Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

844. onzágos ülés márezlus 21. 1S87. gQg Mert, t. ház, a bécsi hadügyi kormányzat Danaida-hordóját mi megtölteni képesek soha sem leszünk, az hazánkat ép ugy, mint Áustriát egyaránt tönkre teszi, hisz ha a költségvetésben megszava zott roppant rendes és rendkívüli kiadásokon felül az egyszerű készenlétre 52 millióra, illetőleg járadékban több mint 60 millióra van szükségük; akkor mibe kerülne egy mozgósítás és felvonulás ? Hisz azt még csak meggondolni is borzalmas. Hisz mi 1848/9-ben egy hatalmas hadsereget alakítottunk, öltöztettünk, fegyvereztünk fel s másfél évig tartó győzelmes harczot folytattunk, az ország közigazgatását s belkormányzatát vezettük egy oly összegből, a mennyit most csak előpénzként kér a hadi kormányzat. S én félek, t. ház, hogy az a készség, a mit a magyar törvényhozás hazafias áramlata tanúsít, az étvágyat oly mérvben fogja fokozni, a melyet mi nem leendünk képesek kielégíteni. Azért jó lesz, ha igyekezünk a mód nélküli falánkságot egy kissé korlátozni. Mi a honvédség és népfelkelés felszerelésére kért költségeket megszavaztuk, de azon föltevésben, hogy azon megszavazott milliók a magyar iparnak jutnak s igy a hazába bennmaradva, az adóképesség emelésének tényezőivé válnak. Fájdalom, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy e feltevésünkben és a kormány részéről hallott ily irányú biztosításokban keserűen csalódtunk, hogy azok a Berenfeldek hizlalására fognak szolgálni, kik gúnyt űznek a kétségbeesett magyar iparból, a midőn a felszerelés 20° "át oly feltételek alatt akarnák a magyar iparral előállíttatni, a mi a nevetségességgel lenne határos, ha oly tragicus nem lenne, mert hogy a magyar iparos nagy cautio letétele mellett egy bakkanesot 1 forint, egy csizmát 1 forint 40 krajczárért megcsináljon s ő kedveltsége aztán 5 és 10 forintokat bezsebeljen: az valóban a satira Írásra igen alkalmas tárgy lehet; de egy alkotmányos parlamenti kormányzat méltóságával össze nem egyeztethető. Ez már egy magában is elégséges indokul szolgálhat arra, hogy a felszerelési költségekkel szemben óvatosak legyünk; ehhez járul a mi elvi álláspontunk is, mely szerint a közös hadseregre kért pénzt és Tijonczokat mindig megtagadtuk, mert az alkotmányosság legprimitívebb fogalma is tiltja egy oly intézmény ápolását, a mely az alkotmányon kívül áll, a mely az alkotmányt teljesen ignorálja, arra esküt nem tesz,a mely a fizető nemzet nyelvét, színeit, czímerét, szóval az állam jelvényeit megtagadja és kitiltja, mely a pénz elköltéseért az ország törvényhozása által se feleletre nem vonható, de még csak nem is ellenőrizhető; mely egy az állam felett álló külön államot alkot s melyre az országnak semmi más befolyása nincsen, mint 1 hogy fizeti és ujonczokkal látja el. Hogy a magyar törvényhozás többségének \ KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. fizetési készsége mily stimmolólaghat ez urakra, azt már az is tanúsítja, hogy 24.500,000 frt már előre minden felhatalmazás nélkül elköltetett és még feltételesen kéretik 28 millió frt esetleg beállható szükség esetére, a mi hogy el fog költetni, az iránt illusióba ne éljenek a mindent megszavazó urak. A milyen könnyelmű a megszavazás, ép oly könyelmű a fedezeti mód, a mi ez egy szóban nyilvánul: hogy hitelművelet; és arra a felhatalmazást a pénzügyi bizottság minden megszorítás nélkül feltétlenül megadatni véleményezi, akkor a midőn az országnak nincsen pénzügyministere, mert a ministerelnök ur pénzügyministerségét senki, még talán Hegedüs Sándor ur sem veszi komolyan. lm a többségnek készsége és szavazási hajlama oda juttatott, hogy adósságcsinál ás nélkül még egy katonát sem tudunk felöltöztetni, pedig az iker monarchiának volt az ily rendkívüli hadi készülődésekre egy felhasználható alapja: a közös activákban; de hát tetszett ezen többségnek felhatalmazásokkal ellátni a hadügyministert, hogy azt Bosznia vasutaiba, erődjeibe, laktanyáiba, utaiba betemesse s most már üthetjük a nyomát s a katonásdit játszhatjuk adósságból. Ha már az első lépést se tudják megcsinálni adósság nélkül,akkor bizony szomorú prognosticont csinálhatunk egy oly hadjáratra, amelynek működése és sikere a bankárok kegyétől függ, mert ha ezen kölcsönző urak akár mert sokallják az adósságot, akár mert az ellen részére megnyeretvén, megtagadják a kölcsönt: akkor mi sem mozgósítani, se hadseregünket élelmezni és a harcztérre felvonultatni képesek nem lehetünk. Ép azért, mert ily eshetőségnek hazánk védelmét alá nem rendelhetjük, ha még eddig nem lett volna is programmunk sarkpontja az Önálló magyar hadsereg most, főleg a népfölkelési törvény megalkotása után, azt feltétlenül kell követelnünk, mert csakis ez képes az országot kivezetni azon hinárból, melybe önök belebonyolították s csakis ez az egyedüli módja annak, hogy pénzügyi zavarainkból kibontakozva, az örökös adósságcsinálástól mentesüljünk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezzel szemben el nem fogadhatom azt a hamis érvelést, hogy az önálló magyar hadsereg legalább is annyiba, ha többe nem kerülne, mint a mivel a közös hadsereghez járulunk; mert ha haderőnk honvédrendszerre fektettetnék — a mi Németországban czélszerűnek bizonyult — csak harmadrészébe kerülne ; de ha még annyiba kerülne is, legalább a mienk lenne s ha az ily magyar hadsereg irt a hazában, a magyar ipar által szereltetnék fel: akkor a pénz nem szivattyuztatnék ki, hanem a nemzeti v;igyonosodás és jóllét forrásává válnék az állami okszerű váltógazdaság józan 27