Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

208 $44. országos ülés mározius 21. 18S7. hogy mennyire gyarapodunk, mert ime 163 millió frt árú birtokot vásároltak egyesek ebben az országban. (Derültségszélső balfelöl.) Csak hogy akkor, mikor a birtokok eladásában oly óriási arányok mutatkoznak, ez annak a jele, hogy a szegényedés rohamosan halad előre. Mert senki birtokát könnyelműen, s nélkül, hogy arra kényszerülve volna, el nem adja. Mutatja ezt az a tény is, hogy ezen 163 millió forint árban történt eladásnál 13 millió forintnyit egy esztendő alatt végrehajtási árverésen adtak el és tekintetbe kell venni azt is, hogy a birtokvásárlás közt sokan vannak az idegenek, mig arra alig van példa, hogy magyar ember külföldön vesz birtokot. Még meglepőbbek azok az adatok, melyek a telekkönyvnek teher, vagyis C) lapján fordulnak elő. Ezek a maguk valóságában mutatják azon arányt, melyben a magyar földbirtokosság az országban szegényedett. így 1884-ben nem kevesebb, mint 222 millió forintnyi uj adósság kebeleztetek be a telekkönyv C. lapján. Az igaz, t. képviselőház, hogy ezen új bekebelezések egy része arra fordíttatott, hogy a régi adósságok convertáltattak és kifizettettek, de ezekről külön kimutí.tásom van, mely szerint ez 125,742 forintra ment, következőleg az uj adósság, a mely aa ország, gazdaközönségét egyetlen egy esztendő lefolyása alatt terhelte, 96,258.000 forintra megy. Ez azon összeg, melylyel csak bekebelezett adósságok képében szegényebbek lettünk, visszafelé mentünk. Hogy ily adatok mellett azután még arra lehessen hivatkozni, hogy az ország gazdáinak az állapota jó, hogy irigylendő, hogy itt gazdügodunk és nem szegényedünk, ez vagy csak czélsatosan tett állítás lehet, vagy az ahhoz nem értésnek egy kétségbevonhatatlan jele. Nem is lehet máskép. Olyan államnál, melynek külföldön elhelyezeti tőkéi nincsenek, sőt államadósságok fejében körülbelül 100.000,000 foriutaz, a mi külföldre megy esztendőnként és a mely állam egyszersmind külkereskedelmi mérlegében is folytonosan passiv, más következmény nem állhat be, mint az általános elszegényedés. Mert, t. képviselőház, beszélhetnek ezekről a theoreticusok és a szobatudósok, a mit tetszik, de hogy az az állam, a melynek a külföldön tőkéi elhelyezve nincsenek s a mely esztendőről-esztendőre többet hoz be, mint a menynyit kivisz, hogy ez az állam ezt csakis adósságra teheti, az, t. képviselőház, semmi kétséget sem szenved. És nagyon feltűnő, hogy például 1884-ben, a mely esztendőről szóltam előbb is, 90.744,000 forinttal volt. [passiv kereskedelmi mérlegünk és 96 millió forintra ment az az összeg, a melyei új adósságokkal voltunk kénytelenek fedezni. így állván, t. képviselőház — csak rövid vonásokban akartam jelezni —- a gazdasági helyzet, ez egy újabb ok arra, hogy én a törvényJ javaslatot el ne fogadjam és ellene szavazzak annak, hogy a delegatiók erre vonatkozó határoj zata törvénybe beczikkelyeztessék. (Élénk helyes! lés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) Egész ' Európa, az egész világ békés hajlamokat nyilvánít, | a háború veszélyeit elvonultnak hirdetik; de azért ! nekünk üres állami pénztár és a végletekig kiI merült adózó"közönségünk ijesztő nyomora mellett ] is ki kell szorítanunk a milliókat, a miket a \ katona urak szükségesnek ítélnek készenlétük \ szükségleteire. Hogy e szükséglet miben áll? Azt nekünk nem szabad vizsgálnunk és kutatnunk, ! hanem vakon, néhány titokszerű besúgás alapján ; meg kell szavaznunk. Mert különben készek I lennének a hazafi atlanság bélyegét rányomni arra, a ki az ily feltétlen megadással szemben alkotmányos scrupuluBokat merészelne felhozni. (Igazi Ugy van! a szélső balon.) Pedig, t. ház, hogy a soldatesca emberei nem mindig követik az igaz szólás mesterségét, arra találunk bizonyítékot a múltban, igy 1848/9-ben hadi bulletineik mindig fényes győzeiI mekről,a rebellisek megsemmisítéséről hoztak nagyhangú jelentéseket, mig nem a fényes győzelmek, e hazából való kisepertetésükkel végződtek; de még ekkor sem akarták vereségüket bevallani s azt a stratégiai szempontok igényelte Rückwärts Concentrirungnak keresztelték el. Nem tagadom, hogy 1867. óta sok minden megváltozott; de fájdalom, katonaságunk, vagy jobban mondva, annak intéző körei nem változtak; ott most is az a szellem uralkodik, a mely a monarchiát és a trónt már kétszer sodorta a megsemmisülés örvényéhez, honnan mindig a magyar nemzet — bántalmakat feledni tudó — nagylelkűsége ragadta ki. (Helyeslés a szélső balon.) Most is ez irányban működünk, a midőn az önálló magyar hadsereget követeljük, mert csak igy lehet a millitarismus túlkapásait és azt a cosmopolitismust, a mely a hadsereg tisztikarának hazánkivüliségében nyeri létokát, ellensúlyoznunk g a nemzet j lelkével összeforrott oly hadsereget szerveznünk, i a mely a Bückwärts Concentrirung tactikájával szakítva, honvédeink „Előre! Éljen a haza!" jelszavát hangoztatva tör előre és győz. Azt mondják, hogy most nem időszerű megbolygatni a hadsereg szervezetét és egységét; de épen most, a midőn vészes fellegek mutatkoznak, keli a biztos alapot megteremtenünk s nem hagyni továbbra is azok kezében a vezetést, a kik vereségnél egyebet felmutatni nem tudnak. A magyar ? ezredeknek akár honvédrendszer, akár más rend1 szer szerint magyar zászló, magyar vezényszó és alkotmányos esküre fektetett magyar hadsereggé való átalakítása gyorsan átvihető művelet s csakis • ez nyújthat garantiát a győzelemre és a megI szavazandó pénz el nem pocsékolása ellen.