Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

238 347. országos ülés márezins 26. ÍS8T. annak, hogy megkérdezzük önöket, hogy mikor akarnak már ezzel a politikával megkezdeni fog­lalkozni. Mert az, a mit ennek a politikának hir­detése után gyakorolnak, minden tekintetben az ellenkezőnek feltevésére jogosít bennünket. Azóta, mióta aministerelnök ur kijelentette hírhedt kopla­lási politikáját, mindig csak költségekkel állottak elő, de sohasem oly intézkedésekkel, melyek az egyensúly helyreállítására vezettekvolna.Azóta lát­tuk, hogy a kereskedelmi minister ur többetkért pa­lotája számára, azóta jött egy új hitellel, a mely a múltra vonatkozik, azóta intézkedés történt a közös hadseregnél aManlieher-fegyverek behozatalára,az­ótajött a honvédminister hitelt kérni, hogy egy tel­ket vegyen a honvédségi palota mellett, azóta történt, hogy a monarchia két állama által meg­szavaztatott 52 millió és azután a mostani tör­vényjavaslat. Hát hol és mikor akarják önök már megkez­deni e gazdasági politikát, melyből nekünk lehes­sen remélnünk, hogy az ország financiájában végre valahára javulás mutatkozzék, habár az egyensúly, helyreállítására minden reményről le kell mondani. De, t. ház, egyetlenegy dolog van még, a melyről csak néhány szóval meg kell em­lékeznem és ez az, hogy a pénzügyi bizottság nemcsak hogy megszavazza készségesen mindazt, a mi e javaslatban foglaltatik, hanem egy oly ha­tározati javaslatot is nyújt be a házban, a mely­lyel visszaható erőt akar a törvénynek tulajdoní­tási és melylyel mindezeket az előnyöket, a me­lyek e javaslatban foglaltatnak, ki akarja terjesz­tetni azokra is, a kik a múltban kaptak kegydí­jakat, hogy azoknak nyugdíjak, még pedig felemelt nyugdíjak adassanak. Az, hogy a múltra nézve is szavazzunk meg ily összegeket, oly intézkedés, mely valóban párján alóli parlamenti életünkben és ezt nem tekinthetem semmi egyébnek, mint versengésnek a szolgaságba, hogy a katonai kö­röknek kegyeit még inkább sikerüljön megnyerni az osztrák katonáknak, én nem tekinthetem más­nak, mint a katonai körök expiálásának azért, mert a Janszky-ügyben egy pár gyönge szót mer­tünk mondani Magyarország érdekében. És miután a dolgok igy állanak, miután e törvény megszavazása által új terhek fognak az országra háramolni, miután a közös katonaság tisztjei már is óriási összegbe kerülnek az ország­nak és ez összeget évről-évre folyton emelik, mi­után ha valakinek kellene javítani helyzetét, inkább a legénységnek kellene mint a tiszti kar­nak s inkább a polgári hivatalnokoknak mint a katonai hivatalnokoknak (ügy van! szélső balfelöl) és miután pénzünk erre nincs, annál kevésbbé lehet arra; mindez' indokoknál fogva, de a magam és azon párt részéről, melyhez tartoznom szerencsém van, azon indoknál fogva is, hogy mi a közös had­sereg számára egyetlen fillért sem szavazunk meg, mert azt alkotmányunkkal ellentétben álló institu­tiónak tartjuk: én általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául sem fogadom el a törvényjavaslatot. Hanem igenis, ha a honvédelmi minister ur bead egy törvényjavaslatot arra nézve, hogy gondos­kodjunk a honvédek és a népfölkelés tisztjei és legénységének árvái és özvegyeiről, ha a két kér­dést egymástól igy elválasztja és ily értelemben adja be a törvényjavaslatot, ahhoz hozzá fogunk járulni. Ezért a következő határozati javaslatot adom be, kérve annak elfogadását: A képviselőház a jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául élnem fogadja,hanem utasítja a honvédelmi ministert, dolgozzon ki külön törvényjavaslatot a honvédség és a népfelkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ka­tonai ellátásáról és azt a képviselő házhoz lehető rövid idő alatt nyújtsa be. (Élénk helyeslés szélső ba/felől.) Orbán Balázs: T. ház! Én nagyon szomo­rúan jellemző kórtünetnek találom, hogy épen most, midőn államháztartásunk pénzügyi zavarai a legaggasztóbb mérvben mutatkoznak; most, a midőn a haderő készenlétét is csak újabb meg újabb adósságok contrahálása által eszközölhetjük; most, a midőn oly pénztári miseriák merülnek fel, hogy a cultus-minister ur a szegény néptanítók csekély fizetését sem tudja fedezni; most a midőn közel száz millió forint deficittel állunk szemben : a mi drága kormányunk abban találja sportszerű gyönyörűségét, hogy a kiadásainkat hatványozó nyugdíjtörvények egész sorozatát terjeszti a tör­vényhozás elé oly gavalléros bőkezűséggel, mintha az ország úszna a bőségben s könnyűszerüleg el­ajándékozható fölösleggel rendelkeznék. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Olyanforma eljárás ez, mint a midőn a lelki­ismeretlen gyám, akkor vesztegeti és terheli adó­ságokkal gyámoltjának vagyonát, a midőn ez nagy­korúsága küszöbén, maga fogja átvenni ügyeinek vezetését. Ezen jóhiszeműségében eláltatott nem­zet is nagykorúsága előestéjén van, a midőn a rosszul sáfárkodó gyámokat elfogja mozdítani helyükből. Azért gondoskodik a hűtelen gyám, je­len esetben kormányunk, jó előre magáról s sza­vaztat meg önmagának s mindennemű creaturái­nak busás nyugdíjakat, hogy azok kényelmesen felvetett ágyában kipihenhessék e haza hagyaté­kának elpazarlásában kifejtett fáradalmaikat. (He­lyeslés a szélső balon.) Ezt a helyzet jellemzésére eíőrebocsátva, áttérek a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatra. (Halljuk!) T. ház! A törvényhozás régibb tagjai emlé­kezni fognak, hogy honvédségünkön minő — már a múlt dicső emlékei által isigazolt—előszeretettel csüngtünk s annak fejlesztésére bárminő áldoza­tot is készséggel meghoztunk; mert abban nemcsak a régi dicsőség letéteményezését, elődeiknek sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom