Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-346

S46. országos ülés márezins 24. 1887, 225 Horvát-Szíavonországnak. Ebben tökéletesen igaza van. De én épen azért nem szeretem, ha ezen viszonyba az irányadók részéről most valami éleskedés dobatnék; mert hiszen, hogy vannak még Horvátországban is elegen, kik ma is más irányba hajlanak, azt tudjuk; mert nem lehet tagadni s a ki a dolgokat figyelemmel kiséri, nem tagadhatja, hogy soha 1868. óta Horvát-Szlavonországokban azon érzés, hogy sorsukat jóléttel csakugyan a magyar korona, kötelékében érhetik el, oly erősen nem mozgott, mint ma. Ezt eltagadni nem lehet. És kénytelen vagyok, mert elfelejtettem, még megjegyezni azt is, hogy a magyar bizottság jelentése magában a nyelvkérdésben is, a melyért Madarász t. képviselő ur vádat emelt az előadó ur ellen, nem megy túl a törvényes határon. Sőt többet mondok, mert mindig szeretnek arra hivatkozni s a képviselő ur is arra hivatkozott, hogy mindig tovább és tovább megyünk, hogy a törvénynye! ellenkező eljárást követünk. Sajnálom, hogy kényszerít kimondanom, de a nyelv kérdésében az, a mit a kormányzat az utolsó években tesz és a mit a bizottság jelentése is coneedái, igenis megváltoztatása a rögtön 1868. után életbe lépett praxisnak; mert abban a praxisban a hasábos magyar szövegnek semmi nyoma nincs. Tehát nem engedély, hanem a törvénynyel nem ellenkezőleg, sőt annak helyes logikájából következőleg, a kormány részéről a magyar nyelv szempontjából jogfentartás. Nem fogadhatom el tehát azt a vádat, hogy ép most és az újabb időkben Horvátországgal szemben, mint a t. képviveső ur felolvasni szíveskedett, a kormány az engedékenység terére menne bármely nyomás következtében. Én, t. ház, hivatkozhatom arra is, hogy akárhányszor voltam azon helyzetben, Horvátországnak szerintem helytelenkivánalmait megtámadni,ezen helyről is; ésvoltam azon helyzetben egy, a törvényben kilátásba helyezett területi egyesítést csak oly feltétel alatt engedni meg, ha a törvényben a mi veszélyünkre kilátásba helyezett némely dispositio módosittatik és módosíttatott is. Én tehát ez irányban vádat el nem fogadhatok. De viszont igenis voltam oly helyzetben, leszek is talán és szemben Madarász képviselő úrral ma is abban lennék, hogy ismét vissza kell utasítanom azt, hogy ha Horvátországnak mai neinzeíi pártja és annak mai kormányzata ugy állíttatik oda, mint a magyar korona egységének ellensége ; mert ez a tényekkel ellenkezik. Kérem ajelentést tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Helfy képviselő ur szavai értelmének helyreigazítása végett kivan szólani. Helfy Ignácz: Maga a t. ministerelnök ur igen helyesen sejtette, hogy félreértette szavaimat, mert csakugyan félreértette alaposan. En nem mondtam a zászlókérdésről azt, hogy én sérelKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. mesnek tartom, ha Horvátországban a központi vagyis úgynevezett közös épületeken a zászló mellett a horvát zászlót is kitűzik, sőt kijelentettem, hogy méltányossági szempontból abba magam részéről is belenyugodnám és helyeselném, de hozzá tettein, hogy ugyanazon méltányosság és ugyanazon logika alapján kellene, hogy ők belenyugodjanak abba, hogy a czímertáblákun mindkét felírás: a magyar és a horvát ott legyen. Mert a két dolog teljesen egy cathegoriába esik, ugy a zászló, mint a ezímer, mely az országnak, az államnak jelvénye. Ha tehát helyesnek találják a közösséget kifejezni a zászlónál, ám találják helyesnek azt is, hogy az a czímerné] is ki legyen fejezve. Ennyit mondtam, de nem azt, hogy sérelmesnek találom. Elnök: Még az előadó kíván szólani. Falk Miksa előadó: T. ház! Azon okoknál fogva, melyeket már bevezető szavaimban felhozni szerencsém volt s azok után, miket a t. ministerelnök ur az imént mondott, nekem csak egy-két rövid megjegyzésem van. Bocsánatot kérek Madarász igen t. képviselő úrtól, ő megszokta fontolni, a mit mond, de még sem hagyhatom szó nélkül azt, hogy szerinte a magyar országos bizottságok megállapodásai között volnának olyanok, melyek a törvénynyel ellenkeznek. Vannak köztük olyanok — és ez a jelentésben meg van mondva - melyekre nézve a törvény egyenesen intézkedik, de oly megállapodás, mely a törvény betűivel ellenkeznék, vagy a bizottság competentiája körén túl menne, a mi legjobb tudomásunk szerint,abban csakugyan nincs. A mi azon engedményeket illeti, melyek a törvény keretén belül tétettek, eltekintve attól, hogy a részleteket ma ugy sem tárgyaljuk, én megengedem, hogy miután itt méltányosságról van szó, csakugyan a hány fej, annyi vélemény. Arra nézve igenis nagyon eltérők lehetnek a nézetek, hogy a megengedett engedékenységben mely határig szabad menni és melyig nem? De ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy mi azon czélból voltunk ki küldve, hogy ha lehet, egyességre jussunk a horvátokkal. Tehát mi kizárólag a legmerevebb álláspontot nem foglalhattuk el, bár nem tagadom ennek is meg van a maga jogosultsága. Ez az egyik, a mit meg akartam jegyezni. A másik az, hogy Helfy t. képviselő ur attól tart vagy legalább nem szeretné, ha az a felfogás tért foglalna, hogy a bizottság megállapodásai valami módon praejudicálnának a későbbi tárgyalásoknak. Bocsánatot kérek, ez két okból nem lehet. Először nem lehet azért, mert e megállapodások csupán praeliminárék maradtak s minthogy a t. ház által el nem fogadtattak, sőt még csak nem is tárgyaltattak, semmi gyakorlati értékük nincs. Másodszor magam voltam bátor a beveze29