Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

210 344. országos ülés márcíims 21. 1887. elvei szerint, mely az adó bevétdt csak azon alapon engedi meg, hogy az állam azt gyarapítva, fordítsa vissza a honpolgároknak. Mivel ez nem érhető el a közösügyes rendszerrel — mely a mi kiszivattyúzásunkra van fektetve — s mivel a közös hadsereg, nemzet és szabadságellenes szervezetével hazánk biztonságát veszélyezteti s mivel hazánkat és a trónt ily kétes helyzetben továbbra nem tarthatjuk, azért a kért felhatalmazást én megadni hajlandó nem vagyok, mert én pénzt erre nem, hanem esakis a magyar hadseregre szavazhatok meg. (Élénk helyeslés a szélső balon.) T. ház! Ezen nyilatkozatomat a t ház elvi álláspontom természetes folyományának fogja találni; bár én is kijelentem, hogy ha a hazát valóban vész fenyegetné, ha az Önvédelem szüksége előtérbe jönne: én se fukarkodnám se a pénz, se a véráldozatban s azt a kivántató nagyobb mérvben is hajiadó lennék megszavazni, azonban azt nem ezen kormány kezébe óhajtanám letenni, a, mely a nemzet elaltatásában, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) nemesebb aspiratióinak elnyomásában és önérzetének lehangolásában fejtette ki eddigi tevékenységet. (Zajos helyeslés a szélső halon) s mely nemzetellenes tényeivel annyira eljátszotta a nép bizalmát, hogy lelkesedése és hősiessége fölélesztésére képtelennek bizonyulna, hanem egy oly kormány kezébe óhajtanám látni a vezetést, a mely a nemzet bizalmára más jogezímmel is bir a választások meghamisításánál és az adósságcsinálásnál. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Valamint a hadügyek vezetését is olyanok kezeibe óhajtanám látni, a kiknek képessége és hazafias indulatába feltétlenül megbízhatnánk, oly hadvezérek kezeibe, kik a nemzeti hadsereg és a nemzet között összekötő kapcsot és nem torlaszt alkotnak, mert ha továbbra is idegen kerekeket és alkatrészeket erőszakolnak a gépezetbe, annak összevágó működését és erőkifejtését nem várhatjuk. Mi ez összhangban keressük a biztosítékot s ahhoz kötjük a pénz megszavazását. Nem adom meg a felhatalmazást. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Madarász József: T. ház! Miután t. elvbarátim a törvén}'javaslatot általánosságban is elvetvén, annak ellenében mégis okiratilag ellenjavaslatot nem terjesztettek be, kötelességemnek tartom a magam részéről ezt is teljesíteni és azután azt néhány szóval indokolni. (Halljuk! Olvassa.) „Ellenindítvány. A képviselőház a pénzügyminister által 475. szám alatt beterjesztett törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadja és igy sem a kért 7.693,000 írtnak, sem a bizonyos eshetőségre kért 8.792,000 frtnak kifizethetésére fel nem hatalmazza." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajnálatomat kell kinyilatkoztatnom, hogy a ministerelnök ur — remélem, most Magyarország külügy minis terét pótlólag— Helíy t. barátom azon két kérdésére először, hogy legyen szíves kinyilatkoztatni legalább általánosságban, vájjon a hírlapokban most sajtó utján közzétett hármas állami szövetség, a mely alatt úgy hiszem, egyrészről Magyarország, másrészről Német-és Olaszország értetnek, az előbbi szövetségnek folyománya-e, vagy sem; másodszor legalább általánosságban jelezze ezen szövetségnek irányát. E két kérdésre a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy az ily szövetségekre nézve általában az irányt megjelölni sem nem szokásos, sem nem lehetséges. Az elsőre nézve pedig nem nyilatkozott határozottan, csak annyit mondott, hogy ezen állam jó szövetségben van általában szövetségeseivel és minden nagyhatalommal azon alapon, hogy a béke fentartassék. Engedjen meg a t. ministerelnök ur, arra nézve nem kell részieteket mondani, hanem helyes és alkotmányos dolog nyilatkozni, hogy ezen szövetség új szövetség-e, vagy pedig folytatása az előbbinek Az irányra nézve elismerem, hogy jó alap az, hogy a béke fentartassék. Azt azonban megengedi a t. ministerelnök ur, hogy ha mon dotta is, hogy ha a vész perczei bekövetkeznének, nincs komolyan számítható politikai egyéniség, a ki ne tudná, hogy a haza és a trón védelmére a kellő eszközöket meg kell adni. Magyarországnak és a magyar nemzetnek van bizonyos nemzetek iránt rokonszenve is. És ha jól tudom is, hogy Magyarországnak a német birodalommal jó barátságban kell lennie és hogy Magyarország természetszerű' szövetségre van hivatva Olaszországgal: azt még sem tagadhatjuk, hogy tekintve az elmúlt századom történetét és vágyait, a múlt századokban Európában Magyarország százados vágyainak teljesítője és védője leginkább a franczia nemzet volt. Annyit tehát mindenesetre lehet kívánnunk és remélnünk az ország megnyugtatására, hogy azon szövetségek, a melyek megköttettek, semmi eshetőségben sem fordíttatnak a franczia nemzetnek haladása, békéje és intézményei ellen. Jól tudom, t. ház, hogy a ministerelnök ur azt hiszi, hogy azon általánosságban mondott alapfeltétel alatt, hogy a békét kívánják fenfartani, ez is benfoglaltatik; de sajnos, ismerjük a német birodalom és a franczia köztársaság közt fenforgó viszonyokat. És legyen róla meggyőződve a t. ministerelnök ur, hogy azon rokonszenvnél fogva, a melylyel Magyarország és a magyar nemzet a franczia nemzet iránt viseltetik, a legnagyobb hálára méltatnák magukat azon kormányok, a melyek odahatnának, hogy egy valóságos és természetszerű béke fejlődjék az európai államok közt, hogy tartós béke létesüljön Magyarország, Olasz- és Francziaország és a német birodalom közt. Mert magam is természetellenesnek tartom, hogy a franczia köztársaság és a szabad intézményekkel biró