaslat elfogadása által helyeseljük és sanctionáljuk honvédségünk absorbeálását. (ügy van! a szélső balon.) De eltekintve ezen fontosaknak elismerni kel letett elvi álláspontunktól, még az önök közösügyes szempontjából is visszautasítandó e törvény, javaslat, mint a mely evidens megrövidítésünkethogy ne mondjam, rászedetésünket vonja maga utánA pénzügyi bizottság indokolásában kimutatja, hogy a nyugdíj teher most első évben 1.336,999 forintot tesz ki s 68 év alatt 3.793,403 forint maximumra fogja magát kinőni. A nyugdíjalaphoz mi a hadmentességi díjból 857,000 forinttal, a birodalmi tanácsban képviselt országok pedig 1.143,000 forinttal járulnak, a mi korántsem felel meg a 30 és 70%-os quota arányának, mert a mi 857,000 hozzájárulásunknak közel 2 millió forint felelne meg a 70°/o szerint s igy Austria itt is több mint egy millió forintot gazdálkodik meg évente a mi rovásunkra, a mi a tervezett 68 év alatt ennyi millió forintnak felel meg. Az ily atyafiságos osztályt helyeselhetik önök, kik két hazáért tudnak lelkesedni; (ügy van! a szélső balon) de mi, kik csak egy hazát szeretünk, azt botrányos rászedetésnek tartjuk. (Helyeslés a szélső balon.) Sőt e törvényjavaslatnak van egy a törvényhozások történelmében páratlanul álló tulajdona: az, hogy visszaható erővel ruháztatik fel, ezt enyhíteni vagy inkább szépíteni igyekezik a pézügyi bizottság határozati javaslata, mely a tettleges szolgálatuk ideje alatt nősült tisztek magasabb nyugdíjaira nézve a másik állam kormányával való egyezkedésre utalja a mi kormányunkat. Tehát nyitva hagy egy oly tág kaput, a melyen a visszaélések egész légiója tolulhat és fog is betolulni, vagyis alkalmat nyújt arra — a mi különben az eredeti javaslatban benne is volt — hogy e törvény, valamint a hadmentességi díjról szóló törvény is visszaható erővel ruháztassák fel. S mivel e törvény minden kedvezményei a tisztekre és azok családjaira hárul s mivel a sze-