Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

238 347. országos ülés márezins 26. ÍS8T. annak, hogy megkérdezzük önöket, hogy mikor akarnak már ezzel a politikával megkezdeni foglalkozni. Mert az, a mit ennek a politikának hirdetése után gyakorolnak, minden tekintetben az ellenkezőnek feltevésére jogosít bennünket. Azóta, mióta aministerelnök ur kijelentette hírhedt koplalási politikáját, mindig csak költségekkel állottak elő, de sohasem oly intézkedésekkel, melyek az egyensúly helyreállítására vezettekvolna.Azóta láttuk, hogy a kereskedelmi minister ur többetkért palotája számára, azóta jött egy új hitellel, a mely a múltra vonatkozik, azóta intézkedés történt a közös hadseregnél aManlieher-fegyverek behozatalára,azótajött a honvédminister hitelt kérni, hogy egy telket vegyen a honvédségi palota mellett, azóta történt, hogy a monarchia két állama által megszavaztatott 52 millió és azután a mostani törvényjavaslat. Hát hol és mikor akarják önök már megkezdeni e gazdasági politikát, melyből nekünk lehessen remélnünk, hogy az ország financiájában végre valahára javulás mutatkozzék, habár az egyensúly, helyreállítására minden reményről le kell mondani. De, t. ház, egyetlenegy dolog van még, a melyről csak néhány szóval meg kell emlékeznem és ez az, hogy a pénzügyi bizottság nemcsak hogy megszavazza készségesen mindazt, a mi e javaslatban foglaltatik, hanem egy oly határozati javaslatot is nyújt be a házban, a melylyel visszaható erőt akar a törvénynek tulajdonítási és melylyel mindezeket az előnyöket, a melyek e javaslatban foglaltatnak, ki akarja terjesztetni azokra is, a kik a múltban kaptak kegydíjakat, hogy azoknak nyugdíjak, még pedig felemelt nyugdíjak adassanak. Az, hogy a múltra nézve is szavazzunk meg ily összegeket, oly intézkedés, mely valóban párján alóli parlamenti életünkben és ezt nem tekinthetem semmi egyébnek, mint versengésnek a szolgaságba, hogy a katonai köröknek kegyeit még inkább sikerüljön megnyerni az osztrák katonáknak, én nem tekinthetem másnak, mint a katonai körök expiálásának azért, mert a Janszky-ügyben egy pár gyönge szót mertünk mondani Magyarország érdekében. És miután a dolgok igy állanak, miután e törvény megszavazása által új terhek fognak az országra háramolni, miután a közös katonaság tisztjei már is óriási összegbe kerülnek az országnak és ez összeget évről-évre folyton emelik, miután ha valakinek kellene javítani helyzetét, inkább a legénységnek kellene mint a tiszti karnak s inkább a polgári hivatalnokoknak mint a katonai hivatalnokoknak (ügy van! szélső balfelöl) és miután pénzünk erre nincs, annál kevésbbé lehet arra; mindez' indokoknál fogva, de a magam és azon párt részéről, melyhez tartoznom szerencsém van, azon indoknál fogva is, hogy mi a közös hadsereg számára egyetlen fillért sem szavazunk meg, mert azt alkotmányunkkal ellentétben álló institutiónak tartjuk: én általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el a törvényjavaslatot. Hanem igenis, ha a honvédelmi minister ur bead egy törvényjavaslatot arra nézve, hogy gondoskodjunk a honvédek és a népfölkelés tisztjei és legénységének árvái és özvegyeiről, ha a két kérdést egymástól igy elválasztja és ily értelemben adja be a törvényjavaslatot, ahhoz hozzá fogunk járulni. Ezért a következő határozati javaslatot adom be, kérve annak elfogadását: A képviselőház a jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául élnem fogadja,hanem utasítja a honvédelmi ministert, dolgozzon ki külön törvényjavaslatot a honvédség és a népfelkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról és azt a képviselő házhoz lehető rövid idő alatt nyújtsa be. (Élénk helyeslés szélső ba/felől.) Orbán Balázs: T. ház! Én nagyon szomorúan jellemző kórtünetnek találom, hogy épen most, midőn államháztartásunk pénzügyi zavarai a legaggasztóbb mérvben mutatkoznak; most, a midőn a haderő készenlétét is csak újabb meg újabb adósságok contrahálása által eszközölhetjük; most, a midőn oly pénztári miseriák merülnek fel, hogy a cultus-minister ur a szegény néptanítók csekély fizetését sem tudja fedezni; most a midőn közel száz millió forint deficittel állunk szemben : a mi drága kormányunk abban találja sportszerű gyönyörűségét, hogy a kiadásainkat hatványozó nyugdíjtörvények egész sorozatát terjeszti a törvényhozás elé oly gavalléros bőkezűséggel, mintha az ország úszna a bőségben s könnyűszerüleg elajándékozható fölösleggel rendelkeznék. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Olyanforma eljárás ez, mint a midőn a lelkiismeretlen gyám, akkor vesztegeti és terheli adóságokkal gyámoltjának vagyonát, a midőn ez nagykorúsága küszöbén, maga fogja átvenni ügyeinek vezetését. Ezen jóhiszeműségében eláltatott nemzet is nagykorúsága előestéjén van, a midőn a rosszul sáfárkodó gyámokat elfogja mozdítani helyükből. Azért gondoskodik a hűtelen gyám, jelen esetben kormányunk, jó előre magáról s szavaztat meg önmagának s mindennemű creaturáinak busás nyugdíjakat, hogy azok kényelmesen felvetett ágyában kipihenhessék e haza hagyatékának elpazarlásában kifejtett fáradalmaikat. (Helyeslés a szélső balon.) Ezt a helyzet jellemzésére eíőrebocsátva, áttérek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra. (Halljuk!) T. ház! A törvényhozás régibb tagjai emlékezni fognak, hogy honvédségünkön minő — már a múlt dicső emlékei által isigazolt—előszeretettel csüngtünk s annak fejlesztésére bárminő áldozatot is készséggel meghoztunk; mert abban nemcsak a régi dicsőség letéteményezését, elődeiknek sza-