Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-347
230 ^ 7 « országos ül< i súlyos terhet róna, melyet annak jelenlegi pénzügyi helyzete meg nem engedhet; addig a második cathegoriába tartozó özvegyekre nézve ezen törvényjavaslat érvényre emelkedése idején ily bevégzett tényt nem talál, azoknak ellátásra való igényeiket a régi szabályok szerint megbírálni, mikor már újabb, kedvezőbb szabályok életbe vannak léptetve, mindenesetre méltánytalanság volna, a mely annyival kirívóbb színben tűnik fel, minthogy a polgári hivatalnokok özvegyei és árváiról szóló 1885. évi XI. t.-cz. e tekintetben különbséget nem tesz. A bizottság tehát ugy méltányossági, mint humanitási, sőt igazsági szempontokból is óhajtandónak találja, hogy ezen törvényjavaslat jótéteményei és kedvezményei egyszersmind azon özvegyek és árvákra is kiterjesztessenek, kiknek férjük, illetőleg atyjuk a törvény életbeléptetésének idejekor ínég életben volt; de másrészt elismeri a bizottság, hogy ezen változtatást csak akkor proponálhatná, ha egyrészt mindazon adatok előtte feküdnének, melyekből következtethetné, hogy ezen intézkedés milyen terheket róna az országra, másrészt hogy ha a törvényjavaslat természeténél fogva ugy a mi kormányunk, mint a Lajtán túli országok és tartományok kormánya közt megállapodás jönne létre. És mert ugy a szükséges adatok átvizsgálása, valamint a jelzett egyetértés a két kormány között előreláthatólag huzamosabb időt venne igénybe — másrészt a bízottság nagy súlyt fektet arra, hogy ezen törvényjavaslat, mely valósággal hézagot pótoland, mielőbb életbelépjen — a bizottság most nem javasolja a törvényjavaslat idevágó intézkedéseinek módosítását, hanem a kormány hozzájárulásával a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja a t. háznak: A kormány utasittatik: kezdjen tárgyalásokat a monarchia másik államának kormányával oly ezélból, hogy azon esetre, ha ez által az állami kincstárra túlságos teher nem háramolnék, az ezen törvényben foglalt kedvezmények kiterjeszíessenek ezen törvény létrejöttekor már nyugdíjazott azon tisztek özvegyei és árváira is, kik tettleges szolgálatuk ideje alatt megnősültek. Végre, t. ház, midőn még a pénzügyi bizottság nevében jelentem a t, háznak, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egyszersmind elintézésben részesültek azon kérvények is, melyek a t. ház által a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak és a melyek ezen törvényjavaslatra vonatkoznak, | úgymint: Duka Ferencz és társainak, a Zágrábban lakó katonatiszti özvegyek és árvák, a G-örzben élő katonatiszti özvegyek és nyugalmazott állományú nős tisztek kérvényei, melyek megtekintés végett a ház irodájában letétettek. Bátor vagyok ezek után a t. házat arra kérni, hogy ugy a törvényjavaslatot ; zon szövegezésben, a melyben a i míirezius 26. 1887. pénzügyi bizottság bemutatta, valamint a határozati javaslatot is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök; T. ház! A véderő-bizottság előadója is kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Münnich Aurél, a véderö-Mzottság előadója: T. ház! Nem lehet feladatom, hogy azok után, miket a pénzügyi bizottság t. előadója a törvényjavaslat minden, de kivált pénzügyi oldalára nézve elmondott, a t. ház türelmét hosszabb ideig igénybe vegyem. De miután a törvényjavaslat előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasíttatott, kötelességemnek tartom, hogy a véderő bizottság álláspontját e törvényjavaslattal szemben röviden indokoljam. Az 1880-ik évi XXVII. t.-cz. 9 ik §-a következőkép rendelkezik: „Külön törvény lesz hivatva azon eljárást szabályozni, mely a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havidíjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak eltartásánál lesz követendő." E törvényjavaslat beterjesztésére tehát első sorban ezen rendelkezés volt mérvadó, de másodszor abból is származik, hogy a törvényhozásnak kötelessége nemcsak a polgári hivatalnokok és azok özvegyei és árváiról gondoskodni, hanem a véderőhőz tartozó tagokról is, kik hivatva vannak esetleg a monarchia érdekeiért véráldozatot is hozni, úgyszintén ezeknek hátramaradt özvegyei és árváinak ellátásáról és nyugdíjazásáról gondoskodni szintén kell azon esetre, hogy ha a családfő akár háborúban, akár békében meghal. A polgári államtisztviselőkről,altisztekről és szolgákról, valamint azok özvegyei és árváinak nyugdíjazásáról és ellátásáról már az 1885-ig XI. t.-cz. rendelkezik. A közös hadsereg és a m. k. honvédségi egyének ellátásáról hasonlókép gondoskodva van az 1875-iki Ll-ik t.-cz-ben. De a most említettek özvegyei és árváiról eddig csak részben és ideiglenesen intézkednek az 1882. évi XI. és XXL törvényczikkek, a nélkül azonban, hogy véglegesen megállapittattak volna azon szabályok, a melyek szerint a most említettem egyéneknek özvegyei és árvái nyugdíjban s ellátásban részesülni fognának, miután eddig csak esetről-esetre kegydíjban vagy segélyezésben részesültek. Hogy ezen kérdés végleges megoldása elíil hosszasan kitérni nem lehetett, az természetes és tekintettel arra, hogy az 1881: XXVII. t. ez. által teremtetett a hadmentességi alap, a mely évről évre növekedve, jelenleg már 11 millión felüli összeget tüntet fel, a t. kormány elérkezettnek látta az időt, hogy e törvényjavaslatot beterjessze. Fölösleges volna, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedéseket bővebben indokoljam, meg
