Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

347. em»g«K ülés márezins 26. 1887. 229, ben 1.336,999 forintot tüntet fel, mely évről-évre emelkedik és 68 év múlva eléri a maximumot 3.793,403 forintban és ezen összeg mutatja az állandó össsíszükségletet, a mely az összes katonai özvegyeknek és árváknak ellátása czímén kívántatik. Ezen szükséglet fedezésére a törvényjavaslat következőképen intézkedik; fedezetül szolgál első sorban azon 1.330,000 forint, mely eddig is katonai özvegyek és árvák ellátása czímén vétetett fel a közös pénzügyministerium költségvetésében Ezen összeg már az utóbbi években, névszerint 1886-han és 1887-ben valamivel növekedett, de a törvényjavaslat fix öszszegbe^ akarja megállapítani, hogy annál több ne vétessék föl. Ezen kivül a szükséglet fedezésére nzolgálnak a hadmentességi alap kamatai a szükség erejéig. Ezen hadmentességi alap az 1880. XXVII. t.-cz. által teremtetvén meg, a h ^mentességi dij czímén befolyó adókból évenkint 857 ezer forint lett szánva ezen alap megteremtésére és gyarapítására. Ezen alaphoz a Lajtán túli országok és tartományok részéről 1.143,000 forint évi doíatiojött hozzá úgy, hogy már az 1886.év végével 11.094,483 forintra rúgott. Ennek a kamatai pedig már ámult évben 554,224 forintot tettek ki. Ha" tehát a törvényjavaslat még ebben az évben érvényre emelkedik, akkor fedezetül a következő összegek szolgálnak. Először: 1.320,000forint; másodszor: az 554,724 forinttal kimutatott kamatja a hadmentességi alapnak, a mely két összeg 1.874,724 forintot tesz ki és miután a szükséglet ez idén 1.336,999 forintra rag, tehát igy a szűkség let fedezete 537,725 forinttal nagyobb és miután is szükségletnek évenkénti emelkedése csak kivételesen éri el a százezer forintot, de rendszerint szón alól marad, mig a fedezet emelkedése — tekintettel arra, hogy maga a hadmentességi alap tőkéje évenkint 2 millióval szaporodott és azon kamattal, a mely fel nem használtatott, ez évenkint több, mint százezer forinttal emelkedett — nem szenved kétséget, hogy a fedezet emelkedése megfog felelni a szűk;,é< létnek és miután 1.320,000 forint már eddig is állandó tételét képezte a közösügyi kiadásoknak, valamint 857,000 frt az 1880. XXVII. t.-czikk által lett designálva arra, hogy a hadmentességi alapot növelje és ez semmi más czélra nem fordítható, ennélfogva világos, hogy az országra nézve e törvényjavaslat új terhet nem ró, sőt bizonyos előnyöket is nyújt, a mennyiben közvetlenül megszabadul az ország azon többletnek quota szerint reá eső részétől, mely már 1886. és 1887. évekre a katonai özvegyek és árvák ellátására az 1.320,000 forinton felül a közös pénzügyministerium költségvetésébe fel volt véve és apadni fog a honvédelmi tárcza terhére a honvédtiszti Özvegyek és árvák ellátására az eddigi szabályok szerint előforduló 22,000 forintnyi szükséglet is az évenkint előforduló halálozások folytán évről-évre a teljes megszűnéséig. Közvetve pedig, ha az alap kamatjai a 6 milliót érik el, mi normális időkben 32 év múlva, egy nagy háború esetén pedig 50 — 60 év múlva állana be megtakarítja az ország az 1.320,000 forintnak a quota szerint reá eső részét is. Midőn tehát mindezeknél fogva a pénzügyi bizottság a véderő-bizottsággal egyetértve a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta és annak elfogadását a t. háznak is ajánlaná — nem mulaszthatja el a bizottság, hogy még két kérdésre a t. háznak figyelmét, illetve intézkedését fel ne hivja. Az egyik alkotmányjogi természetű. Ugyanis a fedezet módozatáról szóló 36. §. tárgyalása alkalmával felmerült aggodalmakkal szemben a bizottság szükségesnek látta határozott állást foglalni és kijelenteni, hogy a magyar honvédség és magyar népfölkelés tiszti és legénységi özvegyei és árvái ellátás ;. szükségletének az országgyűlést az évi állami költségvetésben megillető megszavazási jog, valamint az engedélyezett ellátásokra nézve az állami számvevőszéket megillető ellenőrzési kötelesség semmi körülmények között sem szenvedhet csorbát. A tárgyaláson jelenlevő honvédelmi minister ur osztván a bizottság ezen felfogását — a bizottság arról azon észrevétele kíséretében tesz jelentést a t. háznak, hogy tekintettel arra, miszerint a törvényjavaslat szövege a bizottság itt kifejezett nézetével ellenkezésben nem áll és igy a felmerült aggodalom abban támogatást talál a bizottság külön intézkedésre okot nem lát. A másik kérdés arra vonatkozik, hogy milyen mértékben birjon a törvényjavaslat visszaható erővel? A törvényjavaslat 34. §-a szerint nem terjed ki: 1. azon özvegyekre és árvákra, kiknek férjeik, illetve atyjuk a törvényjavaslat törvényre emelkedése idején már nem élt; 2. azon özvegyekre és árvákra, kiknek férjeik, illetve atyjuk ezen törvény életbeléptekor még élt ugyan, de már nyugdíjazva volt. A törvényjava üat tehát az özvegyeknek és árváknak két cathegoriáját állítja fel, melyeket egészen egyforma sors an részesít. Ámde a bizottság ezen két cathegoria között az ellátási igényre nézve lényeges különbséget lát. Mig az első cathegoriájú özvegyek és árvák ellátásukat olyan időben nyerték, midőn még más szabályzat nem létezett mint a régi és igy ezen torvényj a vaslat ér vényre emelkedése napján ezekre nézve már bevégzett tényeket talált, melyen most utólag az új szabályok szerint változást tenni nem volna egyéb, mint azokat egy soha nem remélt | kegyadományba részesíteni, mi az államra oly